2013. I-VI
 

Miért alapvető politikai fogalom a társadalom boldogság érzete?
Kopp Mária - Skrabski Árpád

(Összefoglalás) A tanulmány a szubjektív boldogság érzet országok közötti különbségeit, valamint ezek legfontosabb háttértényezőit tekinti át. Az utóbbi évtizedben a pozitív pszichológiai megközelítés, az élettel való elégedettség, a boldogság vizsgálata hihetetlen módon fejlődik, hiszen bebizonyították, hogy a boldogság mind az egészségi állapot, mind a gazdasági fejlődés szempontjából alapvető tényező. A Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat adatai alapján azt vizsgáltuk, hogy kik adtak hat pontnál magasabb értéket egy 1-10-ig terjedő skálán arra a kérdésre, hogy általában mennyire érzik boldognak magukat, illetve hogy milyen korábbi jellemzők jelzik előre a relatív boldogságot ugyanazoknak a megkérdezetteknek a Hungarostudy 2002-es adatai alapján. A követéses vizsgálatban a mind 2002-ben, mind 2006-ban résztvevők közül 4510 személy válaszolt a boldogsággal kapcsolatos kérdésre 2006-ban. Közülük 72% mondta boldognak magát (6 feletti pontszám), a férfiak közül 75%, a nők közül 69%. A 40 évnél fiatalabbak közül a nők boldogabbnak mondták saját magukat, a 40-69 éves korosztályban azonban már a nők sokkal kevésbé boldogok, mint az azonos korú férfiak. Részletesen elemeztük, hogy ebben a két korosztályban milyen társadalmi-gazdasági, társas támogatottsággal összefüggő és pszichoszociális tényezők jelezték előre a boldogság mértékét.
Kulcsszavak: boldogság, elégedettség, társadalmi-gazdasági helyzet, társas támogatás, pszichoszociális tényezők, nemi különbségek.
A boldogság országok közötti különbségeinek háttere.
Az 1999-es World Value Survey a világ 50 országában elemezte a szubjektív boldogság érzés eltéréseit és ennek magyarázó változóit. A boldogságot egy 1-10-ig terjedő skálán vizsgálták, az egyes országok között igen jelentős különbségek voltak. A legboldogabb országok Hollandia, Írország, Dánia, Kanada, Svájc, ahol az emberek közel 95%-a 6-nál magasabb értéket adott a tízfokú skálán. A legkevésbé boldogok Ukrajna, Oroszország, Moldávia, Zimbabwe, ahol a magukat boldognak mondók aránya csak 40% körüli volt. Az éves jövedelem 20 ezer dollár/főig meglehetősen szoros kapcsolatban áll a boldogság mutatóval, de e fölött a magasabb jövedelem már nem jár együtt többlet boldogsággal. Vannak azért kivételek, olyan viszonylag szegény országok, mint Indonézia, Mexikó, Nigéria, Vietnam 80-90%-os aránnyal megelőztek több nyugat-európai országot is.(Layard, 2007) Ezt a jelenséget alátámasztják azok a kutatási adatok is, amelyek szerint a túlzott anyagiasság csökkenti az élettel való elégedettséget. (Pikó, 2006)
A közép-kelet európai régióban, 1999-ben Magyarországot ebben a tekintetben csak Csehország és Szlovénia előzte meg, a hat pont feletti boldogságról beszámolók aránya nálunk 74% volt.
Megvizsgálták, hogy mi lehet az oka ezeknek a rendkívül nagy különbségeknek, és azt találták, hogy az eltérések 80%-át hat tényező különbsége magyarázza.
