2013. I-VI
 

„Csak egy rettenetes nagy söprögetés segít”
Bognár Bulcsu

Erdeinek a történeti és szociológiai közgondolkodásra tett rendkívül lényeges hatásának fényében azonban különösen meglepő, hogy miközben ez a munkája állandó hivatkozássá vált, addig meglehetősen kevés olyan írás született, amely e társadalomértelmezését tartalmilag vette volna górcső alá. Értelmezésem részint kapcsolódik az itt jelzett megközelítésekhez, részint — folytatva eddigi elemzésem logikáját — arra összpontosít, hogy A magyar társadalom a két háború között című írás társadalomképét Erdei változatlanul meglevő politikai premisszáiból és szociológusi útkereséséből értsük meg, abból a kettősségből, amely Erdei pályájának alapvető sajátossága, s amely 1943-44-re különös erővel fogalmazza meg számára a dilemma, a kettős identitás közti döntés problémáját. Hiszen Erdei szociográfusi munkássága jórészt Hajnal István szellemi hatásának köszönhetően az 1940-es évek elejére messze túllép a népi szociográfiák színvonalán. Erdei 1941–43-ban született munkáit — az 1930-as évek végén is hangoztatott, de akkor nem megvalósult — társadalomtudományos felkészültség jellemzi. A korábbi időszak sablonos társadalomképén és csekély történeti ismeretekkel bíró műveken túlmutató írások már valóban érett, de még mindig fiatal szociológust mutatnak, akit mind szakmai ismeretei, mind tehetsége, mind elapadhatatlan munkakedve egyaránt arra predesztinál, hogy a modern kori magyar társadalomfejlődés értő elemzője lehessen. Másrészt azonban a politikacsinálás szándéka, amely Erdei eredendő ambíciója és társadalomtudományos munkásságának folyamatos kísérője, most is nyomot hagy szociológiai koncepcióján. Fokozottan igaz ez az egyre nyilvánvalóban vesztes háború végéhez közeledő országban, amikor a fiatal generáció tagjaként Erdei is keresi a politikai véleményformálás lehetőségét. Mivel az átalakuló, új helyzetet hozó időszakban Erdei egyre inkább lehetőséget lát politikai elképzeléseinek megvalósítására, társadalomtudományos szövegei is egyre inkább politikai programjának lenyomataivá válnak. A politikum társadalomelméletet befolyásoló, sok esetben meghatározó szerepe azonban egész életművében megfigyelhető. A korábbi időszakhoz képest az újdonságot egyrészt az jelenti, hogy az 1940-es évek legelejének nagyon határozott Hajnal-hatásának idejéhez képest (amikor a politikum összességében tágabb teret engedett a társadalomtudományos elméletalkotás belső logikájának) jóval nagyobb erővel jelenik meg a politikum súlya; lényegében a népi szociográfia időszakához kapcsolható mértékben. Másrészt azonban most már valóban nagy társadalomtudományos felkészültsége folytán Erdei erős politikai programja már nem az érvelés koherenciájának felbomlásaként jelenik meg az ekkor keletkezett társadalomszerkezeti elemzéseiben.
Ez a kettőség A magyar társadalom a két háború között című munkában is tetten érhető. Megőrződik az utóbbi évek társadalomtudományos írásainak nagyobb elméleti, történészi felkészültsége, azonban Erdei politikai állásfoglalása is nagyban formálja a szöveg társadalomképét. Erdei e társadalomértelmezése ahhoz az 1942-től megfigyelhető útkereséshez illeszkedik, amelyben a magyar paraszti társadalom ábrázolásán túl az egész magyar társadalomról érvényes képet akart rajzolni. Noha a tanulmány születésének pontos időpontja nem ismert, Erdei egy 1943-as, Püskihez írt levelében arról tudósít, hogy egy várostörténet mellett A magyar társadalom a két háború között című köteten dolgozik. Mindenekelőtt Erdei szárszói beszédének társadalomképe mutat közeli hasonlóságot a kéziratos írással, aminek alapján a tanulmány írásának időpontja 1943 végére, 1944 elejére tehető. Ezt a feltételezést támasztja alá az is, hogy mind elemzési szempontjaiban, mind explicitté tett társadalomelméleti megközelítésében teljes kontinuitást mutat ez a munka a szárszói Magyar társadalommal . A magyar társadalom a két háború között is annak kettős felső szerkezetét emeli ki, s a marxista történelem- és társadalomszemlélet mellett teszi le a voksot. A magyar társadalomfejlődés sajátosságát ennél az írásnál is abban látja Erdei, hogy a történeti haladás során az osztályhelyzet és a társadalmi állapot ellentéte alakul ki. Itt kifejtett álláspontja szerint miközben a termelés viszonyait Magyarországon is a kapitalizmus gazdasági rendje határozza meg, addig a társadalmi formák tekintetében megőrződtek a rendi, feudális társadalom jegyei. Erdei szerint továbböröklődött tehát e rendi társadalom pozitívan privilegizált csoportjának, a nemességnek az uralma, anélkül, hogy ezt a hatalmat felváltó polgárság a társadalom belső fejlődéséből létrejött volna. A modern polgári társadalom a nemesi társadalom utódaként létrejövő történelmi-nemzeti társadalom mellett sok tekintetben azzal szembenállóan alakult ki a magyar társadalom kötetlenebb elemeiből, illetve nagyobb részben „idegenekből” (a németségből és elsősorban a zsidóságból).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969