2013. I-VI
 

A Földművelésügyi Minisztérium elleni 1948-as per
Cseszka Éva

Az ún. gazdasági típusú perek mind időrendileg, mind természetüket tekintve is beillenek a Rákosi-korszak „nagy” koncepciós pereinek sorába. Fontosságuk ellenére mégis elhanyagolt témának számítanak a kommunizmussal foglalkozó gazdaságtörténeti irodalmunkban. Különösen az FM-per feldolgozása tűnt hiányosnak, amely pedig több szempontból is specifikusnak számít. Talán az egyik legfőbb sajátossága az ügynek, hogy a koncepciót nem az ÁVH gyártotta, hanem a gazdasági rendőrség. A Gazdasági Rendészeti Ügyosztály (a továbbiakban: GRÜ) működésével kapcsolatban kevés anyaggal rendelkezünk, mivel az ügyosztály vezetője, Villányi András 1950-es kivégzése után nagy részét megsemmisítették. Így mindenképpen fontosnak tűnik az FM-per feldolgozása, mert fontos adalékul szolgálhat az állambiztonsági szervek gazdasági természetű ügyeinek megértéséhez. Tanulmányomban az FM-perrel kapcsolatban elsősorban a koncepció kialakítását, a koncepcióváltásokat és ezek lehetséges okait vizsgálom.