Ezek a tényezők:
1. a válások aránya
2. a munkanélküliségi arány
3. a bizalom szintje
4. a civil szervezetekben való részvétel
5. a kormányzat minősége
6. a hívők aránya (Layard, 2007)
A boldogságérzet becslése szubjektív tényező, azonban az országok közötti öngyilkossági különbségek 57%-át is meg lehet magyarázni ezekkel a tényezőkkel. (Layard, 2007)
Az élettel való szubjektív elégedettség skálán (1-10-ig) 2006-ban Magyarország a világ országai közül a 105. volt. (Marks et al, 2006) Ez körülbelül megfelel a boldogság skálán mutatott értéknek. A szomszédjaink közül Szlovénia a 65., Csehország a 75., még Banglades is megelőz minket a 102. helyen, azonban Szlovákia (127.), Románia (134.), Észtország (136.) helyeken állnak. A világ országai közül az Ukránok (171. hely), az Oroszok (164. hely) a legrosszabbak között vannak. A nemzetközi összehasonlító felmérések szerint a magyarok csupán az egészségi állapot önbecslésében állnak Európában a legutolsó helyek egyikén, a Baltikum országaival együtt. Ez azonban az igen rossz egészségi állapot, különösen a korai egészségromlás reális tükre. (Eurobarométer, 2002)
(Mi az emberi társadalom fejlődésének alapvető célja?) Az 1776. évi amerikai Függetlenségi Nyilatkozat az ember elidegeníthetetlen jogai között sorolja fel az élethez, a szabadsághoz és a boldogsághoz való jogot. A brit filozófusok közül Jeremy Bentham (1789) morálfilozófus szerint a politika célja az kellene legyen, hogy minél több ember számára minél több boldogságot biztosítson. Egy legutóbbi angol felmérés szerint a kormány elsődleges célja az emberek boldogságának erősítése kellene legyen, inkább, mint a gazdagság fokozása. (Easton, 2006) Az utóbbi időben, elsősorban a közgazdászok vizsgálatai bizonyították, hogy az emberek élettel való elégedettsége, szubjektív boldogság érzete jelentős gazdasági tényező, David Kahneman ezekre a vizsgálati eredményeire alapozva kapta meg a Nobel díjat. (Kahneman, Diener, 1999) Az utóbbi évtizedben a pozitív pszichológiai megközelítés, az élettel való elégedettség, a boldogság vizsgálata hihetetlen módon fejlődik, hiszen bebizonyították, hogy a boldogság mind az egészségi állapot, mind a gazdasági fejlődés szempontjából alapvető tényező. (Diener, 2000, Diener, Diener, 1995, Duffy, 2004, Kopp, Kovács, 2006, Layard, 2007, Marks és mtsai, 2006, Pikó 2005, Seligman, Csikszentmihályi, 2000, Veenhoven, 2007)
(Kik boldogok a mai magyar társadalomban?) A Hungarostudy 2006 követéses vizsgálat adatai alapján azt vizsgáltuk, hogy kik adtak hat pontnál magasabb értéket egy 1-10-ig terjedő skálán arra a kérdésre, hogy általában mennyire érzi boldognak magát, illetve hogy milyen korábbi jellemzők jelzik előre a relatív boldogságot ugyanazoknak a megkérdezetteknek a Hungarostudy 2002-es adatai alapján.
A követéses vizsgálatban a mind 2002-ben, mind 2006-ban résztvevők közül 4510 személy válaszolt a boldogsággal kapcsolatos kérdésre 2006-ban. Közülük 71.8% mondta boldognak magát (6 feletti pontszám), a férfiak közül 75.3%, a nők közül 69.4%. Összességében tehát a férfiak boldogabbnak mondják saját magukat, mint a nők. A nők átlagos életkora magasabb, hiszen lényegesen továbbélnek, mint a férfiak, azonban idős korban a nők kevésbé boldogok, mint a férfiak. Ezzel szemben, érdekes módon, a 40 évnél fiatalabb nők boldogabbak, mint az azonos korú férfiak.
