2013. I-VI
 

Templomok Magyarországon
Frideczky Frigyes

Az Officina ’96 Kiadó a Magyar kastélyok és a Magyar várak után tavaly jelentette meg A magyar templomok című reprezentatív albumát. E kötet célja „az istenhit házainak újszerű bemutatása a magyarországi műemlékek sorában”. A művészettörténeti és fotóművészeti szempontból kitűnő szakemberek által készített mű „egyetlen dolgot tart szem előtt: az adott műemlék szépségét és szerepét a magyar művelődéstörténetben, a magyar múlt osztatlan egészében”. Az eddigi feldolgozások ugyanis „egy-egy történelmi kort vagy egy-egy vallás, irányzat templomait vették figyelembe” (a katolikus, református, evangélikus, görögkeleti vagy zsidó templomokat), avagy stílusok szerint: a román, a gótika, a reneszánsz, a barokk és más stílusirányzat remekeit. A könyvet Marosi Ernő Széchenyi-díjas művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Művészettörténeti Intézetének igazgatója, kutatóprofesszora, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professzora vezeti be Szakrális építészet Magyarországon című tanulmányával. Ez az alapos történelmi áttekintés — korabeli fekete-fehér metszetekkel, rajzokkal — a történelmi Magyarország területéről, majd a jelenlegi országhatárokon belül található hetvennyolc legfontosabb és legszebb templom képi és szöveges bemutatásával lép elénk tájegységenként, északnyugattól (Sopron, Nagycenk, Ják, Szentgotthárd, Velemér) délkelet felé haladva, Budapest tizenegy legkiemelkedőbb templomát érintve eljut Sátoraljaújhely, Vizsoly, Máriapócs, Nyírbátor, Csenger, Debrecen, illetve Szeged, Szarvas, Békéscsaba legszebb templomaiig.
„Ha egy könyv a magyar templomokról szól, szükségképpen a magyarországi építészettörténet adott szempontú antológiája lesz — kezdi bevezetőjét Marosi professzor, majd folytatja: — Legalább ennyire lényeges az esztétikai érték. Az ember személyes kapcsolatba is kerülhet a templommal, mint valamely egyház híve, valamely helyi vallásos közösség tagja”, de a lokálpatrióta arra is gondol, hogy ne csak a fontosra, hanem a szépre is figyeljen. Igaz, a keresztény vallások véleménye eltérő a szépség, a művészet szerepének megítélésében, „ám minden vallásos kultusz tartalmaz valamilyen elgondolást arról, hogy az istentisztelet gyakorlata eleve szép és nemes dolog. Szép és jó, az etikai és esztétikai érték összeolvad a szentség kategóriájában”.
Külön fejezet taglalja A szakrális építészet alapfogalmait. Hazánkban az építészet kezdeteit a magyarságnak a keresztény hitre térítésétől kezdve számíthatjuk. Hazánk egyházi építészete is az európai hagyományokhoz csatlakozott, tehát idegenektől elsajátított kulturális jelenség. Ettől kezdve a kereszténység folyamatos építészeti kultúrával bírt Magyarországon. A kereszténység mellett a második ezredévben hazánk — passzív átvevőként — még két nagy vallás (a zsidó és a mohamedán) hagyományaival ismerkedett meg.
Építészetileg közös igény a nagyobb befogadóképességű terem- vagy házforma. „A zsidó, a keresztény és a mohamedán rítus megkövetelte építészeti terek elvileg megfelelnek egymásnak: a zsinagógák éppúgy alkalmasak keresztény templomnak, ahogyan ezek csekély átalakítással használhatók mecseteknek is… de a mecsetek is betölthették… a keresztény liturgia megkövetelte funkciókat.” E közösségi vallások fő építészeti igénye az egységes lefedés — tetőzet vagy mennyezet — alá vont terem.
A magyarországi templomépítészet történetének vázlata huszonnégy oldalon, alaprajzok felvázolásával, templombelsők és -külsők fotóival, korabeli réz- és acélmetszetekkel, litográfiákkal, csodálatos képi illusztrációt nyújtva, meggyőző alapossággal tárja elénk a hazánkban épült templomok romjai és altemplomai alapján elképzelhető valaha volt formációját, illetve a jelenleg is épségben látható nagy-magyarországi templomok, kolostorok építészeti remekeit.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969