2013. I-VI
 

A politikai és a kriminológiai megközelítések haszna a terrorizmus értelmezésében
Szabó János

A mindmáig nem létező átfogó erőszakelmélet híján csupán fragmentumokban hozzáférhető erőszak-értelmezések ugyanakkor a modern politikai korszakban egyre erőteljesebb figyelmet fordítanak a terrorizmus jelenségére, amelyre talán a legfokozottabban vonatkozik az a megállapítás, hogy az erőszakosság mindig a gyengébb, a feladatokat, kitűzött céljaikat elfogadott, békés, nyílt, legitim, hozzáférhető eszközökkel elérni képtelen társadalmi csoportosulások, szegmensek „műfaja”. A kutatók egy része ezt olyannyira komolyan veszi, hogy a tárgy megközelítésénél termékeny eljárásnak tartja a gyengék és erősek akaratérvényesítésének összevetéséből való kiindulást.
Mások szerint ennél sokkal termékenyebb lehet, ha a terrorizmus történelmi fejlődéséből indulunk ki, hiszen a jelentésváltozásokban, amelyeket a terrorizmus kifejezés magában foglal, jól megférhet az erős és gyenge akaratérvényesítés ütközéseinek problémája is. (Etimológiai tekintetben a terror latin eredetű szó, rémületet jelent –– igei alakja: terrere, azaz megrémiszteni, rettegésben tartani, megfélemlíteni —, e kifejezéssel utal az eredeti jelentésre.) A terrorizmus modern jelentését mindenekelőtt a társadalom pacifikálásával nyerte el, amely a modern politikai állam monopóliumává teszi az erőszak alkalmazását, s ezzel a modern állam vállalásának, felelősségének tartja mindazon társadalmi vitás kérdések békés rendezését, amelyek az általa integrált, illetve a neki alárendelt sokféle megosztottságú társadalmi csoportok egymásnak feszülő ügyeiben előfordulhatnak.
A modern államnak az a vállalása, hogy társadalmait pacifikált társadalmakként tartja fenn, amelyeket belső béke jellemez, perdöntő következményekkel járt a terrorizmus tekintetében, hiszen az erős érdekcsoportok a modern állam eszközei által anélkül rendelték a maguké alá a gyengébbek érdekeit, hogy azok akarateltéréseit képesek lettek volna megszüntetni. Ennek következménye mindenekelőtt, hogy az államoknak már a belső pacifikáció realizálásához erőszakot kell működtetniük, amelynek mértéke és módja eleve meghatározhatja, hogy milyen típusú terrorizmus (például állami, nem állami) bukkanhat fel az adott társadalomban. További jellegzetesség, hogy nagymértékű illegális bűnözői, otthoni és egyéb jellegű erőszak létezik még ezekben a modern társadalmakban is, amelyekkel a bármikor megjelenő terrorizmus — állami és nem állami egyaránt — kapcsolatot tart. (Gondoljunk például az emberrablás, vagy a támogatók híján kényszerűen működtetett illegális pénzszerzési megoldások különböző módozataira.) Mindezen túlmenően a modern társadalmak terrorizmusa nagymértékben tovább élteti a tradicionális, nem pacifikált premodern társadalmakban előforduló, a belső békét akkor még ritka adományként élvező társadalmi ellentétek világának örökségét (banditizmus, kalózkodás, kiskirályságok, maffiák); továbbá a terrorizmust mindig a legális főhatalom minősíti és nevezi meg (vagy tagadja). Végezetül az erősek valódi ereje nem az erőszak-alkalmazás, hanem a mássággal szembeni belátásuk, nagylelkűségük, szolidaritásuk hosszú távon állhat elő.
Természetesen a fentiek nem teszik lehetetlenné, hogy a terrorizmust a modern társadalmakban mindenekelőtt az erőszakkal való politikai célú fenyegetőzésként, illetve az erőszak megfélemlítő-zsaroló alkalmazásaként definiáljuk, amelyet olyan egyének és csoportok vetnek be, akiknek egyébként nincs kezükben a céljaik eléréséhez elegendő mértékű formális politikai hatalom. Abból, hogy a kormányzatok egyfelől más nemzetekre irányuló fenyegetésként vagy tényleges háború formájában, másfelől a belső rend megsértőivel szemben monopolizálni kívánják a politikai célú erőszak alkalmazásának jogát, az következik, hogy a nem állami terrorizmus kiszorul a legalitásból. Bár hasonló legitimáló szimbólumokra támaszkodik, mint a kormányzat, amely ellen harcol, képviselőik gyakran hangsúlyozzák, hogy cselekedeteik legitimek, sőt legálisak. Sokszor nevezik magukat katonáknak, időnként politikai jogokról beszélnek, pereket, ítéleteket, kivégzéseket jelentenek be. A modern állam által birtokolt fegyveres erőkkel és erőszakszervezetekkel azonban semmilyen módon sem tudnak konkurálni, ezért a terrorizmus –– legalábbis a mindenkor fennálló kormányzatok interpretációjában –– tipikusan a gyengék erőszaka lesz.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969