Megkérdeztük az élettel való általános elégedettség szubjektív szintjét is egy 1-10-ig terjedő skálán. A boldogság és az elégedettség között természetesen igen szoros a kapcsolat (r= .7218, p=.000), azonban a két mutató nem tekinthető azonosnak. Érdekes módon például, míg a szubjektív boldogság érzés szinte minden társas támogatás mutatóval igen szoros kapcsolatban áll, az elégedettség már a legtöbb esetben nem mutat ilyen összefüggést. Ugyanakkor az elégedettség szorosabb kapcsolatban áll az egészségi állapot önbecslésével, mint a boldogság. Mind az elégedettség, mind a boldogság igen szoros kapcsolatban áll az élet értelmével, a WHO jóllét mutatóval, az önhatékonysággal, és fordított kapcsolatban a depresszióval, anómiával, cinizmussal.
A 2002-es alkalmazási különbségek rendkívül nagymértékben befolyásolták a boldogság érzetet, a legboldogabbak a tanulók (91%) és a GYES/GYED-en lévő édesanyák (86%). Ez azért is fontos jelenség, mert arra mutat, hogy a gyermekükkel otthon lévő édesanyák közül csak viszonylag kevesen élik meg tartós stressz helyzetként ez az élethelyzetet.
Sorrendben az aktivitás szerinti boldogság arányok a következők: közalkalmazottak (82%), vállalakozók (80%), alkalmazottak (79%), alkalmi munkások (70%), munkanélküliek (70%), háztartásbeliek (67%), nyugdíjasok (62%), eltartottak (59%) és végül a rokkantnyugdíjasok közül csak 49% mondta boldognak magát. Érdekes, és más vizsgálatokkal egybehangzó eredmény, hogy a háztartásbeli nők életminősége viszonylag igen rossz, még a munkanélkülieknél is rosszabb, bár az otthon maradó asszonyok esetében gyakran rejtett munkanélküliségről beszélhetünk.
Akik 2002-ben úgy érezték, hogy nagymértékben befolyásolni tudják, ami a munkahelyükön történik 83%-ban boldogok, akik egyáltalán nem, csak 65%-ban. (x2 = 111.3, p=.000)
A gépkocsi tulajdon, ami a család általános anyagi helyzetének, ún. egzisztenciális biztonságának egyik legjobb mutatója, lényegesen magasabb boldogság értékekkel járt együtt, azok közül, akiknek nincs autójuk, csak 63% mondta boldognak magát. Hasonlóképpen az otthoni személyi számítógép tulajdon 2.46-szor magasabb boldogság arányokkal járt együtt. Érdekes módon a saját, vagy családi ingatlan tulajdon már nem járt együtt magasabb boldogság érzettel a teljes népesség körében.
Nem is gondolnánk, hogy a szülők végzettsége, ami természetesen még számos további társadalmi gazdasági tényezővel is együtt jár, mennyire fontos előrejelzője a boldogságnak. Akinek az édesapja nyolc általános alatti végzettségű, csak 62%-ban, 8 általános esetében 71%, középfokú végzettség esetében 80%, az apa felsőfokú végzettsége esetében 85%-ban mondták boldognak magukat. Ugyanezek az arányok az édesanya végzettségével összefüggésben 62%, 74%, 82% és 84%. Tehát az anya iskolai végzettsége is fontos előrejelzője gyermeke boldogságának. A társadalmi-gazdasági tényezők tehát jelentősen befolyásolják a boldogság érzetet, különösen a család általános jellemzői, az un. egzisztenciális biztonság mutatói. (Pikó, Fitzpatrick, 2001)
A társas támogatás valamennyi formája igen szignifikáns kapcsolatban áll a boldogsággal, azonban a különböző kapcsolatok előrejelző értéke különböző.(Lee és mtsai, 1991, Glenn, 1975) A válaszokat az egyáltalán nem, keveset/átlagosan, nagyon kategóriák szerint hasonlítottuk össze, kivéve a házastársat, ahol a semennyire/egyéb válaszokat hasonlítottuk össze. A 2002-ben mért társas támogatási formák közül a szülőtől ( 81% / 65%), a barátoktól (78%/61%), a munkatársaktól (78%/66%) és a házastárstól (75%/64%) várható támogatás voltak a 2006-os boldogság legfontosabb előrejelzői, de szignifikánsan magasabb boldogságról számoltak be azok is, akik rokon, civil szervezet vagy segítő foglalkozású segítségére számíthatnak nehéz élethelyzetben.
