2013. I-VI
 

A pekingi csata
Moisés Naím

Nincs olimpia dráma nélkül, ehhez nem fér kétség. És nem lesz ez másként a pekingi olimpián sem, ahol bízvást számíthatunk arra, hogy az izgalmas események a televízió elé láncolnak majd bennünket. Ezúttal azonban nemcsak az előrejelzéseket túlszárnyaló vagy rekordot döntő atlétákat láthatjuk majd a képernyőn. A kínai rendőrség és a világ minden részéből érkező aktivisták összecsapásainak szintén szemtanúi lehetünk majd. A megmozdulások részvevőinek széles tábora – az emberijog-védőktől kezdve a globális felmelegedés elleni fellépést sürgetőkig, Darfúrtól Tibetig, a kereszténységtől a Falun Gong szektáig – terjed. A stadionokon kívüli összecsapások valószínűleg hevesebbek és látványosabbak lesznek, mint azok, amelyekre a játékok helyszínén kerül sor. A csetepaték lefolyását pedig a tiltakozók és nézők éppúgy rögzítik rádiótelefonjuk videokamerájával, mint bármely hírügynökség: Így azután a pekingi olimpia nem egyszerűen egy újabb lehetőség lesz arra, hogy próbára tegyük a sportolói teljesítő képességet, hanem egy központosított rendőrállam ama képessségének határait is tesztelni fogja, hogy szembeszálljon a Black Berryvel (drót nélküli e-mail küldő rendszerrel) felszerelt külföldi aktivisták arctalan tömegével. Azt, hogy a huszadik századi elvek szerint megszervezett kormányzati bürokrácia hogyan képes felvenni a harcot a 21. századi globális politikákkal.
Nemcsak a sportolók készülnek kemény edzésekkel az olimpiára. A kínai kormány és az aktivisták is készen állnak a csatára. Az Associated Press szerint a kínai titkosszolgálatok, a rendőrség és kormányzati think tankek „a külföldi aktivista szervezetekről és egyénekről Pekingben valaha is készült egyik legrészletesebb titkosszolgálati kimutatást” állítják össze. A kínai hivatalos hírügynökség, a Csin Hua szerint Zu Yong-Kang közbiztonsági miniszter megparancsolta a rendőrségnek, hogy a játékok idején „szigorúan figyeljék meg és keményen lépjenek fel az ellenséges erőkkel szemben otthon és külföldön”.
Márpedig a különböző „ellenséges erők” próbára fogják tenni Kína tűrőképességét. Prágában 2001-ben alakult egy Olympic Watch nevű szervezet, kimondottan azzal a céllal, hogy a pekingi olimpia kapcsán kihívást intézzen Kína szólásszabadsággal, halálbüntetés alkalmazásával, Tibettel, a vallásszabadsággal és kényszermunka-táborokkal kapcsolatos politikája ellen. A darfúri tragédia ügyében kampányolók a „Genocídium Olimpiájának” nevezik a pekingi játékokat, és azt követelik Pekingtől, hogy hagyjon fel a szudáni kormány támogatásával. A Washington Post Sáfrány Olimpiának aposztrofálta a játékokat, így leplezve le a tömeggyilkos burmai rezsimnek és a sáfránytermő erdőket védő szerzetesek lemészárlásának nyújtott támogatást.
A nyomásgyakorlás kevesebb mint egy évvel a játékok kezdete előtt megkezdődött. Vajon mi fog történni akkor, amikor megkezdődik az olimpia, amikor külföldi turisták ezrei érkeznek a kínai fővárosba, nem azért, hogy szurkoljanak, hanem abból a célból, hogy változtatást kényszerítsenek ki a kínai politikából? Hogyan tudják majd felderíteni a kínai hatóságok, hogy egy Dániából érkező idős hölgy abból a célból utazik Pekingbe, hogy tiltakozzon az abortusz kínai engedélyezése ellen? Vagy hogy egy fiatal ausztrál házaspár éppen egy harcos környezetvédő szervezet tagja? Röviden szólva, mi lesz, ha az a 40 milliárd dollár, amit a kormány arra költ, hogy megmutassa a világnak a modern Kínát, végül összességében véve egy ocsmány zsarnoki rendszer képét mutatja majd a világnak?