(A gazdasági rendőrség és a gazdasági perek) A gazdasági viszonyok rendőri felügyelete pártjavaslatra vetődött fel. Formálisan erre már 1945. június 28-án a Budapesti Rendőr Főkapitányság Politikai Rendészeti Osztálya (a továbbiakban: PRO) tett javaslatot. Egy, a feladatkörére és szervezeti felépítésére vonatkozó augusztus 14-i javaslat szerint a budapesti politikai osztályon belül létesítendő gazdaságpolitikai alosztály feladatköre egyértelműen utal a megelőző és megtorló, illetve felderítő jellegre, jogszolgálati kezdeményezésre, internálásra, a személyi és cégnyilvántartás felállítására. A gazdasági ellenőrző csoport feladata: piaci és piacon kívüli kereskedés, árdrágítás, közélelmezési visszaélések, ipari kihágások ellenőrzése és az illetékes hatóságnak való átadása volt. Egy 1945. szeptember 24-i jelentés már Gazdasági Rendészeti Osztályról (GRO) tájékoztat (6 alosztállyal és 75 fővel). Az osztály vezetője dr. Villányi András rendőr ezredes volt. A politikai osztályokat a BM ÁVO létrehozásakor megszüntették, s a gazdasági rendészeti tevékenységet, szakosítva a bűnügyi osztály hatáskörébe utalták át.
Rajk László 1947 augusztusában az ÁVO három – üzemi, ipari és gazdasági elhárítással foglalkozó – alosztályát Péter Gábor akarata ellenére Villányi felügyelete alá helyezte. A gazdasági rendőrség széles hatáskörrel és kapcsolatrendszerrel rendelkezett. Szorosan és állandóan együttműködött a különböző állami, politikai és gazdasági szervekkel, szervezetekkel. A gazdasági rendőrség politikai-gazdasági funkcióját jelzi, hogy a kommunista vezetés a politikai mellett a gazdasági hatalom megszerzése után ,,külön ügyosztály”-jellegét meg is szüntette.
Az eredetileg a „gazdasági rend” védelmére létesített szervezet az árdrágítók, feketézők stb. elleni kíméletlen küzdelem jegyében, közvetlenül a Magyar Kommunista Párt útmutatásai szerint, rendészetileg biztosította a kötött gazdálkodás, az infláció alatt elburjánzott gazdasági bűncselekmények hatásos üldözését, sőt ennek égisze alatt a hagyományos gazdasági kapcsolatok tudatos szétzilálása terén is kitüntette magát. Feladata volt a háborús bűnösök által okozott károk feltárása és felszámolása, a közellátási érdekek ellen irányuló bűncselekmények elleni küzdelem, az állam pénzügyi és gazdasági érdekei ellen irányuló bűncselekmények, gazdasági szabotázsok, gazdasági javak nem célszerű felhasználásának felderítése, a magyar állam külföldön levő gazdasági érdekeltségeinek a számbavétele és azok mozgósítása, ideértve a magyar állampolgároknak már a fasiszta rezsim törvényeinek megszegésével is külföldre ajánlott és ott elhelyezett pénz- és értékcikk követeléseit.
A szervezet végeredményben betöltötte az átmeneti szakaszban az MKP által neki szánt szerepet. A gazdasági rendőrség 1946 első hét hónapjában 14 ezer feljelentést vizsgált ki, köztük 5 ezer árdrágítás, 4 ezer árurejtegetés, 3700 valuta- és aranyüzérkedés volt. Közel ötezer házkutatást tartottak, több mint ezer személyt tartóztattak le, és több száz embert internáltak.
A jog a növekedést támogató szabályozási infrastruktúrából a politikai elnyomás eszközévé vált, és egyre inkább nem a termelő közösségek szolgálatára rendelt gazdasági racionalitást szolgálta, hanem mind hangsúlyozottabban a „politikai” gazdaság rendszeressé tételét, egy mind átfogóbbá váló elvonási rendszer kiépítését segítette elő. A rendőri szerveknek nem egy-egy vállalat vagy ágazat gazdasági tevékenységének értékelése, egyes gazdasági döntések hatékonyságának elbírálása volt a feladata, hanem – amennyiben olyan információk birtokába jutott, amelyek „gyanút keltenek egyes döntések helyességét illetően” – azonnal jeleznie kellett a megfelelő szintű gazdasági vagy pártszerveknek, amelyek azután „megtették a szükséges intézkedéseket.” Innen pártvonalra került az ügy. A gazdasági perek valós tényállások eltorzítására, tendenciózus csoportosítására, és politikai célokhoz kapcsolására épültek, egy előre kitűzött koncepció alapján, forgatókönyvük pedig a hatalom legbelső berkeiben született. A perek nem a tárgyalóteremben és nem a nyomozás során dőltek el. A nyomozók, bírák és ügyészek csak a végrehajtó szerepét töltötték be, a döntéseket kívül hozták meg.
A jogszabályi hátteret illetően 1946-ig a II. világháború előtt kiadott jogszabályok voltak hatályban gazdasági büntettek tekintetében . 1946. augusztus 1-jén a forint bevezetésével egyidejűleg lépett hatályba „A gazdasági rend büntetőjogi védelméről” szóló 8800/1946. ME. számú, 1946. július 28-án kiadott rendelet. Ez nem tett különbséget bűntett és szabálysértés között, ezáltal teret hagyott a kommunista párt vezetése s irányítása alatt álló rendészeti, gazdaságrendészeti, gazdaságpolitika-rendészeti gyakorlatnak. Ez a jogszabály a „kötött gazdálkodás”, a jegyrendszer stb., – majd a stabilizáció után annak – védelmét szolgálta. A rendelet az árdrágító visszaélések, a közellátást veszélyeztető cselekmények ellen és a forint védelmében igen szigorú büntetési tételeket állapított meg, és a gondatlan elkövetést és az előkészületet is büntetni rendelte. A „káros eredmény bekövetkezte” (azaz a „gazdasági rend súlyos sérelme”) esetén az elkövető halálbüntetéssel volt büntethető. Később további rendeletek jelentek meg, amelyek a közszükségleti cikkek engedély nélküli raktározását vagy annak megkísérlését is súlyosan büntették. Az 1947:XXXIV. tc. 6. § népellenes bűntettnek minősítette, ha a stratégiai szempontból fontos vagy jóvátételi kötelezettség miatt jelentős üzem vezetője az ország újjáépítését, illetőleg a jóvátételi kötelezettség zavartalan teljesítését szándékosan hátráltatta vagy veszélyeztette. Büntető eljárást az illetékes minisztérium feljelentésére indítottak.
1947. augusztus 1-jén az első hároméves tervvel egyidőben született meg a 14.200/47. korm. sz. r. „A hároméves terv megvalósításának büntetőjogi védelme” tárgyában. Ez a szabotázs jellegű cselekményekkel szemben akart védelmet nyújtani. 1950-ig a hatályban volt gazdasági jogszabályok még nem tettek különbséget a szándékosság és a célzatosság között. Jogilag tehát a Rákosi rendszerben a szabotázs kimondásához elég volt :
- a tervgazdálkodást veszélyeztető káros eredmény bekövetkezése;
- az adott intézménynél, vállalatnál szándékosság, vagy gondatlanság alapján személyekre kivetítve, a büntetőjogi felelősség megállapítása;
- motivációként pedig némi „ellenséges beállítottság”.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969