2013. I-VI
 

A pokol ott van, ahol az ördögök megtelepednek (Körkép a szélsőséges individualizmusról)
Magyari Beck István

(Példák és kérdések) 1498-ban, amikor Kolumbusz Kristóf először lépett a dél-amerikai szárazföldre, hosszú levélben biztosította Kasztíliai Izabellát és Aragóniai Ferdinándot – az őt félszívvel támogató két spanyol uralkodót – arról, hogy fölfedezte a Paradicsomot, az Édenkertet (Szvet, 1973). A tengerészetben és a korabeli műveltségben egyaránt jeleskedő admirálist, aki épp oly komolyan vette ebbéli állításait, mint meggyőződésének minden egyes tételét, lenyűgözte mind a földrész természeti szépsége, mind pedig lakóinak harmonikus együttélése a természeti környezettel és – ritka kivételektől eltekintve – egymással. Annál meglepőbbnek tarthatjuk, hogy már Kolumbusz hidalgói között is föltűnik az a nemtelen hódító magatartás, amely inkább a lakosság kirablását tekinti céljának, semmint a hely szellemének megfelelő vallási áhítatot. Ha nem lett volna ez a kor részben a Szent Sír felszabadítását célzó keresztes hadjáratok végének is a kora, precedens nélküli gyalázatnak kellene éreznünk és mondanunk azt, ami az Újvilágban a fölfedezések után történt. Így azonban keleten – Jézus hazájában – és nyugaton – a vélt Édenkertben – egyaránt martalócnak bizonyult a hit harcosa.
Vajon miért kellett e példákkal kezdenünk az individualizmus – mondjuk úgy: a szélsőséges individualizmus (a kettő azonosságát néhány sorral lejjebb fogjuk tárgyalni) – elrettentő társadalmi szerkezetéről szóló tanulmányunkat? A szélsőséges kollektivizmus (vagy egyszerűen a kollektivizmus) ma már – legalábbis egy időre – meghaladottnak tűnik, ezért figyelmünket a mentalitástörténeti végletek helyett általában csak ezek aktuálisan fenyegető, tehát a jelenkori gyakorlatot tekintve fontos változatára, az individualizmusra fordítjuk. A fenti kérdésre adandó válaszunk az alábbi: az a kor a reneszánsz kora volt, amikor az embert a levantei szelek és pénzek iszonyatos erővel letépték arról a társadalmi háttérről, amely addig az útján – és némileg féken – tartotta őt. Hiszen még az Atlanti-óceán meghódításának az eszméje is nagyrészt a földközi-tengeri Genovából, Kolumbusz szülővárosából származik. Arról nem is szólva, hogy Kolumbusz valószínűbbnek tartotta a Szent Sír fölszabadításának lehetőségét a Föld megkerülésével, mint észak-nyugat irányából. Azaz összekötötte a két globalizációs feladatot.

(Kitérő: a nemzetállamok születése) Mielőtt tovább ásnánk az individualizmus mélyebb, a reneszánszon is túlmutató gyökerei felé, egy rövid, de eszmeileg számottevő kitérőt kell tennünk, amely csak látszólag visz el bennünket az alapproblémától. Tudniillik az úgynevezett nemzetállamok nem csekély mértékben a reneszánsz individualizmus kihívására született válaszok voltak. Azaz, jóval korábbi eredetűek annál, ahova őket időben a brossura-marxizmus helyezi. És ez a válasz remekül sikerült Európa jelentős államai közül Spanyolországban, Angliában, Oroszországban, Magyarországon (átmenetileg) és Franciaországban. Nem sikerült viszont az erőteljes arab piacgazdaságnak leginkább kitett Itáliában, amely sokáig őrizte városállami szerveződését, és e megosztottság következtében végül tartósan Európa egyik spanyol és német gyarmata lett. Utaljunk röviden a nemzetállamok megszületésének általános mechanizmusaira – melyeket a testvérharcokban kivérzett Itália elrettentő példája hozott működésbe Európában (lásd például Janus Pannonius e tárgyban írott költeményeit) – és szóljunk egy pár szót a kivételekről is! Nos, e mechanizmusok lényege többnyire a reneszánsz iparűzés és kereskedelem folyamatában pénzessé vált és a centrifugális politikai erők szolgálatába szegődött rétegek szégyentelen kirablása volt a központosító uralkodók részéről. Az ürügy országonként különböző lehetett: Spanyolországban, 1480-tól, a kasztíliai inkvizíció, amely főként a (gazdag) mohamedán és zsidó közösségekre csapott le és fosztotta ki őket; Franciaországban a gazdasági jólét mozgatórugóit jelentő hugenottákat 1572-ben úgyszólván kiirtotta a Szent Bertalan éji mészárlás; Oroszhonban Rettegett Iván különítményesei számos főnemest végeztek és/vagy raboltak ki, ugyanezt tették az orosz kereskedelmi világvárossal, Novgoroddal is (Szvák, 2004).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969