A sportolás gyakorisága „u” alakú görbe mentén függ össze a boldogsággal, legboldogabbak, akik havonta egyszeritől heti többször sportolnak (80% felett), míg az egyáltalán nem sportolóknak csak 65%-a, de a naponta sportolóknak is csak 76% mondta boldognak magát.
Az alvászavarok, a betegség teher index és a vitális kimerültség igen szignifikánsan jelezték előre a boldogtalanság mértékét 2006-ra. A pszichológia tényezők közül a depressziós tünet együttes természetesen igen szoros negatív kapcsolatban áll a boldogsággal, a 2002-ben egyáltalán nem depressziósok (a megkérdezettek 72%-a) 78%-a mondta boldognak magát, de a 2002-ben határérték feletti depressziós tünetektől szenvedőknek is 56%-a, a 2002-ben súlyos depressziósoknak (a megkérdezettek 6.7%-a) 37%-a. Ez arra mutat, hogy a depressziós tünet együttes nem azonos a boldogtalansággal, ahogy sokan be próbálják állítani. Másrészt a 2002-ben depressziós tünetektől szenvedők állapota jelentősen változott, mivel a depresszió kezelhető, változtatható állapot.(Purebl Gy. Szerkesztés alatt)
A szorongás szintén jelentősen csökkeni a boldogságérzetet, de nem zárja ki: a 2002-ben nem szorongók (a megkérdezettek 74%-a) 77 %-a, az enyhe szorongók (a megkérdezettek 12%-a) 66%, míg a súlyos szorongók (a megkérdezettek 14%-a) 52%-a is boldognak mondta magát.
A negatív érzelmi állapot, a viselkedéses gátoltság, együttesen az ún. D-típusú személyiség, a reménytelenség és az ellenségesség, a boldogtalanság igen szignifikáns előrejelzői, míg a pozitív életminőség, jól-lét nyilvánvaló módon a boldogsággal van szoros kapcsolatban.
A társadalmi bizalmatlanság, a cinizmus és az anómiás lelkiállapot a boldogtalanság fontos előrejelzője, akiket ez nem jellemzett 2002-ben, 76%-ban boldogok, akiket nagy mértékben jellemzett, csak 60 %-ban. A boldogság fontos meghatározója az élet értelmébe vetett hit, valamint az ön-hatékonyság, kompetenciaérzés.
(A 2002-ben 40 évnél fiatalabb férfiak (n=650) boldogságának előrejelzői) Az ebbe a korosztályba tartozó férfiak 83%-a mondta magát boldognak.
A betegég teher index, a depressziós tünet együttes, a szorongás, a viselkedéses gátoltság, a negatív érzelmi állapot, az érzelmi megbirkózás és a reménytelenség voltak a boldogtalanság szignifikáns előrejelzői ebben a korcsoportban.
A társadalmi bizalmatlanság hiánya 88%-os, megléte 76%-os boldogság aránnyal járt együtt, az ellenségesség, a cinizmus, az anómia szintén igen szignifikáns kapcsolatban áll a boldogtalansággal.
Az élet értelmébe vetett hit, az önhatékonyság, a kooperativitás, a WHO jóllét és az ingerkeresés voltak a boldogság szignifikáns előrejelzői ebben a csoportban.
