2013. I-VI
 

Lengyelország története egy angol szerző szemszögéből
Kapronczay Károly

A szerző, Norman Davies 1979-ben angol nyelven megjelent Lengyelország története címet viselő és ezer nyomtatott oldalnál terjedelmesebb könyvének előszavában írja, hogy „kemény fába vágja a fejszéjét, aki veszi a bátorságot és egy másik ország történetének a megírásába fog”. Valóban így van, bár Norman Davies történelmi tanulmányait a krakkói Jagelló Egyetemen végezte lengyel nyelven, így minden nyelvi nehézség nélkül nyúlhatott a lengyel történelem forrásaihoz. Tanulmányainak befejezése után – visszatérve hazájába – kezdett hozzá munkájának megírásához. Karol Wojtyla, krakkói bíboros pápává választása II. János Pál néven 1978 októberében és a katolikus egyház élére kerülése éppen ekkor állította Lengyelországota világ érdeklődésének középpontjába. Gomulka bukása után, Edward Gierek regnálása idején a kommunista lengyel állam ekkor élte legnagyobb válságát. Folyamatos volt a feszültség a gdanski Lenin Hajógyár munkássága, a „valódi munkásosztály” és a kormány között. Korábban, 1972-ben, 1976-ban a lengyel munkások lázadása véres megtorlásba torkollott. Egy fiatal villanyszerelő, Lech Walesa szakszervezeti keretek között lépett fel a kommunista hatalom munkásellenes politikájával szemben. Az események ismertek.
Egy lengyel történelemmel foglalkozó könyv megjelenéséhez nem lehetett jobb alkalom. Norman Davies – ugyan erről nem szól – valóban jól használta ki a lehetőséget, olyan könyvet adott a nyugati olvasók kezébe, ami a teljes lengyel történelmet öleli át. Jó és szakszerű áttekintést ad a lengyel múltról, az akkori lengyel jelenről, olyan szerző tolmácsolásában, aki kiismerte magát a lengyel nyelv finom részleteiben, nem kellett közvetítő nyelv a források megközelítéséhez és feldolgozásához.
Sajnos a lengyel történelem nyugaton éppen olyan kevéssé ismert kelet-európai „történet”, mint a magyar. Néhány elkötelezett szakember szaklapokban megjelent gyér számú írására, illetve Európa történetét feldolgozó munkáknak az adott ország történetét tárgyaló fejezetére szorítkozik.
Norman Davies teljes képet kívánt adni nemcsak a lengyel múlt lényeges eseményeiről, történeti folyamatairól, de a lengyel irodalomról, művészetről és a lengyel múlt azon sajátosságáról is, hogy a hazai – a 18. század végétől három helyszínen, a Német, az Orosz és a Habsburg Birodalmon belüli – történések mellett jelentős a nyugati és az amerikai lengyel emigráció élete is. (Ehhez csak részben hasonlítható a magyar határon belüli és határon kívüli magyar szellemi élet, de a lengyelek esetében hatalmas a területi távolság.) E sajátosságból kiindulva a szerző egy adott korszakon belül egymás mellett „futtatja” a történeti eseményeket, a politikai történelmet az irodalmi, művészeti jellemzőkkel, gyakran idéz irodalmi munkákból, vázolja a politikai élet körei mellett a szellemi élet mozgatói közösségeit. Másik jellemzője Davies stílusának, hogy mindvégig közvetlen, elbeszélő modorban szól, műve inkább izgalmas elbeszélő regénynek tűnik, mint súlyos történelmi munkának. Ettől függetlenül ezer oldal nem ad lehetőséget elmélyülésre, ezer év történelmének részletes tárgyalására. Csak egy átfogó, nagy vonalakban leírt vázlatot olvashatunk, melynek sikerét az magyarázza, hogy a szerző több szálat futtat egymás mellett és elsősorban az összefüggések – Lengyelország és a térség politikai erőviszonyainak – bemutatására törekszik.
