2013. I-VI
 

A hatalom lelke
Trócsányi Sára

A hang terjedési sebessége hozzávetőlegesen háromszáznegyven méter másodpercenként. A szocialista állambiztonsági szervezetnek sikerült a fizika eme alapvető törvényét is leküzdenie. Azoknak a megalázott, meggyötört és megkínzott embereknek a sikolya és halálhörgése, akik ennek az addig ismeretlen, állami terrorszervezetnek áldozatai voltak, évtizedekig nem jutott át cellájuk falain. Joggal gúnyolódhattak rajtuk kínzóik: „Ne fáraszd magad, úgysem hallja meg senki!” Fél évszázadba telt, mire a hangok néhány métert megtettek a szabad világig. Ha nem figyelünk eléggé, ismét csak a gúnyolódók hangját halljuk. Legalább a kiszabaduló hangok meghallására készüljünk fel.
A diktatórikus hatalom által okozott lelki gyötrelmek és a nyomukban kialakult betegségek komplex vizsgálata és következményeinek orvoslása sajnos még várat magára. Magyarországon –– ismereteim szerint — nincs olyan lélekgyógyász, aki érdemben foglalkozna e területtel, azonban nem szabad szó nélkül elmenni amellett, hogy e teherrel sok ezer ember él közöttünk, akiknek sorsát a mai napig is inkább a hallgatás, a legyintés (és esetleg a gúny) kíséri. Ez indított arra, hogy megkíséreljem a terror pszichológiájának összefüggéseit megvilágítani, annak ódiumát is vállalva, hogy a lélektan szakértőinek ellenállását kivívom; célom persze sokkal inkább az, hogy a kérdéskörre ráirányítsam a figyelmet. A téma fontosságára való tekintettel azonban a történeti kronológiai sorrendet megfordítva a végeredményből, a betegségből indulok ki, s innen vezetem az olvasót befelé, a rendszer lélektanának megismeréséhez.


(I. A Stasi -üldözöttségi szindróma ) A berlini fal leomlása után nem múlt el hét anélkül, hogy újabb tömegsírok ne kerültek volna elő, többnyire közvetlen közelében annak a tizenhat koncentrációs tábornak, amelyet a szovjetek a náciktól vettek át, s amelyekből tizenegyet az NDK kormányának átadtak (a további öt az Odera–Neisse-határtól keletre fekszik). A glasznoszty a Szovjetunióban arra vezetett, hogy az NDK-ban is nyilvánosságra hozták az üldöztetés áldozataira vonatkozó számadatokat. Az egykori NDK belügyminisztere, Diestel úgy adta közre ezeket, mintha tények volnának. A szovjetek által közzétett adatok közül azonban csak egy volt igaz, nevezetesen a fogságból elbocsátottaké: hivatalosan negyvenötezer-kétszázhatvankét férfi és nő szabadult ki. Nyugat-Németországban a korábban ismert szám negyvenötezer-kétszázötven volt.
Az NDK-beli üldöztetések leleplezése néhány politikus csodálkozó megnyilvánulásán kívül nem okozott különösebb meglepetést. A nyugatra kijutott tanúk állandó kikérdezése révén már hosszú ideje megbízható kép állt elő. Az NSZK-ban azonban olyan helyzet alakult ki, amelyben az NDK lakossága elleni bűncselekmények és következményeik alig kaptak nyilvánosságot, noha hozzáférhetők voltak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969