2013. I-VI
 

Eladó az egész (szocialista) világ
Kápolnai Iván

A jeles jogász-közgaszdász szerző, szakíró és publicista legutóbbi könyvében, Gallföldön, rabságban címet viselő emlékezéseiben arról a másfél évről számol be, amelyet 1945 januárjáról dunántúli falujabeli leventetársaival együtt a háborúban és francia fogságban töltött. A nyugati szövetségesek fogságába került katonákkal és civilekkel való bánásmódról általában csupa irigylésre méltóan szép és jó — kényelem, sok csokoládé és egyéb finomságok stb. — él a köztudatban. Kuncz Aladár klasszikussá vált irodalmi alkotásából, a Fekete kolostorból azonban tudjuk, milyen megalázó megpróbáltatásokban volt részük az első világháború éveiben a háború kitörésekor Franciaországban tartózkodó és internált idegen állampolgároknak. Harsányi László dokumentum értékű hadifogoly-emlékezéseiből kitűnik, hogy a franciák az emberiesség, sőt a nemzetközi jog előírásait semmibe vevő módon bántak a második világháború után is a fogságukba került „piszkos idegenek”-kel.
Talán még nagyobb ritkasági értéke van a szerző új könyvének. Ebben annak a negyedszázadnak az emlékeit idézi fel, amelyet a külkereskedelemben, vagyis abban az ágazatban töltött, amely a szovjet minták nyomán felépített gazdasági rendszerünkben évtizedeken át kiváltságos, sokak által irigyelt szakterületnek számított, s működéséről — a hivatalos (sokszor vitatható értékű) statisztikai adatokon kívül — a zárt, kasztszerű szervezeten kívül álló alig tudhatott valamit. A hagyományos gazdasági ágazatok (mezőgazdaság, ipar stb.) működéséről, társadalomban elfoglalt helyükről számos szaktudományos és/vagy szociográfiai munka született, de eddig aligha olvashattunk a külkereskedelmi tevékenységről, szervezeti és emberi viszonyairól, arról az ágazatról, amelynek szerepe igen kiemelkedő egy olyan mértékben külkereskedelemre utalt országban, mint Magyarország. Ezen a területen pedig talán más ágazatoknál is nagyobb változások mentek végbe a piaci viszonyoktól a kötelező központi tervutasításokkal tudatosan elszakított gazdálkodási rendre való áttérés következtében.
Korábban a mezőgazdasági és ipari termelők maguk igyekeztek termelvényeiket, termékeiket és szolgáltatásaikat értékesíteni, s a termeléshez szükséges anyagok, gépek, szerszámok stb. beszerzése is általában szerves része volt a legtöbb gazdasági vállalkozási tevékenységnek. A „tudományos szocializmus” utópisztikus elképzeléseinek történelmileg minél rövidebb időn belüli megvalósítására irányuló törekvés keretében azonban a termelőeszközök köztulajdonba vétele (államosítása, kollektivizálása) mellett szükségesnek tartották bizonyos tevékenységi körök szétválasztását, „tiszta profilok” kialakítását. A termelési szféra szervezeteiben többnyire csak a tulajdoni rend változott meg, s esetleg bizonyos gyártási ágakat utaltak át más vállalat(ok) tevékenységi körébe „profiltisztítás” címén. Az értékesítési tevékenységben — amelyet elszakítottak a termeléstől — elkülönítették a bel- és külkereskedelmet, s a külkereskedelem állami monopóliummá vált. A kereskedelmi minisztériumot kettéválasztották, s külön szakosított vállalatokat hoztak létre, amelyek száma a kezdeti mintegy három tucatról közel félszázra nőtt. Ezekbe bejutni nem volt könnyű. Harsányi könyvéből tudjuk, hogy 1956 után némely „impex”-vállalatok volt ÁVO-sok gyűjtőhelyeivé váltak, ahol talán a szokásosnál is erősebb volt mind a párt-, mind a belügyi ellenőrzés. Újsághirdetés helyett inkább belső források mozgósításával, személyes kapcsolatok felhasználásával igyekeztek új munkaerőt beállítani. Akadt olyan vezető is, aki idegenkedett a diplomásoktól.
Ilyen kontraszelekciós káderpolitika ellenére Harsányi László mégis bekerült az 1953-ban alakult Completex Nagyberendezések Export-Import Vállalat állományába. Nem volt munkás- vagy paraszt származású, hanem Pápa környéki falusi igazgató-tanító gyermeke; egyházi (bencés) gimnáziumban érettségizett, „summa cum laude” eredménnyel állam- és jogtudományi doktorátust szerzett, s hozzá még francia, német és angol nyelvből állami vizsgabizonyítványt. Jogi és beruházási munkakörökben másfél évtizedet a konzerviparban dolgozott, s lelkiismeretes munkával szerzett szakmai jó híre alapján a külkereskedelmi vállalat az exporttárgyalásokon esetenként igénybe vette szakismereteit. Itt tanúsított tárgyalókészsége és nyelvtudása alapul szolgált állásához annak ellenére, hogy párton kívüli volt — és a későbbiekben is mindvégig az maradt —, felesége pedig származása miatt az 1950-es években megismerhette a kitelepítés megpróbáltatásait.
Felismerve szakmai és emberi értékeit, egymás után kapta a kollégái által olyannyira áhított és irigyelt ismételt kiküldetéses megbízásokat észak-afrikai és ázsiai országokba (Algéria, Marokkó, Tunézia, Líbia, Egyiptom, valamint Szíria, Libanon, Pakisztán, India). Az utazásokról készített tartalmas jelentéseit szélesebb szakmai körökben is olvasták, tanulmányozták — mások többnyire formális jelentéseivel ellentétben, amelyek általában csak a vállalati irattárba kerültek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969