2013. I-VI
 

Fény- és árnyképek
Szabó András Péter

Nehéz feladatra vállalkozott a Kortárs Kiadó, amikor rövid, mégis jellemző gyűjteményt igyekezett összeállítani Mikszáth Kálmán politikai-közéleti tárgyú karcolataiból. Alexa Károly, a kötet szerkesztője kiváló előszavában kertelés nélkül tárja elénk a válogatás fő szempontjait. A könyv gerincét a magyar középosztállyal és a dzsentrivel foglalkozó írások adják, s tulajdonképpen minden más e helyütt szereplő kérdés a nagy témához, a dualizmus társadalmi válságához kapcsolódik. Természetesen korántsem az akkoriban divatos elméletieskedő cikkekről, társadalomelméleti tanulmányokról van szó, hanem a Mikszáthtól megszokott s nevével annyira összeforrott könnyed és mégis mély publicisztikáról. Alexa Károly nagyszerűen jellemzi ezt az anekdotázó stílust, amely bántó él nélkül kritizál, tömjénezés nélkül dicsér, s amely képes rátalálni a fekete és fehér között található szürkére, a tünékeny és bizonytalan igazságra. Mikszáth, a pipafüst mögül is tisztán látó palóc, egy feszültségekkel terhes kor emblematikus figurája manapság is értékes tanulságokkal szolgál.
A kötetben szereplő közel ötven, időrendben sorakozó írás közül az első az aradi vértanúk emlékével foglalkozik. Ez az 1874-ben megjelent rövid cikk még inkább jellemzi a fiatal, kiforratlan stílusú Mikszáthot, a Balközép Párt honszeretettől és anyagi problémáktól égő hívét, mint a későbbi nagy írót. A feltámadt, ám fegyveres harc helyett békés haladást vezénylő vértanúk itt békésen megférnek a Gödöllőn vadászó Ferenc Józseffel, s az igényes mondanivalónál még erősebb a patetizmus. Talán a szerkesztőnek éppen az írói fejlődés bemutatása volt a szándéka a karcolat kiválasztásával, nem elfeledkezve arról sem, hogy a dualizmus társadalmát, közéletét körüljáró könyv elejére magától értődően egy, a magyar szabadságharccal foglalkozó írás kívánkozott
Az Október 6-dika nyomában három, Tisza Kálmánt bíráló vagy éppen méltató cikk következik. E három írás hűen tükrözi azt a folyamatot, ahogyan Mikszáth szemében a „generális” megváltozott. Az írónak a bihari úr iránti szimpátiája és megbecsülése ugyanis Tisza kormányra kerülése és a Deák-párttal való egyesülés után mély megvetésbe fordult. Mint az a Tisza Kálmán című 1878-as írásából is kitetszik, úgy érezte, hogy ez az eredetileg nagyformátumú, többre hivatott figura nagyravágyása révén egészen az önfeladásig, a bihari pontok teljes megtagadásáig jutott. Mikszáth szokatlanul éles megfogalmazása szerint „a határozati párt vezérférfija”, aki „csak egy fokkal szebb, mint az ördög”, a „kormány bécsi járszalagon vezetett elnökévé” vedlett. A gúnyból az egész Szabadelvű Pártnak, minden mameluknak, minden „patkánynak” kijut a maga porciója, csakúgy, mint a kormánypárti újságíróknak, így a nyelvbotlásáról híres Hegedűs Sándornak és Mikszáth későbbi kollégájának, Palásthy Sándornak. Még a delegáció atyja, a néhai Deák Ferenc barátja, a köztiszteletnek örvendő Csengery Antal is kap néhány oldalvágást. Az ugyanebből az évből származó másik két írás a szerkesztői szándék szerint minden bizonnyal azt hivatott érzékeltetni, hogy Mikszáth később megváltoztatta véleményét, s mérsékelt kormánypárti álláspontra helyezkedett, képviselő korában pedig magával a „körtearcú” ördöggel, Tisza Kálmánnal is baráti viszonyt alakított ki. Alexa Károly véleményem szerint ebben az egy esetben rosszul választott, a két 1878-as írás, a Prológ és a Végszó ugyanis még nem Mikszáth politikai irányváltását, hanem pusztán megélhetési gondjait tükrözi. A politika svindlerei című kötetet, amelyből a szóban forgó karcolatok származnak, nem véletlenül adta ki ifjabb Kákay Aranyos írói név alatt, mert ez a könyv nem saját vállalt véleményét, hanem a kormánypárti megrendelő igényeit tükrözte. A teljes fizikai nyomorúságtól tartó, feleségétől is búcsúzni kénytelen Mikszáth olyan könyvet írt, amely meghazudtolta korábbi cikkgyűjteményét, a Még újabb fény- és árnyképeket. Az okos palóc persze ezekben a kényszer szülte írásokban is megcsillogtatta páratlan tehetségét, a Sennyey Pál iránti ellenszenv is őszintének látszik, de a legtöbb mondat íze mögött mégis homok csikordul. A Tiszát illető „fuit” csak később változott „est”-té.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969