2013. I-VI
 

Szabó István és 1848/49
Erős Vilmos

Szabó István történetírói pályafutásában kétségkívül kulcsszerepe volt 1848–49-nek, mondhatnánk, egész életművén végighúzódik a szóban forgó problematika. E témájú legfontosabb művei már a húszas években napvilágot láttak, lásd doktori értekezését, valamint annak előtanulmányaként számos, a helyi napilapokban és folyóiratokban megjelent cikkét. A kérdéskörrel kapcsolatos kutatásai a későbbiekben időben is fontos szerepet játszottak. Mindennek végső hozadéka A szabadságharc fővárosa Debrecen című nevezetes kötet lett (1948) , de joggal sorolhatjuk ide a Tanulmányok a magyar parasztság történetéből című művet is (1948), hiszen ez az egyik legtöbb vitát keltő tanulmánya a jobbágybirtok 1848-as problémáit feszegette. Lényegében e tanulmányt és az ezzel kacsolatos vitát továbbgondolva írta meg az ötvenes években Kossuth és a jobbágyfelszabadítás című, valamint a kérdést elemző más munkáit, amelyek 1976-ban a posztumusz kötetként megjelenő Jobbágyok-parasztokban is helyet kaptak, világosan bizonyítva a probléma súlyát és folytonosságát Szabó István életművében.
Mi jellemzi tehát a történész 1848–49-ről vallott felfogását? Szabó Istvánnak az e kérdéskörhöz tartozó legfontosabb nézeteit meglátásom szerint A szabadságharc fővárosa Debrecen és A jobbágybirtok problémái 1848-ban című tanulmány nyomán keletkezett vita és az abban elfoglalt pozíciója jellemzi legérzékletesebben. Mint közismert, a jobbágybirtok kérdését elemző írását amiatt érte támadás, mert Szabó szerint 1848 meg Kossuth fő törekvése és eredménye a szabad földtulajdon megteremtése volt, azaz a földosztás kérdése, amely az egyenlőség eszméjén alapult, nem volt napirenden, noha akadtak efféle megmozdulások is. A szabadságharc fővárosa Debrecen című kötetet pedig azért érte elsősorban támadás, mert nem értékelte kellőképp a baloldalnak, az úgynevezett flamingóknak a forradalmi demokrácia megteremtésére irányuló törekvéseit, sőt, tevékenységükről alkalmanként ironikusan nyilatkozott. A kötettel kapcsolatban egyéb kifogások is felmerültek, például hogy valamiféle cívis apológia húzódik végig rajta, hogy lekezelően beszél a szabadságharc irreguláris katonai alakulatairól, vagy hogy túlzottan kritikus az OHB és a kormánybiztosok tevékenységével szemben.
Melyek a kérdéskörben elhangzott vádak, s melyek Szabó István reakciójának legfontosabb hozadékai? Nem kétséges, hogy a vádak aktuálpolitikai megfontolások miatt fogalmazódtak meg. Az egyik fő cél a debreceni narodnyik ideológiával való leszámolás volt. Mint a további események bizonyították, nemcsak Szabó, hanem a népi eszmekör egyéb debreceni képviselői — így Karácsony Sándor, Bárczi Géza, Juhász Géza (a 48-as kötet egyik szerzője), Kondor Imre — is szálkák voltak az új berendezkedés szemében. Úgy gondolom azonban, hogy nemcsak ellenfeleinek, hanem magának Szabónak a koncepciójában is munkáltak aktuális megfontolások; azzal legalábbis tisztában lehetett, hogy álláspontja 1948-ban mit jelent, s milyen reakciókat vonhat maga után. Jelen és múlt egymásra hatását Szabó egyébként teoretikusan is megfogalmazta Történelem és élet című, 1946-ban tartott előadásában. Világos és egyértelmű lehetett számára: ha nem az egyenlőség hívei, a forradalmi baloldal jelentik számára 1849–49 egyetlen alternatíváját, ha nem bélyegzi árulóknak az egyéb irányzatokat, s nem azt sugallja, hogy csak a velük való leszámolás (osztályharc) lehet a forradalom sikerének záloga, akkor ellenfelei azt a következtetést vonhatják le, hogy a saját korában, 1948-ban is ellenzője az ilyetén módszereknek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969