2013. I-VI
 

Papp Zoltán: Semmelweis Ignác és Kézmárszky Tivadar nyomdokain
Kápolnai Iván

Nem szokványos műfajú kiadvány Papp Zoltánnak, a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikája 1990-2007 közötti igazgatójának közel 400 oldalas, nagyszámú színes képpel illusztrált, s ugyanakkor bibliográfiai adatban gazdag új könyve – az elmúlt négy évtizedben általa írt és/vagy szerkesztett magyar és idegen nyelvű könyvek sorában a 36.
Miután klinikaigazgatói megbízatása 2007. június végén, 65 éves korában az új jogszabály szerint lejárt, megkísérelte számba venni, a tényekre és azok pontos dokumentálására szorítkozva előadni 17 év tudományos kutatói, oktatói és gyógyító munkájának fontosabb eseményeit és eredményeit, nem mellőzve a megemlékezést a munkatársakkal közös hajókirándulásokról, társas vacsorákról, a szilveszter-napi pezsgős összejövetelekről és a klinikai focimeccsekről sem.
A debreceni egyetemi klinikáról 1990-ben a fővárosba kerülve, mindenekelőtt a közel 100 éves klinikaépület felújítását, berendezésének, felszereltségének korszerűsítését tűzte ki célul. Minthogy azonban állami költségvetési támogatásra számítani nem lehetett, ezt önerőből, alapítványokra támaszkodva igyekezett megvalósítani. Már 1990. októberben adományokból és támogatásokból tiszteletdíjak, kiadványok, rendezvények és szűrővizsgálatok felajánlott összegeiből sikerült létrehoznia a Semmelweis Ignác Alapítványt. Egy várandós ambulancia, szülőszoba és császármetsző egység után felújították az újszülött gyermekágyas részleget, a műtőblokkot, majd a 48 ágyas várandós osztályt és a genetikai laboratóriumot, 1997-ben pedig egy új intenzív újszülött osztály jött létre. 1998. decemberben született gondozásában egy másik „kiemelten közhasznú” alapítvány, melyet Kézmárszky Tivadar professzorról neveztek el, az újszülöttgyógyászat és a genetika művelésére.
Végül is 12 év alatt kívül-belül egyaránt, teljesen újjászületett a klinika, a legmagasabb nyugat-európai követelményeknek megfelelő színvonalon. Miközben az országban a születések száma évtizedek óta fokozatosan csökken, az újjávarázsolt klinikán a szülések száma az 1990-es 2300-ról 2007-re közel 4000-re növekedett.
Már 1991. októberben kezdeményezésére megindult a klinikán a szakmai továbbképzés elősegítésére „Baross utcai Szülészeti Esték” címmel egy negyedéves rendezvénysorozat. Ezen egyedülálló összejöveteleken felkért hazai és külföldi szakemberek előadásai nyomán – akik között orvosokon kívül pszichológusok, jogászok, statisztikusok és más szakterületek képviselői is voltak – megvitatták a kérdéseket. Az Esték programját különböző művészeti kiállítások és zenei betétek színezték és tették változatossá. Az instrumentális és vokális zenei műsorokban felvonultak a zenetörténet klasszikus alkotásai és kortárs zeneszerzők darabjai éppúgy, mint népzenei feldolgozások, dzsessz-slágerek és néger spirituálék egyaránt. A képző-, ipar- és fotóművészetet festők, szobrászok, keramikusok és más művészek – köztük olykor orvosok – műveiből válogatott és a klinika épületében megtekinthető kamarakiállítások képviselték. Az Estékről utólag nyomtatásban ismertetések készültek, tájékoztatással a következő rendezvény programjáról. A 17 év alatt összesen több mint 600 előadás hangzott el, nem szólva az ugyancsak számos művész felkéréséről és alkotásaik bemutatásának megszervezéséről.
A rendezvénysorozat a 2007. május 17-én megtartott 64. Szülészeti Est után az igazgatóváltással megszakadt, pedig további négy rendezvény programját Papp professzor már előkészítette. A rendezvény nyomán mindenesetre 1991 után több budapesti és vidéki klinikán, valamint orvosi intézetben is indult hasonló továbbképző előadássorozat.
