2013. I-VI
 

Az elfelejtett államfő (Gantner Péter könyve Zsedényi Béláról)
Boleratzky Lóránd

A szerzőnek most megjelent Zsedényi Béla volt államfőről szóló monográfiája igazi hiányt pótló munka, mely alaposan bemutatja a volt államférfi küzdelmes életútját. Számomra azért is sokat jelent ez a munka, mert Zsedényi Béla kedves közjogi professzorom volt, akiről nemrég megjelent „Életformálók” című munkámban, mint életemet alakító jogtudósról emlékeztem meg, s akinek újratemetésén, valamint miskolci emléktáblájának felavatásán is hálát mondhattam a tőle kapott szellemi értékekért.
Szerző igen széles perspektívában tárja elénk a II. világháború utáni korszak jellegzetes vonásait, megállapítva, hogy a szovjetek által megszállt területen a maguk diktatórikus rendszerét tűzzel-vassal kívánták megvalósítani. Ennek érdekében minden Magyarországot érintő fontos kérdést Moszkvában döntöttek el és Vorosilov marsall a Szövetséges Ellenőrző Bizottság kollektív jogait egyedül a maga számára sajátította ki s a Moszkvából hazaszivárgó kommunista ügynökökkel osztotta meg.
Szerző érdekesen indokolja meg azt a kérdést, hogy Finnország miért tudott megmenekülni a „népi demokráciává” történő átalakulástól, mert azt elsősorban Paasikivi finn államfő rendkívüli ügyességének tulajdonítja, aki megfelelő tapasztalatok birtokában – mindvégig finn érdekeket képviselve – ügyesen tudott az oroszokkal bánni és átlátott hátsó szándékukon. Jómagam, aki 1934-44-ben finn ösztöndíjasként a parlamenti könyvtárban dolgoztam, megtapasztalhattam, hogy a finn polgári pártok milyen egységes frontot alakítottak ki a kommunista törekvésekkel szemben.
Nálunk a kezdeti „törékeny” demokratikus korszak után nem sikerült a kommunisták egyeduralomra irányuló törekvéseit megakadályozni. Ebben sajnos negatív szerepe volt Tildy Zoltán köztársasági elnöknek is, aki Rákosi támogatásával jutott államfői tisztséghez és így többé-kevésbé elkötelezettje volt és nem volt olyan határozott egyéniség, mint Bajcsy-Zsilinszky Endre, hanem állandó engedményekkel elősegítette a szovjetizálást. Rákosi a szalámi taktikával a Kisgazdapártot, amely pedig az 1945. évi választásokon többséghez jutott, fokozatosan szétbomlasztotta és ezzel lehetővé tette a kommunista terroruralom megteremtését. A koncepciós perek világa jött el, ahol a nyomor és a rémuralom vált uralkodóvá.
Szerző azt a kérdést is megvizsgálta, hogy a polgári pártok miért nem fogtak úgy össze, mint Finnországban. A választ abban adja meg, hogy nem volt olyan kimagasló személyiség; illetve Kovács Béla és Kovács Imre ekkor még fiatalemberek voltak országos tekintély nélkül; Zsedényi Béla mögött viszont tömegmozgalom nem volt. Többszöri beszélgetéseink kapcsán nekem azt mondta, hogy az oroszok őt szerették volna első köztársasági elnöknek megnyerni, de ő erre azért nem vállalkozott, mert a háborús bűnösökkel kapcsolatos népbírósági ítéletek halálos ítéleteinek jóváhagyásával nem akarta lelkiismeretét megterhelni. Másrészt már meghozatalakor tartott a köztársaság büntetőjogi védelméről szóló törvénnyel kapcsolatos visszaélésektől.
A szovjetek elszakították Magyarországot a nyugattól. Talán egyetlen sikeres nyugati segítség a szovjetek által erőltetett parlamenti választásokon alkalmazandó közös lista elvetése volt. A mindössze 4 milliós amerikai segély a Jugoszláviának nyújtott 415 millióval szemben is azt mutatja, hogy a nyugat odadobott bennünket a keleti barbárságnak, annak a hamis hangoztatásával, hogy a „keleti demokráciában” kell élnünk, amely lényegét tekintve totális diktatúra volt.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969