(A 2002-ben 40 évnél fiatalabb nők (n= 909) boldogságának előrejelzői) Az ebbe a korosztályba tartozó nők 84%-a mondta magát boldognak, más vizsgálatok eredményeivel összhangban a fiatal nők boldogabbak, mint a fiatal férfiak, és ez az összefüggés csak a későbbi életkorokban fordul meg. (Vas, Gombor, elfogadva)
Az alvászavarok, a betegség teher index és a vitális kimerültség voltak a boldogtalanság szignifikáns egészséggel kapcsolatos előrejelzői. A pszichológiai tényezők közül a szorongás, depresszió, negatív érzelmi állapot, reménytelenség, a társadalmi bizalmatlanság (87%/68%), az ellenségesség, a cinizmus, az anómia jelezték előre a boldogtalanságot, míg a WHO jóllét, az élet értelmébe vetett hit és a fiatal nők között a problémamegoldó coping stratégiák nagyobb boldogságot jeleztek előre.
(A 2002-ben 40 – 69 éves férfiak (n=957) boldogságának előrejelzői) Az ebbe a korosztályba tartozó férfiak 72%-a mondta magát boldognak, tehát 11%-kal kevesebben, mint 40 év alatt.
A középkorú férfiak esetében a közalkalmazottak 85%-a boldog, az alkalmazottak 80%-a, a vállalkozók 78%-a, az alkalmi munkásoknak csak 56%-a, a munkanélkülieknek 61%-a. Érdekes módon a nyugdíjas férfiak ebben a korosztályban viszonylag boldogabbak 74%, azonban a rokkantnyugdíjasok közül csak 51%. A munka jellege szerint a diplomás vezetők 89%-a, a nem diplomás vezetők 79%-a, a szakmunkások 70%-a, a betanított munkások 66%-a és a segédmunkások 56%-a tartja boldognak sajátmagát. Ágazat szerint érdekes módon az oktatás- kultúra (90%) és az egészségügy (78%) és a pénzügy területén dolgozó férfiak a leginkább boldogok, míg legkevésbé a mezőgazdaságban dolgozók (67%). A munkahelyi kontroll érzete a boldogság alapvető meghatározója ebben az életkorban, akik úgy érzik, hogy nagymértékben tudják befolyásolni, ami a munkahelyükön történik, 80%-ban, akik egyáltalán nem csak 65 %-ban boldogok. Érdekes módon az otthoni személyi számítógép (84 %) és a gépkocsi-tulajdon (77 %) a középkorú férfiak számára a boldogság igen fontos előrejelzője, akinek nincs otthoni számítógépe, csak 62%-ban, akiknek nincs gépkocsija, csak 67 %-ban boldogok. Ezek a mutatók természetesen a társadalmi-gazdasági helyzettel igen szoros kapcsolatban állnak, de önmagukban is a boldogság független előrejelzői. Tehát ha egy alacsonyabb végzettségű férfinak van otthon személyi számítógépe vagy autója, boldogabb, mint az az azonos végzettségű férfi, akinek nincs számítógépe vagy autója.
A középkorú népesség esetében a boldogság igen fontos előrejelzője a társas támogatás mértéke, a középkorú férfiak esetében a elsősorban a házastárs szerepe kiemelkedő, aki nem számíthat rá, csak 56%-ban boldog, aki nagyon, 75%-ban. A baráttól, gyermektől, szülőtől, iskolatárstól, szomszédtól, munkatárstól, rokontól várható támogatás mértéke a boldogság fontos előrejelzője.
Azok, akiknek egyáltalán nincs munkaképesség csökkenése, 81%-ban boldogok, akiknek súlyos munkaképesség csökkenése van, csak 54%-ban.
A boldogtalanság egészségi előrejelzői az alvászavarok, betegség teher index, vitális kimerültség, pszichológiai előrejelzők a viselkedéses gátlás, reménytelenség, szorongás, depresszió. A 2006-ban tapasztalt boldogság előrejelzői a 2002-ben regisztrált élet értelmébe vetett hit, WHO jóllét és az önhatékonyság.