Papp Zoltán már Debrecenben kezdett foglalkozni – a világon az elsők között – a magzat születés előtti orvostudományi kutatásával, és 1985-ben egyik alapítója volt „A magzat mint páciens” címmel létrejött nemzetközi tudományos társaságnak. Ezzel szoros összefüggésben, 1990-ben a szerkesztésében Obstetric Genetics címmel angol nyelven megjelent könyvéhez a korábbi legtekintélyesebb orvostudós, Szentágothai János professzor külön levélben fejezte ki elismerését.
Ezeket a kutatásokat Budapesten tovább folytatta, azonkívül mint klinikavezető igyekezett a különböző szülészeti és nőgyógyászati szakterületekre irányuló kutatási témákat kijelölni, és munkatársait kutatási munkára ösztönözni. Különböző orvos szakmai társaságokat hozott létre. Alapvetőnek tartotta az orvoslásban a lelki okok következtében beálló testi tünetek vizsgálatát. Az ilyen irányú kutatások előmozdítása érdekében 1992 elején megindította a Pszichoszomatikus Szülészeti és Nőgyógyászati Társaság munkáját, majd az ultrahangvizsgálatok, mint új irányzat kiterjesztését ilyen szakmai társaság alapításával kívánta segíteni. 1994. februárban és márciusban a Szülészeti Perinatológiai, valamint az Asszisztált Reprodukciós Társaságot hívta életre, 1997-ben pedig a Szülészeti és Nőgyógyászati Endokrinológia képviselőinek adott szervezeti kereteket.
1999-ben megindította a főszerkesztésében kéthavonként megjelenő Nőgyógyászati és Szülészeti Továbbképző Szemlét. 2002-ben a Magyar Nőorvos Társaság Nagygyűlésének megszervezésére vállalkozott, 2004-ben pedig nagyszabású Országos Szülésznői Konferenciát hozott össze, közel 1000 fő részvételével.
Megélénkült a klinikán 1990 után az elméleti tudományos kutatás csakúgy, mint a gyakorlati gyógyítási tevékenység. Része volt ebben annak (is), hogy az 1989/90. évi politikai változásokkal szélesebb körűvé váltak a nemzetközi kapcsolatok, melyek lehetővé tették a gyakoribb külföldi tanulmányutakat, a kölcsönös tapasztalatcsere-látogatásokat.
A klinikaigazgató irányítása alatt, az általa ajánlott vagy kijelölt témákban folyó kutatások eredményei nagyobb részt az ezredforduló felé és után értek be. A klinikai dolgozók tudományos publikációinak (könyvek, könyvrészletek és -fejezetek, közlemények, kongresszusi előadáskivonatok) száma az 1990-es évek első felében még csak 40-50 között mozgott, az évtized második felében olykor meghaladta a 100-at, 2000 után pedig a másfél százat is. A kandidátusi, majd később a PhD és akadémiai doktori fokozatot 1990-2007 között a klinikai orvosok közül irányításával 35-en szerezték meg.
A klinika színvonalát és nemzetközi rangját jelzi, hogy gyakran volt színtere – olykor egy-egy évben többször is – angol nyelven tartott nemzetközi tudományos konferenciáknak különböző témákban (1992: a reproduktív immunológia, 1994: a menstruáció higiénéje). Itt tartották a szülészet-nőgyógyászati ultrahang kérdéseivel kapcsolatos világkongresszust, ami az ezredforduló után évenként ismétlődött. A „The Fetus as a Patient” Társaságnak a nemzetközi kongresszusát 2002-ben Budapesten, mint alapító tag, Papp Zoltán szervezte, 2003-ban a petefészek endokrinológiája, 2004-ben a prenatális diagnózis és terápia állt a konferencia központjában. Az utóbbi a nemzetközi társaság 12. világkongresszusa volt. 2005-ben az Európai Humán Reprodukciós és Embriológiai Társaság (ESHRE), a következő években a Fertőzéses Szülészeti-Nőgyógyászati Betegségek Társasága (ESIDOG) tartott továbbképző konferenciát a klinika szervezésében.
A nemzetközi konferenciák résztvevőin kívül gyakran fogadott a klinika külföldi szakorvosi látogatókat, olykor nagyobb csoportokat is, mind az európai országokból és Amerikából, mind a távoli Ausztráliából, Japánból, Indiából, Kínából egyaránt.
