2013. I-VI
 

Fordulat áll be a nemzedékek viszonyában?

Egy fiatalember védelmébe veszi édesanyja élethazugságát. Az anya röviddel az NDK bukása előtt eszméletét veszítette, majd később magához tért. A fiú úgy véli, távol kell tartania anyjától a történelem tanulságát, nevezetesen azt, hogy mindörökre letűnt, ami mindig is menthetetlen volt. Íme, a valóság tagadása mint az legelső fiúi kötelesség.
Az ifjú kávét tölt és esetes uborkát csomagol NDK-s göngyölegbe, gyerekeket bérel fel az utcáról, kisdobos nyakkendőt köt a nyakukba, s az egykori NDK ifjúsági szervezetének dalait énekelteti velük édesanyja számára. A fordulat után alkoholistává lezüllött hajdani iskolaigazgató az egykori NDK beszédfordulataival lép a beteg elé, a fiú egyik barátja pedig a hajdani tévéhíradók fiktív folytatásait készíti el a nemes cél érdekében.
E furcsa mese nagy sikert aratott. A közönséget nem zavarta, hogy a berlini filmfesztivál elején bemutatott filmet illetően a nagynevű kritikusok ugyanazt tették, amit reflexszerűen tenni szoktak: előkapták a mércét, s azt méricskélték, hogy e német film mennyivel marad el az olyannyira kimagasló amerikai filmalkotásoktól. (A Frankfurter Allgemeine Zeitung így írt róla: „Közepes német produkció, … amely más gyártási összefüggések közepette talán nagy filmmé válhatott volna.”)
A nézők ennek ellenére özönlöttek a filmre, öt hét alatt több mint három és fél milliónyian voltak kíváncsiak rá. Lehet, hogy e film világviszonylatban csak közepesnek minősül, az iránta való lelkesedés viszont óriásinak bizonyult. A mai filmvilágban az is szokatlan, hogy fiatalok és idősek egyaránt szívesen nézték: miként gondoskodik a szerető szívű fiú arról, hogy édesanya irgalmas véget érjen.
A lapok nekiláttak a siker értelmezésének. Némelyek úgy vélték, hogy csak most, az illúziók szertefoszlása után jött el az idő a letűnt Honecker-féle állam gyászmiséjének megtartásához. Mások azt állították, hogy az NDK-t övező nosztalgia kiirthatatlan érzés. Igen ám, csakhogy az utóbbi érv nem ad magyarázatot arra, hogy a film az ország nyugati felében is sikert aratott, ahol az átcsomagolt spreewaldi uborkák és a megfakult kisdobosnyakkendők egy idegen világ kelléktárába tartoznak.
A filmet feltehetőleg az teszi kedveltté, hogy egybevág a korszellem új irányával, a nemzedékek tartós viszályának véget érésével. A XX. század ötvenes éveiben ifjak lázadtak fel az idősebb nemzedék áporodott uralma ellen, a 68-as ifjak leszámoltak náci apáikkal, a fogyasztás lázában égő VW Golf-nemzedék tagjai pedig önmagukat ünnepelték narcisztikusan. A legújabb irodalmi művekből viszont ahhoz hasonló felhangok csendülnek ki, mint a Viszlát, Lenin! című filmből: a pánsípok danája a negyedik parancsolat szellemét idézi — tiszteld atyádat és anyádat!
A harminckét éves Judith Hermann üstökösként száguldott fel a német irodalom egére. Írásainak erőssége az önértelmezéstől mentes, pontos próza, amely gyámkodás nélkül engedi hatni az olvasóra az érzéseket, asszociációkat és emlékeket. Az írónő is a szülőkkel való találkozás témáját járja körül. A Csak kísértetek címmel megjelent novelláskötetében levő Árvíz című elbeszélés a belső áradásra figyelmeztet, amelynek ódiumát magára vállalja egyes szám első személyben megnyilatkozva, amikor úgy dönt, hogy Velencében találkozik a szüleivel.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969