2013. I-VI
 

"... hogy semmivé válok, bár egyáltalán nincs az ínyemre, mégsem nyugtalanít." (Interjú a 100 éves Claude Lévi-Strauss-szal)

Claude Lévi-Strauss egyike a 20. század legnagyobb gondolkodóinak. Nemsokára, november 8-án, századik születésnapját ünnepli. Lakásához kötötten, visszavonultan él, nem fogad látogatót, és nagy szkepszissel szemléli a 21. századot. A német nyelvű Cicero című magazinnak sikerült Párizsban meglátogatnia és interjút készítenie vele. Hangja törékeny, de szellemileg teljesen egészséges. Sajnálkozik, hogy nem tud már a Szajna partján sétálni és a könyvkereskedők portékáját nézegetni.
Cicero: Az Ön életművének egyik alapgondolata, hogy a nyugati kultúrának tanulnia kellene a primitívnek nevezett kultúráktól, mindenekelőtt a mítoszaikból, melyekben a a vallásos érzület éppúgy kifejezést nyer, mint az emberi kreativitás ősereje.
Claude Lévi-Strauss: Azt hiszem, éppen ez az, ami hiányzik a mi kultúránkból, a filozófiai és tudományos gondolkodásmódunkból, amely egészen más irányban fejlődött. Meg kell értenünk, hogy a mítosz hőse a maga karakterisztikus eszközeivel éppen azokat a kérdéseket teszi fel és akarja megválaszolni, amelyek a mi kérdéseink is, és amelyekre mi az egymástól elkülönülő tudományos diszciplínák segítségével keressük a megoldást. A mítoszokkal foglalkozván érlelődött meg bennem a felismerés, hogy a szellemi minták: az eszmék, a magatartások és a szokások a fejlődés bármely fokán világos rokonságot mutatnak egymással.
Cicero: A La Pensée Sauvage /A vad gondolkodás/ című művében Ön azt állítja, hogy nincs szakadék az archaikus és a modern világlátás között, ahogy azt a filozófus és etnológus Lévy-Bruhl gondolja.
Claude Lévi-Strauss: Soha nem állítanám, hogy az egyik jobb. mint a másik. Azonban 21. századi nyugati emberként mégis megfogalmazom azt a tudományos feltételezést, hogy abban a formában, ahogy ez a világlátás a nyugaton kialakult, kötelesssége felkutatni és megfontolásaiban számításba venni a valóság más formáit.
Cicero: Ön az észak- és dél-amerikai indián kultúrák mítoszait az európai Grál-legendákhoz hasonlította. Miként lehetséges ez? Rokonságot lehetne feltételezni időben és térben ily távol álló kultúrák között ?
Claude Lévi-Strauss: Nehéz kérdés ez, amelyre nincs egyértelmű válasz. Minden arra utal, hogy a Homo sapiens elődje, a Homo erectus már képes volt például a beszédre, és a nála jóval régebben élt Homo habilis is rendelkezett bizonyos, a beszédhez hasonlítható képességekkel. Már ebben az időszakban is léteztek valószínűleg olyan mítoszok, melyek bizonyos elemei nagyon sokáig fennmaradtak. Ebből következően nagyon is lehetséges, hogy létezik egy közös örökség a paleolitikus korából, amely az egész világon egységes. És még ha tartózkodunk is az ilyesfajta, a történelem előtti időkre vonatkozó spekulációktól, akkor is látnunk kell: az emberi agy mindenütt és minkenkor azonos módon működik, ezért a gondolkodás tartalmában meglévő azonosságok és rejtett összefüggések teljesen normálisnak tűnnek.
Cicero: Milyen szerepet játszik az Ön mítoszokra vonatkozó kutatásaiban Richard Wagner életműve?
Claude Lévi-Strauss: Ebben a kérdésben nem látok igazán tisztán. Annyi bizonyos, hogy a szüleim tisztelték Wagnert, és már kisgyermekkoromban megismertettek zenéjével és gondolkodásával. Később azonban, amikor a mítoszokat kutattam, már nem emlékeztem rá, hogy Wagner a Nibelung-monda és az Edda-mítosz kezelésével olyan utat járt, amely alapjaiban eltért az én elképzelésemtől. Költészete különös magyarázatot kíván, miközben zenéje a maga területén egészen önálló, önmagában tökéletes interpretációt kínál. Én ezzel szemben azt akartam megmutatni, hogy a mítosz sokrétegű struktúrával bír, melyet csak akkor érthetünk meg, ha több szinten szemléljük. Mindennek ellenére Wagner módszere irodalmi és zenei felfogása a maga összefüggésében, talán tudat alatt, mintául szolgált nekem.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969