Papp Zoltán az 1970-80-as évtizedbeli edinburghi és oxfordi ösztöndíjas évek és az amerikai vendégtanárkodás után ugyancsak nagyszámú külföldi szakmai meghívásnak tett eleget. Nemzetközi hírű szakemberként eljutott 1999 év végén Kairóba, ahol a mohamedán vallás feje negyedmagával (köztük az ENSZ főtitkárával) együtt fogadta, és kinyilvánította, hogy a Korán szellemével összeegyeztethetők a terhesség megszakítás orvosi javallatának alapjai. A II. János Pál pápánál 2000. április elején tett látogatásuk után kiadott közlemény nem változtatott a katolikus egyháznak korábbi álláspontján.
Papp Zoltán korábban is jelentős szakirodalmi munkássága budapesti működése alatt fokozódó mértékben gazdagodott. Terjedelmét tekintve is legjelentősebb munkája az általa szerkesztett és 2004-ig már három kiadást megért, mintegy 1000 oldalas szülészet-nőgyógyászati egyetemi tankönyv. Összes eddigi tudományos publikációinak száma közelíti az ezret, s ezeknek több mint harmada a legrangosabb idegen (túlnyomórészt angol) nyelvű szaklapokban jelent meg. Elméleti tudományos munkássága és kiemelkedő gyakorlati tevékenysége a szakmában világszerte ismertté vált. Ezt jelzi többek között neves amerikai szinésznők (Madonna, Melanie Griffith) várandósságuk idején az Evita film forgatásakor Papp Zoltán kezelése alatt álltak.
Szakmai publikációinak elismeréseképpen számos külföldi tudományos társaság, akadémia tagjai közé választotta. Így többek között Spanyolországban a katalán akadémián a Nemzetközi Perinatológiai Akadémia, a lengyel és horvátországi szakmai szervezet és 2001-ben a Német Nemzeti Tudományos Akadémia, az Észak-Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégiumnak pedig elsőként lett tagja Közép-Európából.
Szülőhazájában is része volt szakmai elismerésben, kitüntetésben. Az MTA Orvosi Tudományos Osztálya 1990-ben tanácskozó jogú taggá választotta, amit a későbbiekben többször (még 2005-ben is) megújított. 1999-ben megkapta a Semmelweis Emlékérmet és Judalomdíjat, a Semmelweis Egyetem legmagasabb tudományos elismerését. Tagja lett az egyetemi Doktori Tanácsnak, elnöke a Habilitációs Bizottságnak, a Szülészet-Nőgyógyászati Szakmai Kollégiumnak, a Nemzeti Egészségügyi Tanácsnak és az általa alapított több szakmai egyesületnek. Megkapta 2005-ben a Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztjét, 2007-ben pedig Semmelweis késői utódaként a Markusovszky Emlékérmet. Markusovszky Lajos haláláig jó barátja volt Semmelweisnek, és főleg az ő unszolására tartotta meg nevezetes előadását a gyermekágyi láz kóroktanáról. Tanainak kezdettől fogva egyik fő védelmezője és terjesztője volt, Papp Zoltán pedig emlékének hű ápolója: róla elnevezett alapítványt hozott létre, kiadványt jelentetett meg az évszázados klinika múltjáról, kétkötetes emlékkönyvet a Tudománytörténeti Intézet kiadásában Semmelweis életével, tevékenységével és annak sorsával foglalkozó tanulmányokból. Mindezen kívül figyelemmel kíséri a külföldi irodalomban a nagy előddel kapcsolatos újabb megemlékezéseket, méltatásokat, s azokat idézi krónikájában.
A Magyar Tudományos Akadémia azonban Papp Zoltán professzor nemzetközileg is elismert, klinikusként csaknem egyedülálló tudományos szakirodalmi és tudományszervezői munkásságát nem érdemesítette akadémiai tagságra. (Igaz, hogy Semmelweis és Kézmárszky, a két nagy előd sem lett akadémikus.)
Papp Zoltán könyvének első részéből, a krónikából a kutató tudóst és tanárt, az autoriter vezetőt és a gyógyító orvost ismerhetjük meg: céltudatos akarati energiával párosult intellektuális teljesítményét. A Baross utcai Esték programjának állandó betétei tanúskodnak az érzelmi hatást kiváltó zenei és más művészetek iránti fogékonyságáról is, és maga a gyógyító tevékenység sem nélkülözhet bizonyos fokú emocionalitást. Könyvének második részéből, amely az elmúlt másfél évtized nem-orvosi írásaiból ad válogatást, az orvos mellett az érző szívű ember áll elénk. Az írások többsége a jelentősebb hazai szülészek és nőgyógyászok alakját mutatja be, tudva azt, hogy „minden tudós elődei vállán áll” (Virchow). A szakmai elődökön kívül megható szeretettel emlékezik a vérségi elődökre: a gimnáziumi igazgató édesapjára és tanyasi tanító nagyapjára, a család testi-lelki harmóniáját megteremtő édesanyjára. (Szülei fényképe dolgozószobája falát díszíti professzor elődei mellett!) Szeretettel emlékezik testvéreire, a szülőváros Mezőkövesdre, mely díszpolgárrá választotta, néhány középiskolai tanárára, egyetemi oktatójára.
