2013. I-VI
 

A paraszti perspektíva a két világháború között. (Erdei Ferenc munkásságának tudásszociológiai összefüggései)
Bognár Bulcsu

Sok szó esik mostanság a két háború közötti időszak társadalomszemléletéről, a keresztény-nemzeti kurzus konzervatív politikájáról és ezáltal ennek a társadalomszemléletnek meghatározó csoportjáról, a keresztény-nemzeti középosztályról. Noha ez a magyarság megújulását célul tűző csoport társadalomértelmezése elvileg kitüntetett figyelemmel fordult a társadalom legnagyobb csoportja, a parasztság felé, még is meglehetősen kevés szó esik a paraszti társadalmasulásról. Még ritkábban fordul elő, hogy az elemzésekben a parasztság nézőpontja is megjelenjen, noha a harmincas évek fiatal nemzedéke, elsősorban a népi szociográfiákon keresztül, már a korszakban is igyekezett ezt a perspektívát megjeleníteni. Ez az írás ennek a nemzedéknek kétségtelenül egyik legjelentősebb és leginkább ellentmondásos alakjának, Erdei Ferencnek a társadalomszemléletének vizsgálatán keresztül szeretne ezen paraszti nézőponthoz közelebb kerülni. Ennek érdekében Erdei felfogásának társadalmi meghatározottságait, tudásszociológiai helyzetét elemzem. Annak a sajátos paraszti társadalmi helyzetnek a szerző világlátását befolyásoló jegyeit, amelynek lenyomatai határozottan megjelennek nem csupán Erdei Ferenc, hanem nemzedékének paraszti származású közszereplői, tudósai és politikusai gondolkodásában.
Közismert és a társadalmilag kondicionált nézőpont erejét mutatja, hogy a paraszti perspektíva Erdeinél és kortársainál is leggyakrabban egy „harmadik utas”, a magyar parasztság társadalomfejlődését középpontba állító felfogásban mutatkozik meg. Ez a megközelítés szerint a parasztság nem egyszerűen a társadalom egyik, már csak számaránya miatt is fontos csoportja, hanem egy olyan réteg, amelyben a magyarság csoportsajátos jegyei ragadhatók meg, így ezen szerzők számára az autentikus magyar lét letéteményeseként jelenik meg. Zömében mindannyian egy olyan társadalom-felfogást képviselnek, amely az államszervezet és társadalomfejlődés viharai után az 1920-as évek elejétől a parasztságban látta a magyar társadalomfejlődés lényegét kifejezni képes erőt. Egy olyan értelmezési keretet jelenik meg náluk, amely a Monarchia politikai csődje után alkalmatlannak tekintette a nemzeti középosztályt és az arisztokráciát, az első világháború utáni forradalmak kudarca után pedig a zsidóságot, a polgárságot és a munkásosztályt a társadalom vezetésére. Társadalom felfogásuk szerint tehát a parasztság az egész társadalom felemelkedésének a záloga, és egyúttal azt vallják, hogy csak a parasztság társadalmi emancipálásával szüntethetők meg a magyar társadalomfejlődés zavarai.
A gondolatmenet azt kívánja bemutatni, hogy noha Erdei felfogását az össztársadalmi politikai történések is alakították, megközelítése legfőképpen személyes tapasztalatából, a parasztság nyomorúságos helyzetének átéléséből táplálkozik. A továbbiakban azt elemzem, hogy ez a megközelítés miként függ össze a korabeli közfelfogással, és legfőképpen milyen tudásszociológiai viszonyok érlelték Erdeinek ezt az egész életművét meghatározó felfogását. Jelen írás az mellett érvel, hogy Erdei perspektívája egyaránt következményei mind mikro-, mind makrotársadalmi helyzetének. Társadalomértelmezésének megértéséhez tehát ennek a komplex viszonyrendszernek a feltérképezésén keresztül vezet az út; mindenekelőtt pedig a parasztságnak a magyar társadalomban beöltött sajátos helyzetének értelmezésén keresztül.
Noha máig nem került nyugvópontra a dualizmus és a két háború közötti társadalomszerkezet sajátosságairól szóló vita, a parasztság értékelése tekintetében arról mindenképpen megegyeznek az elemzők, hogy a parasztság polgári társadalomba történő integrációja komoly akadályokkal terhelt. A Hajnal István-i társadalomszemlélet perspektívájából szemlélve, ha a kapitalista viszonyrendszerhez való illeszkedés tekintetében egy folyamatos, és sok tekintetben sikeres alkalmazkodási folyamat játszódik is le , e társadalmi csoport több évszázados társadalomtörténeti hagyománya miatt a XX. század elejére is más társadalmi csoportoktól elkülönült életvilággal jellemezhető. Ha ez az azonosság nem is jelenti azt a sok szerző (és különösen a népi szociográfusok, vagy a harmadik utas álláspontot vallók többsége által) képviselt homogenitást, amelyet nagyon gyakran a parasztságnak tulajdonítanak, a hétköznapi érintkezésben mégis változatlanul fennáll a kulturális jegyeiben is eltérő jegyeket mutató parasztság elkülönülése a társadalom egyéb csoportjaitól. Ennek a viszonynak az egyenlőtlensége pedig még mindig megőrzi a parasztság egyfajta páriahelyzetét. Talán Hajnal István által legdifferenciáltabban leírt ezer éves társadalomfejlődés a nyugatihoz mérten nagyobb okszerűsége, a nyers hatalmi viszonyok határozottabb jelenléte alakít ki erőteljesebb elkülönülést a társadalom többségét kitevő parasztság és a nemesi társadalom között.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969