A könyv nyugati sikerét nem a kötet akkori aktualitása, hanem a 20. század eseményeinek, a lengyel törekvések európai kontextusának elemzése adta, főleg a második világháború és az úgynevezett szocialista korszak vonatkozásában. A két világháború közötti, a háború alatti és főleg az 1945 utáni időszak állt a lengyelországi érdeklődés középpontjában, hiszen a hazai történetírásnak itt voltak nagy „adósságai.” Meghamisított történelmet ismertek ebből az időből, bár az emberek többsége pontosan ismerte az adott korszak történéseit, de a hivatalos kormányzat és pártálláspont erről nem akart tudni, illetve másként adaptálta a múlt történéseit. A lengyel nemzeti múlt kiemelkedő fordulópontjait és nemzeti hőseit (például Lengyelország újjászületését 1918-ban, Pilsudski szerepét, stb.) gyakran negatív szellemben tálalták, míg jelentéktelen eseményeket (például a moszkovita lengyel baloldal tevékenységét) felnagyították, sorsfordítónak tanították. Davies éppen az előbbi korszakokat tárgyalja részletesen: a világháború eseményeit, a hazai ellenállás igazi arculatát, a varsói felkelés igazságát, a szovjet akarat érvényesülését 1945 után. Igaz, ezt elsősorban a nyugati társadalom tájékoztatásának szánta, de az 1980-as évek Lengyelországában is nagy érdeklődést váltott ki, hiszen addig ezt csak a lengyel emigráció írhatta le ilyen részletesen és elemzően. Talán ebből is fakad egy kicsi aránytalanság, hiszen ezzel a félévszázaddal részletesebben foglalkozik, mint az egész 18 19. századdal.
Megbocsátható bűn ez. Hiszen napjaink legizgalmasabb – a múltból eredő és a jelen feszültségeinek forrásaira vonatkozó – kérdéseire keresi a választ. Mi fáj ma is a lengyeleknek? Melyek azok a pontok, amelyek tisztázásra várnak a lengyel-orosz, a lengyel-német viszonyban? Mi történt az 1980-as évek Lengyelországában, ami elindítója lett a szilárdnak tűnő szovjet birodalom összeomlásának? Ezekre választ kaphatott a nyugati és a lengyel olvasó, bár ezt az angol nyelvű kötetet csak illegális formában lehetett olvasni Lengyelországban. Lengyel földön – ahol inkább csak kézen-közön olvashatták – egy-két hibát azonnal felfedezhettek benne: például az 1956. júniusi poznani felkelés idején Cyrankiewicz nem államelnökként, hanem miniszterelnökként próbálta a munkásfelkelést leverni, majd egyezkedni volt kénytelen. Ilyen apró hibák nem rontották a könyv sikerét, inkább a szemléleten, a dolgok más szemszögből történő megközelítésén volt a hangsúly. Jó a könyv irodalomjegyzéke, bibliográfiája, képanyaga, melyek elsősorban a nyugati olvasónak szólnak, adnak tájékozódási lehetőséget a szakirodalomban.
Az Osiris Kiadó gondozásában megjelent munka sok újdonságot tartalmaz. Igaz, a lengyel történelemről jelentek meg más, összefoglaló feldolgozások is. Már a két világháború között, majd az 1960-as és az 1980-as években is. Közben nagyobb közös történelmi események kapcsán (például a krakkói egyetem alapításának 600. évfordulóján) egy adott témakörből több kapcsolattörténeti munka látott nyomdai napvilágot. Voltak kísérletek a magyar-lengyel történelmi kapcsolatok teljes vagy egy adott korszakot átfogó feldolgozására. Ezek Davies könyvénél többet adtak a magyar olvasónak. Az elmúlt években jelent meg – magyar nyelven – Paczkowski remek lengyel történelme, így a magyar szakemberek – vagy csak a lengyel történelem iránt érdeklődők – ismereteit csupán bővítheti Davies munkája. Ezzel nem értékét akarjuk csökkenteni, csupán helyét megtalálni a hazai szakirodalomban.
(Davies, Norman: Lengyelország története. Osiris Könyvkiadó, Budapest, 2006, 1040 old.)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969