Nem túlzás azt állítani, hogy a kínai kormány valószínűleg nem tudta mire vállalkozik, amikor 2000-ben megpályázta az olimpiai játékok megrendezésének jogát. Azóta a világ – és benne Kína helyzete – alapvetően megváltozott: az elképzeltnél jóval nagyobb kihívást támasztva a világjátékok megrendezésében egy autoritárius rendszer számára. Akkoriban a kínai vállalatok még nem aktivizálódtak, olyan kockázatos terepnek számító területeken, ahol más országok vállalatai nem mertek befektetni. Kína például 2004-ben – megelőzve Iránt – a legnagyobb katonai szállítója lett Szudánnak. 2005-ben az újonnan megválasztott pápa határozottan fellépett a keresztények kínai üldözése ellen, és odáig ment, hogy kizárta az Egyházból a kínai rendszer által kinevezett katolikus püspököket. A kínai környezetszennyezés is sokkal kevésbé okozott általános aggodalmat hét évvel ezelőtt. Kína árfolyampolitikája, termékhamisításai és vállalatainak agresszív terjeszkedése sem voltak olyan irritálóak, mint manapság.
Azonban ami talán a legjobban fenyegeti a kínai politika hatékonyságát az olimpiai játékok alatt, az az, hogy 2001 óta a kínai rádiótelefon-készülékek száma 160 millióról több mint 600 millióra, míg az Internet-felhasználók száma 2000 óta 17 millióról 162 millióra emelkedett. A bloggerek, chatelők, szociális networkök és más közösségek jelentősége jóval csekélyebb volt hét évvel ezelőtt, mint manapság. És a kevesebb mint három évvel ezelőtt alapított YoutTube-nak köszönhetően még nagyobb jelentőséget kapó videokamerákkal felszerelt, Internet-használatra is alkalmas rádiótelefonok száma megduplázódhat.
A PR-kampány, bármilyen masszív is legyen, nem változtathatja meg a valóságot. A valóság pedig az, hogy a tiltakozók ezrei, a maguk, egész világon – és Kínában – tömegtámogatást élvező követeléseikkel az egész világon látható és kreatív tiltakozásokat szervezhetnek az olimpiai játékok idején. Az is igaz, hogy a kínai kormány megkísérli majd megakadályozni ezeket. Szükségképpen videokamerák ezrei fogják rögzíteni a kialakuló konfliktusokat. A rendszer nem lesz képes ellenőrzése alá vonni és lezárni a pekingi utcáktól a You Tube-ig vezető útvonalat.
Természetesen nyitva áll a másik lehetőség is a kínai kormány előtt, nevezetesen, hogy néhány esetben enged a tiltakozók követeléseinek. Lassan, szerényen, el is indult ebbe az irányba, például azzal, hogy rávette Szudánt: engedjék be az országba a nemzetközi békefenntartókat. A követelés azonban túl sok, és túl sokszínű. Sokan keresik annak lehetőségét, hogyan lehetne megváltoztatni a rendszer természetét valamint azt a politikai és gazdasági hatalmat, amelyre épül. Ezért a kormány mindenképpen megkísérli majd ellenőrzés alá vonni és elnyomni az aktivistákat. Így azután új és frusztráló élmények várnak a jól szervezett, mediatizált, a decentralizált nemzetközi nemkormányzati szervezetek közvetítésével a közvéleményt az általuk képviselt ügyekben mobilizálni képes külföldiek feltartóztatásában kellő tapasztalatokkal nem rendelkező centralizált kínai kormányzatra.
A 2008. évi olimpiai játékok nagy élményt ígérnek. Valamennyien tanúi leszünk.

(Foreign Policy).


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969