2013. I-VI
 

Magyarország 1956, Grúzia 2008
Francis Fukuyama

Cheney alelnök tegnapi, Tbilisziben elhangzott ígérete hallatán, miszerint az USA minden támogatást megad Grúziának, hogy megőrizhesse területi integritását, elkerülhetetlenül elfog a félelem, hogy az Egyesült Államok ugyanazt az ostoba és tragikus hibát követi el, amit 1956-ban elkövetett Magyarországgal szemben. Ahogy arra Charles Gati legutóbb megjelent könyvében Elbukott illúziók: Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom című könyvében rámutatott, az Eisenhower-adminisztráció erős bátorítást adott a szovjetellenes forradalmároknak a magyar felkelés előtt, rádióadásokban és más módokon azt sejtetve, hogy az amerikaiak fegyveresen fognak a segítségükre kelni, ha a szovjetek erőszakkal lépnek fel ellenük. A magyarok megszervezték a reménytelen lázadást, számos fiatal szabadságharcos esett el, majd egy brutális diktatúrát szabadítottak az országra. Szégyenteljes epizódja volt ez az amerikai külpolitikának, amely sajnos sokszor megismétlődött (például a kurdok, az iraki síiták, vagy más csoportok, amelyek ugyancsak bedőltek a könnyű amerikai ígéreteknek).
Cheney ismert a kemény, harcias oroszellenes retorikájáról, John McCain is szeret hasonló cipőben járni, amikor azt mondja: "valamennyien grúzok vagyunk". Azonban azt mondani nekik, hogy majd egyszer felvesszük őket a NATO-ba, és egy milliárd dollárt ígérni nekik az újjáépítésre, egyszerű blöff. Mindenki tudja, hogy Franciaország, Németország és Spanyolország erős ellenállása miatt belátható időn belül Grúziának nincs esélye a NATO-csatlakozásra,. A jövőbeni tagság ígérete ezért igencsak gyenge lábakon áll.
Ha Cheney és McCain valóban komolyan gondolnák Grúzia területi integritásának védelmét, miért hagynák azt a NATO-ra? Számos országot védelmezünk, köztük Koreát vagy Japánt, kétoldalú egyezmény alapján, és bármikor úgy dönthetnénk, hogy egy vagy két szárazföldi zászlóaljat vagy egy F-16-os repülőszázadot Grúziába irányítunk.
A Bush-adminisztráció sem volt egyértelmű ebben a szándékában, és tagadta, hogy fontolóra vett egy ilyen lépést, mivel mindenki tudja: nem lehet katonailag megvédeni egy kicsi, nehezen megközelíthető, Oroszországgal határos országot, amely több ezer mérföldre van az Egyesült Államoktól. A politikai következményektől eltekintve, amelyeket egy közvetlen beavatkozás okozna Moszkvával, leküzdhetetlen akadályokkal kerülnénk szembe hadműveleti téren. A hidegháború alatt egy teljes dandárt állomásoztattunk Nyugat-Berlinben, tudván, hogy egy esetleges háború azonnal elsöpörné. Ezeket a csapatokat egyfajta potenciális casus belliként használtuk, melyek megtámadása nukleáris háborút indíthat el, és közben minden eshetőségre felkészülve sokkal komolyabb csapatokat állomásoztattunk nem messze a belső német határtól. Grúziában azonban nincsen ilyen utánpótlási struktúra.
Valójában az első bázisig sem jutnánk el, ha ilyesmit kísérelnénk meg. Abban a pillanatban, amikor bejelentenénk amerikai erők vagy más külföldi csapatok Grúziába való telepítését, az oroszok azonnal megszállnák az egész országot, hogy megelőzzék a mi fellépésünket. Legalábbis én valami ilyesmit csinálnék, ha csak tized olyan könyörtelen vezető lennék, mint Putyin (igaz, hogy nem kevesebbet várnék el az amerikai elnöktől is, ha az oroszok Amerikával határos országba telepítenének csapatokat).