(A 2002-ben 40 – 69 éves nők (n= 1443) boldogságának előrejelzői) Az ebbe a korosztályba tartozó nőknek csak 64%-a mondta magát boldognak, tehát 20%-kal kevesebben, mint a 40 évnél fiatalabb nők között, illetve 8 %-kal kevesebben, mint az azonos korú férfiak közül.
Akik alkalmazásban állnak, vagy vállalkozóként dolgoznak, lényegesen boldogabbak, mint a nyugdíjasok vagy rokkantnyugdíjasok. A 2002-ben már nyugdíjasok 61%-a, a munkanélküliek 56%-a, a rokkantnyugdíjasoknak csak a 45%-a tartotta boldognak saját magát. Beosztás szerint a diplomás vezető nők a legboldogabbak ebben a korosztályban, 86%, legkevésbé a segédmunkások. A munkahelyi kontroll érzete a boldogság fontos előrejelzője a középkorú nők között is. Aki 2002-ben úgy érezte, hogy nagymértékben tudja befolyásolni, ami a munkahelyén történik, 82%-ban boldognak mondta magát, aki egyáltalán nem, csak 57%-ban.
Az otthoni személyi számítógép és a gépkocsi tulajdon a középkorú nők boldogsága szempontjából is igen fontos, akiknek nincs gépkocsijuk, csak 54%-ban boldogok, akiknek van, 70% felett. Még érdekesebb, hogy az otthoni személyi számítógép milyen nagymértékben függ össze a boldogsággal, akiknek nem volt 2002-ben, csak 59%-ban, akiknek volt, 79%-ban boldogok.
A társas támogatás különböző formái a középkorú nők boldogsága szempontjából alapvetőek, aki nagyon számíthat szüleire, 74%-ban, aki egyáltalán nem, csak 59%-ban boldog. Hasonlóképpen a házastárssal való igen jó kapcsolat 69%-os, ha nincs ilyen kapcsolata, vagy igen rossz, ez 53%-os boldogsággal jár együtt. Szintén a boldogság szignifikáns előrejelzője volt, hogy nehéz élethelyzetben mennyire számíthattak gyermek, iskolatárs, munkatárs, barát, rokon segítségére 2002-ben. Érdekes módon mind az apa, mind az anya iskolai végzettsége igen fontos előrejelzője még a középkorú nők boldogságérzetének is, a felsőfokú végzettségű apák esetében ez 78%, a felsőfokú végzettségű anyák esetében 79%, míg az apa illetve az anya nyolc általánosnál alacsonyabb végzettsége egyaránt 59% boldogság aránnyal járt együtt.
A soha nem sportolók szignifikánsan boldogtalanabbak, mint a rendszeresen sportolók. A naponta kis mennyiségű bort fogyasztó nők szintén boldogabbak, mint akik nem isznak bort. Ezzel szemben a kávét nem ivók boldogabbnak tartják magukat, mint a kávé ivók.
A munkaképesség a középkorú népesség esetében is igen lényeges előrejelzője a boldogságnak, akinek 2002-ben nem volt munkaképesség csökkenése, 75 %-ban, akinek súlyos munkaképesség csökkenése volt, csak 45 %-ban boldog.
Az egészségi mutatók közül az alvászavarok, betegség teher index, vitális kimerültség, a pszichológiai mutatók közül a viselkedéses gátlás, negatív érzelmi állapot, érzelmi megbirkózás, reménytelenség, diszfunkcionális attitűdök, szorongás, depresszió, társadalmi bizalmatlanság (69%/ 47%), ellenségesség, cinizmus, anómia 2002-es értékei jelezték előre a boldogtalanság mértékét 2006-ban. A boldogság érzet szignifikáns előrejelzői ebben a női korcsoportban az élet értelmébe vetett hit, WHO jóllét index, a probléma megoldó coping, az önhatékonyság, valamint a szociális háló erőssége. Érdekes, hogy míg a fiatal és a középkorú nők esetében a problémamegoldó coping megjelent, mint boldogságot erősítő tényező, az érzelmi megbirkózás már a boldogtalanságot jelezte előre.
