2013. I-VI
 

A „hegylakó” és a „sík vidéki”: Pauler Ákos és Halasy-Nagy József
Somos Róbert

A hegyek képét már maga Pauler, a tanítványai és Halasy-Nagy is használta, két értelemben is. Egyrészt a Pauler által kialakított logikai platonizmus rendszerét szokás hegyhez hasonlítani. A filozófus egy 1925 körüli vallomásában azt írja: „Tulajdonképpen semmi ellentmondás sincs abban, ha valaki, aki egész életén át az igazságot szolgálta, végül is megállapodik a lélek igazságánál: a szeretetnél.” Majd hozzáfűzi: „Ha valaki, miként én, állandóan kopár hegycsúcsokon járt, nem természetes-e, hogy végre meg akar pihenni egy kis zug barátságos melegében?” A szöveg egyértelműen arra utal, hogy Pauler ekkor már nem az őrá jellemző logikai platonizmust képviselte, amely az igazság fogalmát tekinti minden filozófia végső logikai természetű előfeltételének, már előbb feladta a tiszta logikum versus ontológiai adottságok dualisztikus természetéről szóló tanát, s ezzel szemben egy teológiai színezetű ontológiai monizmus irányába mozdult el. Másrészt minden monumentális filozófiai rendszer megalkotóját hegyen lakó emberként, magasban járó gondolkodóként szokás ábrázolni, ahogy például Halasy-Nagy teszi Paulerről szóló, 1933-ban, a filozófus halálakor megjelent munkájában. „Nem volt véletlen az sem, hogy a Várban lakott, s a bástyán szeretett sétálni. Illett ez hozzá, aki az elvek hegyi levegőjét kereste, s a magasból szerette nézni a világ eseményeit. Elvi állásfoglalásaival bástyát épített önmaga és a mulandó valóság közé, s nem volt semmi kedve rá, hogy elvegyüljön a múló napok érdekeiért küzdő sokaság közé. Nagy erőfeszítéssel, nehéz belső harcok útján valami fenséges nyugalmat vívott ki magának, s elégedetten élt az önmaga vonta határok között.” E jellemzés világossá teszi, hogy Pauler magányos volt (valóban nem volt családja, de még csak igazi barátja sem), de jól érezte magát így, mert a filozófia volt az élete, s az elvek, a princípiumok világa volt az övé, amelyeknek fellelésével és alkalmazásával saját rendszert alkotott. A husserli szigorúan tudományos filozófia eszményét vallotta, elvetette a pszichologizmus és a szubjektivizmus minden formáját, de nem valamilyen tárgyelméleti vagy fenomenológiai elemzés alapján építkezett, hanem redukciós metódussal, s a filozófiai közlésnek, a gondolkodásnak és a tárgyi, illetve az értékvilágnak az alapját a logikai alapelvek rendjében lelte meg. A bolzanói objektivista pozíció egyik nemzetközileg jegyzett továbbfejlesztése kapcsolódik tehát Pauler nevéhez. Műveiben kevés személyes elem bukkan fel, ám a húszas évektől kezdve a vallás egyre fontosabb szerepet játszott életében, így a neotomizmushoz közel álló teista bölcseletben enyhült meg a logikai szigor, s a világháború, majd a forradalmak után Pauler az életfilozófiai nézeteinek is hangot adott. Igazság szerint a mizantróp maszkja mögött már előzőleg is egy szubjektivizmusra hajló, érzelemgazdag, művészetszerető gondolkodó rejtőzött, aki élete végéig igyekezett személyiségének ezt a részét szublimálni, érzelmeit pedig elrejtette az emberek elől.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969