2013. I-VI
 

Az erdélyi római katolkikus egyház
Kapronczay Károly

Erdély történetét sok vonatkozásban feldolgozták, hiszen a török hódoltság idejében nemcsak az önállóság és államiság gondolatát őrizte, de fejlesztette a magyar nyelvet, az iskolakultúrát, a művészetet és mindazt, amit magyarnak nevezhetünk. Ebben nemcsak a fejedelmeknek volt szerepük, de az egyházaknak is és annak a bölcs országgyűlési döntésnek, hogy Erdélyben a vallások egyenlők, és békében kell élniük. Amíg ezt megtartották, Erdély belső élete nyugodt volt, gazdasága fejlődött és ellent tudott állni külső erőknek. Az egyházak hordozói lettek nemcsak a fejlődést biztosító békés légkörnek, építették a kultúrát, szervezték a nemzeti öntudatot alátámasztó és erősítő iskolákat. Erdélyben az egyházak különös szerepet kaptak az idegen hatások elleni küzdelemben, legyen ez háború vagy a magyarságtól idegen eszmék térhódítása. A magyar állam történetében Erdély különös szerepét sokszor és sokan feldolgozták, gyakran Erdély története azonossá vált a magyarság történetével, aki ezt nem vette figyelembe, nem érthette meg a magyar történelmet. Erdély az azonosság és különleges különállás szimbóluma a magyar történelemben, amely egybe forraszt mindenkit, aki magyarnak vallja magát. Többször, általában idegen határok alá került eszmék, tagadták /tagadják/ Erdélynek a magyar történelemben betöltött különleges szerepét, egy különálló és számos különlegességet őrző „ország”, amelynek a magyarsághoz annyi köze van, hogy azonos nyelvet beszél velük. Ilyen eszmékre épül fel a román nemzeti állam gondolatmenete Erdéllyel és az erdélyi magyarsággal kapcsolatban, hiszen az ősi román földön élő magyarok vagy odatelepültek hódítani, vagy például a székelyek, akik származásilag nem magyarok, csak magyarul beszélnek, de leigázták az évezredek óta ott élő románokat, illetve őseiket. Ez nem új eszme, formálódott a XVIII. század óta, csak a magyar politikai és szellemi élet későn figyelt fel rá. Az előbbi eszme, nemzetegyesítő erőt képezett a románok körében, erre épültek fel a román politikai eszmét, mely végül az első világháború után az egységes román államot megteremtette. Erdély elkülönült a magyar államtól, a magyarság lakta területeken határok, választották el egymástól a tegnap még egy államban élőket más-más körülmények között és egymástól eltérő eszközökkel kellett megvívniuk mindennapi „csatáikat” nemzeti identitásuk védelméért.
A trianoni döntés után létrejött román királyság alkotmánya valóban nem tett különbséget a román állam polgárai között sem nemzeti, sem vallási kötődése szerint. Az új állami keretek közé került magyaroknak nemcsak „illeszkedni” kellett, hanem megtalálni és megalkotni saját kereteiket – függjön az új államtól vagy önmaguktól – melyekben nemzeti nyelvükön iskolázhatják gyermekeiket, művelődhetnek, szabadon megvallhatják magyarságukat, tarthatják kapcsolatukat a nemzetük szerinti anyaországgal. Az állam jóindulatától függetlenül az előbbiek azok a törésvonalak, amely mentén konfliktusok keletkezhetnek. Az is tény, hogy bármilyen országos akarat /ebben az esetben a román alkotmány/ helyi szinten nem mindig úgy érvényesült, ahogy az ország jogalkotói elgondolták.
A két világháború között is voltak román-magyar konfliktusok Romániában, elsősorban Erdélyben, de a megoldások soha nem közelítették meg azokat a túlzásokat, amelyek az 1945 utáni Romániában voltak. Természetesen voltak sugallt románosítási törekvések, főleg a vegyes lakosságú területeken, de ezek ellen a nemzeti egyházak és a nemzeti iskolák adták az „immunitást”. Ekkor kapnak különös szerepet az erdélyi magyar egyházak, nemcsak a papság miatt, hanem a részben általuk működtetett iskolákon keresztül. Az erdélyi magyarság zöme ugyan protestáns volt, de nagy erővel rendelkezett a katolikus egyház, a katolikus szellemű magyar alap és középfokú iskolarendszer, amely ugyan a román állami akarattól működött, fenntartója a magyar katolikus egyház, keresztény egyházak voltak. Trianon után ugyan az erdélyi katolikus egyház is kormányzási változást hajtott végre, hiszen egy másik államba került egyházmegyék felett a magyar államban élő katolikus egyházi hatóságok nem rendelkeztek intézkedési jogkörrel, az egyházmegyék határai is változni kényszerültek. Az úgynevezett Konkordátum ezt volt hivatva rendezni, ami állami szempontból biztos jó volt, de az adott körülmények között nem mindig volt sikeres.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969