(A 2002-ben 69 évnél idősebb férfiak (n= 190) boldogságának előrejelzői) A 2002-ben 69 évnél idősebb korosztályba tartozó férfiak 67%-a mondta magát boldognak, tehát 5%-kal kevesebben, mint a 40-69 éves korosztályból.
Idős korban a saját vagy házastárssal közös ingatlan jelentős életminőség javító tényező, akinek van ilyen ingatlanja, 70%-ban, akinek nincs, csak 45 %-ban mondta magát boldognak.
Iskolai végzettség szerint a gimnáziumi érettségivel rendelkező idős emberek a legboldogabbak, 73 %-uk, a legkevésbé boldogok a nyolc általánosnál alacsonyabb végzettségűeknek csak 58 %-uk boldog.
Az idős férfiak számára a barátoktól és a rokonoktól általában kapott társas támogatás igen fontos védő tényező, azok, akik közepes mértékben számíthatnak barátaikra, 84%-ban boldogok. A 2002-ben házastársukkal élő férfiak 65 %-a boldog, az özvegyeknek csak 61%-a.
Érdekes módon az életmód tényezők közül a rendszeres borfogyasztás szignifikáns kapcsolatban áll a boldogsággal, legboldogabbak, akik egy-egy alkalommal 1 dl bort isznak.
Ebben a korosztályban a fiatalabb korosztályok boldogságát előrejelző mutatók közül csak a betegség teher index, a negatív érzelmi állapot jelezte előre a boldogtalanságot és a WHO jóllét mutató a 2006-ban regisztrált boldogságot a férfiak között. (Kopp, Skrabski, szerk alatt)
(A 2002-ben 69 évnél idősebb nők (n= 320) boldogságának előrejelzői) Az ebbe a korosztályba tartozó nők 55%-a mondta magát boldognak, tehát majdnem minden második 69 évesnél idősebb nő nem érzi boldognak magát. Ez 9%-kal alacsonyabb arány, mint a 40-69 éves nők között és 12%-kal alacsonyabb, mint az idős férfiak esetében.
A korábbi foglalkozással az időskori boldogság szoros kapcsolatban áll, a nők közül a korábbi nem diplomás vezetők a legboldogabbak (75%), majd a szakmunkások (73%), a diplomás vezetők (63%), majd az ügyviteli dolgozók (58%), legkevésbé a segédmunkásnők (40%) és a betanított munkásnők (46%) boldogok. A nők között az iskolai végzettség szintén kapcsolatban áll a boldogsággal, azonban a legboldogabbak a középiskolai végzettségű idős nők.
Idős korban, a férfiakhoz hasonlóan a nők számára is nagyon lényegessé válik a saját vagy házastárssal közös ingatlan, akinek van, 63%-ban mondta magát boldognak, akinek nincs, csak 49%-ban. A saját ház, kert gondozása idős korban az egyik legfontosabb önálló élettevékenységgé válik, a célirányos aktivitás az időskori pozitív életminőség fontos, alapvető meghatározója.
A munkaképesség foka az idős nők boldogságának érthetően alapvető előrejelzője, akiknek 2002-ben nem volt munkaképesség csökkenése, 75%-ban boldognak tartották magukat 2006-ban, a munkaképesség csökkenés fokának növekedésével egyre boldogtalanabbak, a súlyos munkaképesség csökkenésről panaszkodóknak csak 30 %-a tartja boldognak magát.
Igen érdekes módon a 69 évnél idősebb nők esetében a társas támogatás jellemzői közül csak a szomszédokkal való jó kapcsolat volt a boldogság szignifikáns előrejelzője. Azok közül, akik férjükkel éltek 2002-ben, 62 % mondta boldognak sajátmagát, az özvegyek közül csak 50 %.
