2013. I-VI
 

A liberalizmus és a konzervativizmus eszmetörténeti gyökerei, hasonlóságai és különbségei
Borbély Zsolt Attila

Míg az SZDSZ-t a teljes eljelentéktelenedés fenyegeti (a párt 2002-ben alig jutott be a parlamentbe), addig a Fidesz a konzervatív erők kikristályosodási góca lett, a jobboldal vezető ereje. Mindkét párt hangadói úgy vélik, hogy ők következetesek maradtak kitűzött céljaikhoz, felvállalt értékrendjükhöz, s a másik pártot tartják renegátnak.
Ami tény: az SZDSZ mit sem változott ideológiájában (másságkultusz, érzéketlenség a nemzeti problémák iránt, értéksemlegesnek hirdetett, devianciapártoló kultúrpolitika stb.), konkrét céljaiban viszont annál inkább. (Érdemes összehasonlítani A rendszerváltás programjában meghirdetetteket az 1994 és 1998 közötti gyakorlati politikával.) S ez az, amit a választók nem tudnak és nem is akarnak megbocsátani. A Fidesz ezzel szemben nagyjából azonos célokat követve, tulajdonképpen két egymásba érő ideológia által meghatározott eszmei pászmán mozdult el jobbra. S ez az, ami sokak számára meglepő lehet, mivel a legújabb kori magyar közgondolkodás hagyományosan egymás ellen próbálja kijátszani a liberalizmust és a konzervativizmust, elsősorban a magyar pártfejlődés, másodsorban a balliberális gondolkodóknak a másik oldal hiteltelenítésére való törekvése miatt.
A liberalizmus és a konzervativizmus viszonyrendszerének tárgyszerű vizsgálatához a legcélszerűbb leásni a gyökerekig, eme ideológiák eszmei alapvetéséig. Meggyőződésem, hogy a kérdés eszmetörténeti kontextusba helyezésével közelebb jutunk az igazsághoz, mint ha a hatalmi játékok által átszínezett pártprogramokat és/vagy politikusi nyilatkozatokat vetjük össze.


(A liberalizmus) A liberális ideológia legfontosabb és egyben meghatározó sajátosságainak összegyűjtésével már többen próbálkoztak. Közülük John Grayt emelem ki, aki tetszetős és könnyen kezelhető szempontrendszert adott. „A liberális hagyomány minden változatában megtalálható az ember és a társadalom egy sajátos, jellegzetesen modern felfogása. … Ez az elképzelés individualista, mivel azt állítja, hogy a személy erkölcsi szempontból elsőbbséget élvez mindenfajta társadalmi közösség követeléseivel szemben; egalitárius, mivel minden embernek ugyanolyan erkölcsi státust biztosít; … univerzalista, mivel az emberi fajt erkölcsi szempontból egységesnek tekinti; s meliorista, mivel azt állítja, hogy az összes társadalmi és politikai intézmény jobbítható és tökéletesíthető.” Jómagam, elfogadva a fentieket mint meghatározó szempontokat, részben kiegészítésképpen megkísérlek felvázolni egy sokadik meghatározást, s a kettő operacionalizálásával igyekszem kidomborítani a két tárgyalt eszmerendszer hasonlóságait és különbségeit. Megítélésem szerint a liberalizmus sui generis vonásai, amelyek együttesen minden más ideológiától elhatárolják, a következők:
- szekularizált világmagyarázat, vagyis az államhatalomnak és az állami intézményeknek mindenféle transzcendens elemtől mentes, konvencionalizmuson alapuló felfogása;
- antropológiai optimizmus, azaz egy idealizált emberkép, amely nélkül összeomlana a liberális államképlet;
- metodológiai individualizmus, vagyis az egyén alapegységként tételezése az államkoncepciókban és a társadalom működésében;
- az egyéni és a közösségi szabadság mint központi érték.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969