2013. I-VI
 

Hidegháború az éteren át (A Magyar Rádió és a külföldi adók viszonya a Rákosi-korszakban)
Palkó László András

(I. Bevezetés) 1946. március 5-én, Winston Churchill – korábbi brit miniszterelnök – az Egyesült Államokbeli Fultonban történelmi jelentőségű beszédet mondott. Beszédében Churchill felhívta a figyelmet a szovjetek világméretű expanziós törekvéseire, illetve arra a tényre, hogy Európa egyre inkább kettéosztottá válik, főként azért, mert a Szovjetunió az általa megszállt európai országokban mindenütt a kommunistákat támogatja, illetve segíti hatalomra.
Churchill beszéde egy korszak előjele volt. Egy olyan időszaké, mely 1947-ben kezdődött és több mint négy évtizeden keresztül tartott, s melyet a történetírás a hidegháború korának hív. E korszaknak alapvetően két jellemzője volt. Az egyik, hogy a világpolitikában – a második világháború utáni nemzetközi erőviszonyoknak megfelelően – két, egymással szembenálló világrendszer alakult ki, melyek vezető hatalmai a Szovjetunió, illetve az Amerikai Egyesült Államok voltak. A másik alapvető jellemző, hogy e két szuperhatalom, illetve szövetségeseik ugyan szemben álltak egymással, de nyílt katonai konfrontációra a két „óriás” között (az emberiség szerencséjére) nem került sor. Történt viszont sok egyéb. A „kelet” és a „nyugat”, a kommunizmus és a kapitalizmus közti harc helyi háborúk, polgárháborúk egész sorát szülte, melyek rengeteg emberéletet követeltek.
S természetesen nagyon fontos volt az a propaganda háború is melyet a két szembenálló fél folytatott egymás ellen. E küzdelemben hazánk – a szovjet tömb részeként – természetesen a „kelet” oldalán állt. Ennek megfelelően a magyar média, az újságok, a rádió, majd később a televízió a szovjet kommunista ideológiát, hirdette, illetve sugározta a hazai és a nemzetközi közvélemény felé. Tanulmányomban én elsősorban a Magyar Rádió szerepét vizsgálnám ebben a propaganda-háborúban, illetőleg azt, hogy miként alakult a hazai és a külföldi adók kapcsolata, 1949 és az 1956-os forradalom kitörése között.
Végezetül a magyar és a külföldi adók közti viszony teljességéhez az is hozzátartozik, hogy ismertessek néhány olyan leveleket, melyeket a Magyar Rádió „nyugati” hallgatói írtak az intézményhez. Megítélésem szerint ugyanis e levelek némiképp rávilágítanak arra, hogy miként hatott a szélsőbaloldali propaganda a szovjet tömbön kívül élő közönségre.
Mielőtt azonban minderre rátérnék – röviden – szólok néhány szót Magyar Rádió 1945 és 1948 közötti időszakáról. Ez a Rádió szempontjából egyfelől egy – egyre erősödő – szovjet, illetve kommunista befolyás időszaka, ugyanakkor egy olyan korszak is, melyben a hazai adó nemzetközi kapcsolatai viszonylag kiegyensúlyozottan fejlődtek, legalábbis addig, míg a politika be nem avatkozott ebbe a fejlődésbe.

(II. A Magyar Rádió újjáépíti nemzetközi kapcsolatrendszerét 1945–1948) A Magyar Rádiónak 1945-ben elölről kellett kezdenie szinte mindent. A háború, mely hosszú hónapokig folyt hazánk területén, a Magyar Rádió infrastruktúrájának nagy részét megsemmisítette. A pusztulás mértéke olyan nagy volt, hogy 1945 márciusának vége és május elseje között a Rádió nem tudott adást szolgáltatni.
A Magyar Rádió azonban amilyen rövid idő alatt pusztult el, szinte ugyanolyan gyorsan újjá is született. Már 1945 januárjának végén megkezdődött a romeltakarítás. Ezzel párhuzamosan a lerombolt infrastruktúrát is igyekeztek mielőbb helyreállítani, pótolni. Ahhoz azonban, hogy a Rádió ismételten elindulhasson, kevés volt a rádiós munkatársak önfeláldozása. Hazánk ugyanis megszállt ország volt ekkoriban, s ennek megfelelően szovjet engedély (ez esetben indulási engedély) kellett szinte mindenhez.
Ezt 1945. március 17-én kapta meg a hazai adó. E napon ugyanis megállapodás jött létre az Ideiglenes Nemzeti Kormány és a Szovjetunó képviselője Puskin követ között. E megállapodás értelmében a megszálló Szovjetunió hozzájárult a hazai rádióadások újjáindításához. A szovjeteknek az indulás engedélyhez kötése mellett természetesen más elvárásaik is voltak. Például ragaszkodtak ahhoz, hogy – előbb a Vörös Hadsereg Kulturális és Sajtóosztályán, később pedig a Moszkvai Rádión keresztül – segíthessék a Magyar Rádió munkáját. Ez főként abban nyilvánult meg, hogy hanglemezekkel, műsoranyagokkal, könyvekkel, újságokkal, egyebekkel látták el a Magyar Rádiót.
A szovjet politikai befolyás persze más téren, s kevésbé pozitív formában is megnyilvánult. Ott volt például a Rádió vezetőjének személye. Még javában folytak a harcok Budapesten, mikor 1945. január 20-án, a névlegesen kisgazda, de valójában – titkos kommunista párttagként – szovjetbarát Ortutay Gyula megbízást kapott a Budapesti Nemzeti Bizottságtól, hogy vezesse, illetve szervezze újjá a Magyar Rádiót, s az MTI-t. Ortutay megbízatása garancia volt, mind a szovjetek, mind a hazai kommunisták számára arra, hogy a Rádió nem fog olyan műsorokat sugározni, vagy olyan törekvések szolgálatába állni, melyek sérthetik Moszkva érdekeit.
Miután a szovjetek bebiztosították pozíciójukat a Rádiónál, már azt is megengedhették maguknak, hogy „nagyvonalúak” legyenek. 1945. május 20-án a – szovjet dominanciájú – Szövetséges Ellenőrző Bizottság úgy döntött, hogy minden korlátozástól mentessé teszi a magyarországi rádióhallgatást. Kortünet, hogy ehhez is szovjet engedély kellett, mint ahogyan az is jellemző, hogy a Magyar Rádió ezen intézkedést követően fogadást rendezett a SZEB tiszteletére. A „hálaadó” fogadásra május 23-án került sor a Magyar Rádióban.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969