Ugyanezt kellene végiggondolnunk, ha valami csoda folytán a jövé héten felvennénk Grúziát a NATO-ba. A védelem, amelyet a NATO-tagság biztosítana neki, szimbolikus lenne és nem katonai – reményeink szerint zavarba hozná az oroszokat azzal, hogy egy a NATO alapszabályának 5. cikkelye védelme alatt álló ország területi itegritását sértené meg,. De vajon beveszik-e ezt a blöfföt? A NATO toporzékolhatna dühében, megvetné a lábát, végül csak ugyanazok a diplomáciai, gazdaság, és politikai szankciókkal élhetne, mint manapság.
Ukrajna megvédése egy orosz támadástól ugyanolyan problematikus . Az ukrán lakosságnak ugyanis csak egy kisebbsége fogadja el a NATO-csatlakozás szükségességét, a hatalmas oroszul beszélőnépesség sokkal inkább Moszkvával, semmint az Egyesült Államokkal vagy az Európai Unióval szimpatizál. Mindeközben Ukrajnában állomásozik a fekete-tengeri orosz hadiflotta is, ami miatt már a grúziai válság óta is volt konfliktus a két ország között.
Sajnos a NATO már régóta nem komoly katonai szövetség az Egyesült Államok és a régebbi tagországok szemében, átalakult egyfajta demokratikus politikai klubbá. Amikor Lengyelország és a balti államok jelentkezését elfogadták a 90-es években, a Clinton-adminisztráció megígérte a Kongresszusnak, hogy a NATO-bővítés nem fog többletkiadással járni, pláne amerikai katonák életét nem fogják veszélyeztetni a védelmükben. Az új tagok ezzel szemben azt hiszik, hogy a NATO-tagság éppen ilyenfajta, költséges katonai védettséget biztosít számukra. Az Egyesült Államoknak megvolt a lehetősége az 1990-es években, , amikor Oroszország gyönge és egy onnan jövő esetleges támadás valószínűsége csekély volt, ilyesfajta kötelezettségeket vállaljon. Azonban ez az idő mára elmúlt.
A NATO-bővítés helyett arról kellene inkább beszélnünk, hogyan védjük meg az új tagokat, főleg Lengyelországot és a balti államokat az orosz agressziótól. A NATO az 1990-es évek eleje óta nem készített hacitervet vészhelyzet esetére. Észtország, egy kőhajításnyira Szentpétervártól, különösen nehezen lenne védhető, ráadásul ott is komoly orosz kisebbség él. A balti államok védelmének egyik útja a NATO északi szárnyának biztosítása lehetne Finnország és Svédország belépésével a NATO-ba. Oroszország összes közeli szomszédját sokkolta a grúziai invázió, ezért a NATO-nak mint komoly európai biztonsági szövetségnek az újraalakítása, megmutatná Moszkvának, hogy viselkedésének valódi következményei vannak.
Miközben könnyű Cheneyt és McCaint ál-keménységükért kritizálni, látnunk kell, hogy ugyanezeket az illúziókat kergetik a másik oldalon is. Joe Biden sietve rohant Tbiliszibe támogatásáról biztosítani Grúziát, és Obama is támogatja Ukrajna és Grúzia NATO-tagságát. Mindazoknak, akik az utóbbi tagsága mellett vannak, választ kell adniuk arra a kérdésre : ha Grúzia a NATO tagja lesz, mit kell majd az amerikai elnöknek tennie, hogy fizikai biztonságukat megvédje? Ha a válasz pedig az lesz, hogy be kell vetnie a katonai erőt, akkor arra kell rákérdezni, hogy vajon miért nem teszik meg ezt azonnal? (érdekes lenne Cheney-t arról hallani értekezni, hogy csak multilaterális egyezség keretei között lenne legitim dolog ezt tenni). És ha a válasz az, hogy Grúzia védelme csak katonai részvétellel megoldható, akkor a korai tagság szószólóit kérdezzük meg, miben különböznek az Egyesült Államok mostani erőfeszítései attól, amikor 1956-ban csak kézifegyvereket küldött a magyar szabadságharcosok felfegyverzését segítendő.
(American Interest)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969