2013. I-VI
 

Az arisztokrácia Magyarországon a két világháború között: látszólagos folytonosság
Catherine Horel

Vajon a magyar arisztokrácia eltűnéséhez vezetett-e az első világháború? Egy felszínes példa alapján erre gondolhatnánk: a nemesség egyre tőbb vezető pozíciót veszít el, különösen a diplomáciai területen, Horty kormányzó új hatalma egyáltalán nem kívánja helyreállítani a monarchiát, sokkal inkább osztatlanul kívánja gyakorolni a hatalmat. Ezzel a megállapítással nem akarjuk figyelmen kívül hagyni annak a társadalmi osztálynak a befolyását, amely életmódjában továbbra is respektált, sőt irigyelt maradt a népesség szemében…
„Ha Magyarországon semmit nem lehetett egygróf nélkül megcsinálni, ezt legalább részben amiatt gondolhatjuk, mert soha nem volt lehetetlen, találni egy olyan grófot, aki kész is volt és képes is volt arra, hogy megcsinálni azt a dolgot.”
Az első világháborút követő idők Magyarország számára több szempontból is törést jelentenek: katonai vereség, a több évszázados közösség vége az osztrák monarchiával és főként az ezeréves Szent István-i királyság szétesése. A birodalom széthullása okozta érzelmi megrázkódtatás párosul a háborúval együttjáró megrendüléssel, gyásszal, a katonák kaotikus rendetlenségben való hazatérésével a frontról. 1918 és 1920 között Magyarország két forradalmat, három hatalomváltást szenvedett el, valamint atrianoni szerződéssel, amely szentesített az ország feldarabolását,urészben elvesztette identitását.
1920 elején az országot a Kun Béla bolsevista kalandjának ellenhatására részben a szövetséges erőknek köszönhetően a hatalomba került ellenforradalmi csoport uralja. . Az arisztokraták, akik nagy számban vettek részt ebben a mozgalomban, az elkövetkező időkben pozíciójuk fenntartására törekednek. Az új rendszer élén, Horthy ellentengernagyjól reprezentálja az 1914 előtti periódussal való folytonosságot. Az 1920. januári választások után felálló parlament restaurálja a monarchista rendszert, és a következő év március 1-én Horthyt a királyság kormányzójává választja. Az utóbbi nem akarja királlyá koronáztatni magát, és ezzel kielégíti ama legitimista nemesség kívánságát, amelymég mindig reménykedik a Habsburg Birodalom feltámasztásában. A nagybirtokoscsaládból származó, rang nélküli, kálvinista nemesHorthy nem tartozott a főúri rendhez, és enélkül nem számíthatott őszinte és tömeges támogatására vállalkozásában.
Megelégszik tehát a kiszélesített jogkörökkel, melyek segítségével 1921-ben képes volt ellenállni IV. Károly két visszatérési kísérletének. Persze, ekkor a legitimisták jó része eltávolodik tőle, de elnyeri a szövetségesek és a magyar politikai osztály maradékának jóváhagyását. Ettől kezdve megnyílik az út az ország oly módon történő újraépítésére, hogy a részben az elmúlt rendszerből hozott alapokat vegyítik a kifejezetten modern elemekkel. Az archaizmus és a monarchia iránti nosztalgia keveréke, amit Szekfű Gyula, a kor historiográfusa a valóságos újításokat és viszonylagos politikai nyitást tartalmazó „neobarokk” ideológiájaként határoz meg, jellemző a két világháború közötti Magyarországra. Ettől kezdve az arisztokrácia bizonyos mértékben megalapozottnak érzi létezését, miközben a korszellem már visszavonhatatlnanul túllépett rajta, akárcsak európai társai esetében.
Már az alkotmányos időszak (1867-1918) kikezdte aa ama főúri osztály hitelességét, hatalmát és politikai jelentőségét, amely mindazonáltal – a török behatolással szembeni ellenállás és a Habsburgok elleni sorozatos felkelések korából örökölt hadi érdemeinek köszönhetően – továbbra is a rend megőrzésének garanciája, a történelmi emlékezet birtokosa, és a nemzeti függetlenség jelképe maradt . Jelentős számaránya miatt a magyar nemesség a lengyel szlachtáhozilletve a spanyol nemességhez hasonlítható. Azután az 1848-as forradalom megfosztja az ellenállás monopóliumától az arisztokráciát, és kiterjedvén az egész országra, megszünteti a nemzet képviseletére való kizárólagos jogát. A régi megkülönböztetés a király hívei, a labancok és ellenfeleik a kurucok közöttátalakul, és az 1867-es Kiegyezés eltávolította az arisztokratáciát összességében véve a király oldalára állítja. A jobbágyság felszámolása 1848-ban, a szavazati jog kiterjesztése, a nagypolgárság és a városi proletariátus megjelenése, a zsidók egyenjogúsítása 1867-ben, a kormányzat és az uralkodó nemesi kinevezési stratégiája hozzájárultak az arisztokrácia előjogainak csökkenéséhez. A közfelfogásban mindazonáltal családneveikmég mindig a nemzeti identitást és a királyság folytonosságát reprezentálja, a mindennapi szokásaik és szabályrendszereik pedig normakaként szolgálnak a társadalmi hierarchia csúcsán. A siker azonban többé nem kizárólag a nemesi birtokosok osztályrésze. Kereskedelmi, pénzügyi vagy értelmiségi foglalkozással is elérhető. Jelképjellege és presztizse miatt a nemesi eszmény továbbra is irigység tárgya, a politikai cselekvésnek azonban többé nem a szinonímája és valóságos befolyása visszaszorulóban van. Az általános tankötelezettség bevezetése, a németek és zsidók folyamatos asszimilálódása. a pénzügyi és ipari szektor növekvő befolyása következtében az elit összetétele vegyessé válik.
Az arisztokrácia annak idején hajlott arra, hogy kizárólag a földművelésben tevékenykedjen illetve a latifundiumok birtoklására összpontosítson, melyek igazgatását illetőleg a termékek értékesítését a leggyakrabban zsidók végezték. A nagybirtokos főurak nem felügyelték többé közvetlenül a termelést, melynek immár csak a jövedelmeit élvezték. Eközben azért persze tovább gazdagodtak, tekintve, hogy a birtokaik látták el továbbra is az élelmiszer-ipar nagy részét, amely a nemzeti jövedelem legfőbb forrása volt. Magyarország agrárjellegének megőrzése következtében az arisztokrácia sikeresen őrizte gazdasági hatalmát.Az 560 hektárnál több földdel rendelkező, nagybirtokos családok, valamennyien a bennszülött magyar vagy régóta asszimilált (németek, horvátok) arisztokráciához tartoztak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969