2013. I-VI
 

A magyar katolikus egyház kriminalizálásának főbb vonásai (1950)
Sziklai István

Valószínűleg nem haszontalan pontosan definiálni, hogy mit is értek a kriminalizálás fogalmán. A kifejezésnek két fő jelentése van. Egyrészt azt a folyamatot és eseménysort jelenti, amelyet az állam és a párt fejtett ki a katolikus egyház ellehetetlenítése és működésének teljes körű megszüntetése érdekében, minden lehetséges eszközzel, jócskán túllépve a törvényi szabályozás keretein. Másrészt a kifejezés arra az egyházon belül kialakult erjedésre és bomlásra is utal, amely a külső nyomás hatására végbement az intézményi kereteken belül. A folyamat semmiképpen sem korlátozódik Magyarországra és a katolikus egyházra — számos rokon vonás figyelhető meg Kelet-Közép-Európában és a többi hazai egyház történetében is. Természetesen a tanulmány korlátozott keretei nem teszik lehetővé, hogy az adott időszakon belül minden eseményt nagyító alá vegyünk, csupán a nagyobb horderejű történésekre és a főbb mozgatórugókra terjed ki a vizsgálódás, elsősorban az állami levéltárak anyagai alapján. Tanulmányom elsősorban történeti szociológia, ám szándékaim szerint vallás- és egyházszociológiai aspektusok is helyet kaptak benne.


(Történeti áttekintés, 1945–1949) Magyarország még romokban hevert a második világháború pusztításai után, amikor az egyházat az elsők között érte a kommunisták támadása az 1945. március 7-ei földreform formájában. Ezen a napon a római katolikus egyház 848 378 katasztrális holdjából 765 648-at államosítottak, így nem egészen nyolcvanötezer (más források szerint százezer) holdnyi birtoka maradt az egyháznak. A püspökkari körlevél, amelyet ezzel kapcsolatban kiadtak, nem a földreform szükségességét vagy annak jogosságát kérdőjelezte meg, hanem a benne megnyilvánuló „bosszúálló szellem”-et.
Április 4-én a Szövetséges Ellenőrző Bizottság — szovjet nyomásra — kiutasította az országból Angelo Rotta pápai nunciust, a Vatikán követét, azzal a váddal, hogy de facto elismerte a nyilas uralmat. Ezzel a lépéssel megszakadtak a diplomáciai kapcsolatok hazánk és a Szentszék között. Az 1945. évi választások nyomán (amelyet a Független Kisgazdapárt nyert 57,7%-kal, míg a kommunisták csak 16,7%-ot szereztek) október 18-án Mindszenty József hercegprímás, esztergomi érsek körlevelet adott ki, amelyben leszögezte: „Nem az a demokrácia, amely az egyik emberi személy korlátlan uralma helyébe egy másikét állítja. … Úgy látszik, mintha Magyarországon az egyik totális szellemű zsarnokságot a másik váltotta volna fel.” MIndszenty szavait nem feledték el a kommunisták, de hatalmuk akkor még nem volt elég erős ahhoz, hogy lesújtsanak a hercegprímásra.
Július 4-én Rajk László belügyminiszter feloszlatta a Magyar Cserkészszövetséget, majd ugyanezen hó 18-a és 27-e között megszüntették a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) hatszázharmincegy, a KALÁSZ (Katolikus Agrárifjúsági Leányszövetség) ötszázhetvenhat és a Katolikus Legényegyletek százharminchat helyi csoportját, valamint százhetven egyéb helyi katolikus szervezetet. A fenti és más szervezetek a fiatalok százezrei számára teremtették meg a közösségi lét kereteit, s mivel a pótlásukra létrejött szerveződések (az úttörőmozgalom, a DIVSZ, a DISZ, később a KISZ) nem tudták helyettesíteni őket, több nemzedék megszenvedte — és szenvedi ma is — hiányukat. 1946 augusztusáig körülbelül ezerötszáz katolikus egyesületet tiltottak be, 1947 elejére pedig számuk elérte a négyezret. Ennek az évnek a vége fagyos hangulatban telt: december 11-én Mindszenty bírálta a kommunista államvezetést, mire Révai József (akkor kulturális miniszter) két nappal később azzal a váddal illette a hercegprímást és körét, hogy meg akarják gyalázni 1848 emlékét és eszméit.
Rákosi Mátyás a Magyar Kommunista Párt 1948. január 10-ei budapesti értekezletén közölte, hogy a „klerikális reakció”-val az év végéig végezni kell (e kifejezés minden olyan tevékenységet magában foglalt, amelyet a pártállam szocializmusellenes megnyilvánulásként értékelt). Ezután a Független Katolikus Egyház elnevezésű egyházi tanács létrehozása következett, amelynek célja „a népi demokrácia egészséges kialakulását hátráltató katolikus klérus” ellensúlyozása volt. (Ez lett az első megnyilvánulása az állam által később olyannyira kedvelt „divide et impera” elvnek.) Az április és a május az iskolák államosítása körüli kultúrharccal, valamint az evangélikus, a református és a katolikus egyház, illetve az állam közötti tárgyalásokkal telt el, majd az országgyűlés megszavazta az 1948. évi XXXIII. törvénycikkelyt, amely kimondta az egyházi kezelésben levő iskolák államosítását.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969