Ebben a korosztályban a fiatalabb korosztályok boldogságát előrejelző mutatók közül WHO jóllét mutató volt a 2006-ban regisztrált boldogság szignifikáns előrejelzője. Ezzel szemben a boldogtalanságot az idős nők esetében számos további tényező jelezte előre, ezek az egészségi mutatók közül a betegség teher index, az alvászavarok, a vitális kimerültség, a pszichoszociális tényezők közül a negatív érzelmi állapot, a szorongás, a depresszió, a reménytelenség, a társadalmi bizalmatlanság és az anómia.
(Melyek volnának a legfontosabb teendők az esélyerősítés szempontjából?) A társadalom alapvető célja kellene legyen az érett, harmonikus, „egészséges” személyiségek együttműködésén alapuló közösség építés a globálissá vált világban. A World Value Survey alapján a társadalom "boldogulásának", a szubjektív boldogság érzet erősödésének legfontosabb feltételei volnának:
A családok stabilitásának segítése. A házasság ma már az esetek túlnyomó többségében önkéntes vállalás- a házasságok fele mégis válással végződik. A legfontosabb tennivalók volnának: a kommunikációs csapdák elkerülésének tanítása , a kívánt gyermekek megszületésének és nevelésének valódi támogatása, az iskolázott nők hátrányos helyzetének ellensúlyozása.(Kopp és mtsai., szerk. alatt) A munkahelyi bizonytalanság csökkentése, a munkahelyi tartós stressz csökkentése. (Slavecz és mtsai., szerk. alatt, László és mtsai., szerk. alatt)
A társadalmi tőke – bizalom erősítése az anómia csökkentésével, a civil szervezetek részvételének erősítése. A szocializáció alapja, hogy közösségekhez (család, lakóhely, munkahely, nemzet) tartozom, amelyek számomra fontosak, amelyek értékrendjével, normáival, kultúrájával azonosulok, hogy bízhatok azokban, akikhez tartozom, hogy a társadalom működése nagy vonalakban kiszámítható, hogy az életemnek van célja és értelme, hogy erős az un. társadalmi tőke: bizalom, kölcsönösség, pl. az építési vállalkozó akkor jön amikor ígéri, az utazási cég nem egy szeméttelepre visz, amikor paradicsomot ígért.
A korábbi évszázadokban a közösségek saját belső megegyezése, értékrendje nem volt megkérdőjelezhető, a legsúlyosabb büntetés: a közösségből való kizárás volt, ha valaki nem felelt meg az elvárásoknak. Cannon, az élettani kutatások egyik megalapozója a vudu halál okait elemezte – a közösségből való kizárás stressze halálos volt. A XIX., XX. század fordulóján a regények témája igen gyakran a kötöttségekkel szembeni lázadás érthető igénye volt, mint Ibsen Nórája, Tolsztoj Anna Kareninája.
Mára a korábbi közösségek többsége felbomlott, így az értékrend, normakontroll meglazult vagy elveszett, bár továbbra is a közös értékek, erkölcsi elvek, „játékszabályok” , a közösséghez való tartozás megélése és betartása a társadalom összetartó ereje, az egyéni pszichés stabilitás alapja, ugyanakkor társadalmi méretűvé vált az anómiás állapot.A Hungarostudy 2006 felmérés eredményei alapján a megkérdezettek 71%-t jellemezte anómiás állapot, ez igen jelentős, 20%-os emelkedés a 2002-es arányokhoz képest. Szintén a megkérdezettek 70%-a válaszolta azt 2006-ban, hogy legbiztosabb nem bízni senkiben, ami a társadalmi tőke tragikusan alacsony arányát mutatja. (Skrabski és mtsai., szerk. alatt)
Igen fontos volna a felelős állampolgári magatartás fontosságának tudatosítása, a manipulálhatóság csökkentése, valamint az élet értelmébe vetett hit, az életminőség transzcendens dimenziójának közvetítése.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969