Eszményképnek tekintett édesapjáról szóló megemlékezését – születési centenáriuma alkalmából – Mikszáth Kálmán szavaival fejezi be a szeretetről, ami szinte Pál apostol szeretet-himnuszára emlékeztet.
A művészeteken kívül az irodalom iránti érzékéről s egyben irodalmi igényességéről is tanúskodik az az írása, amelyben az egyik legnagyobb XX. századi magyar író, az emigrációba kényszerült Márai Sándor Kaland című színdarabjával kapcsolatos gondolatait vetette papírra (orvos) etikai kérdéseket is érintően.
A vele készített – többek között a rádió „Névjegy” és „Egy csepp emberség” című sorozat keretében elhangzott – interjúk szövegének a részletei további adalékokkal járulnak hozzá Papp Zoltán szellemi és emberi arcképéhez, aki nem volt hajlandó elfogadni a fényes külföldi állásajánlatokat, mert erős volt szíve kötődése szülőhazájához.
Papp Zoltán krónikája négy évtizedes szakmai munkásságából jó másfél évtizedet mutat be részletesen dokumentálva. Alkotó ereje teljében bekövetkezett nyugdíjazása után az életmű tovább folytatódik némileg korlátozottabb keretek között, de ugyanakkor szabadabb, kötetlenebb formában. Mint ahogy a festő kezéből az ecsetet, a szobrászéból a kalapácsot, vagy a karmester kezéből a pálcát és más szellemi alkotó kezéből a tollat nem lehet kivenni, a természettudományos kutatót sem lenne szabad elzárni a laboratóriumtól 65 éves korában. Az eddigi életmű mindenesetre példaképül szolgálhat eszményképekben szűkölködő korunkban. Papp Zoltán életműve azt sugallja, hogy az olykor már gátlástalan önérvényesítés és „önmegvalósítás”, az anyagi javak és élvezetek hajszolása, a mind kevesebb fáradsággal mind több anyagi előnyhöz jutás szemléletével szemben hinni kell abban, hogy a céltudatos lelkiismeretes munka is eredményt hozhat. A minden téren érvényesülő (túlzott) szakosodás mellett nem mellőzhető a különböző részterületek jelenségei közötti összefüggések keresése „az Egész áltekintésének a vágya” – Madách nyomain. A ráció, a tiszta ész érvényesülése nem kapcsolhatja ki a szív, az érzelem szerepét az életben, mert „a ráció nem ismeri a szív érveit” (Pascal). A kettő szerves összhangja, az intellektuális és morális értékek ötvöződése a több ezer éves görög-római és zsidó-keresztény kultúra talaján biztosíthatja csak az emberiség egészséges, valódi haladását. Ilyen gondolatokat is fölvetett a recenzensben Papp Zoltán értékes kiadványa tárgyilagosságra törekvő, tényközlő, faktografikus klinikakrónikájával és szubjektív hangvételű válogatott írásaival.
Nem hagyható említés nélkül a könyvet útjára bocsátó Előszó Professor Emeritus Kendrey Gábortól, aki Papp Zoltán krónikáját a naplóírás nehéz műfajával rokonítja, hivatkozva a „küldetéses emberek” (Széchenyi István, Márai Sándor) naplójára, a könyv második részét pedig adalékoknak minősíti Papp Zoltán portréjához: a lehetetlent nem ismerő vezető, az iskolateremtő tanár és a beteget szerető orvos arcképéhez. A fülszöveg egy hálás beteg (Dr. Nyers Klára) választékos stílusában méltatja Papp Zoltán orvosi és emberi egyéniségét.
(Papp Zoltán: Semmelweis Ignác és Kézmárszky Tivadar nyomdokain…I. A Baross utcai Női Klinika krónikája 1990 és 2007 között. II. Válogatás másfél évtized írásaiból / Papp Zoltán. – Budapest : White Golden Book, 2008. 376 p.)


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969