2013. I-VI
 

Magyarországi lengyel emlékek 1939-ből
Lagzi István

1939 őszének köztudomásúan több száz millió ember sorsát meghatározó, tragikusan nagy eseménye a második világháború nem minden előzmények nélküli kitörése volt. Szeptember 1-jén a többszörös túlerőben levő német csapatok hadüzenet nélkül megtámadták Lengyelországot, s alig több mint két hét alatt elfoglalták az ország nyugati, északi felét. A megszállással egy időben kíméletlen terror vette kezdetét. Szeptember 17-én a szovjet csapatok keletről intéztek támadást az élethalálharcát vívó lengyel hadsereg ellen. Lengyelország sorsa katonailag megpecsételődött. A fogságba esés elől a harc folytatása érdekében — a szövetséges Franciaországba való eljutás céljából — a lengyel köztársasági elnök, a kormány és a hadsereg-főparancsnokság szeptember 17-én, illetve 18-án Romániába menekült (ahol szigorú internálási rendszabályokat alkalmaztak velük szemben).
A lengyelországi katonai helyzet tragikus alakulása következtében az 1939. szeptember 17-ét követő napokban, hetekben lengyelek tízezrei menekültek a szomszédos országokba. Magyarországra összesen mintegy hatvanezer lengyel katonai és polgári személy érkezett. Az érkezést követően többnyire a magyar–lengyel határ térségében a katonákat lefegyverezték, s a polgári személyekkel együtt az ország különböző helységeibe szállították. A menekülteket a nemzetközi (hágai és a genfi) egyezmények értelmében internálták, azaz szabad mozgásukban korlátozták őket. Az internálási rendszabályokat hosszú ideig hadtestparancsnokságonként (a legtöbb esetben táboronként) a legkülönbözőképpen érvényesítették. Az internálás jellegéről, tényleges mozgáskorlátozó mivoltáról a közölt visszaemlékezés-részletekből — első kézből — informálódhatunk.
Elszállásolásukra különféle épületekben (raktár, cukorgyár, üresen álló volt pénzügyőr- és határőrlaktanyákban, szállodákban, bérelt kastélyokban, üdülőkben, katonai barakkokban) került sor. A polgári menekültek nagy része magánházaknál kapott elhelyezést. A menekültek az államkincstártól folyósított zsoldban, illetve segélyben részesültek. (Ennek összege 1939 végén, 1949 elején összesen naponta több mint százezer pengő volt.) A katonai személyek közül a közlegények, tisztek, tiszthelyettesek teljes ellátást kaptak. A részükre kiutalt napi zsold — húsz–ötven fillér — zsebpénz jellegű volt. A tisztek zsoldja (négy–nyolc pengő naponta) a táboron kívüli lakást és a saját ellátást is lehetővé tette. A polgári menekültek és a fiatal korú hozzátartozók napi segélyösszege a tiszti ellátmányhoz képest szerényebb, a családi állapot és a társadalmi helyzet függvényében — kezdetben — napi másfél–négy, esetleg hat pengő volt. A zsold és a segély összegét 1943 végéig az inflációt követően többször megemelték.
A lengyel katonai internáltak elhelyezése, ellátása, őrzése a Honvédelmi Minisztérium 21. — Baló Zoltán ezredes vezette — osztályának feladata lett. A polgári személyek elszállásolását, segélyezését, szociális gondozását az Antall József miniszteri osztálytanácsos (majd tanácsos) nevéhez kapcsolódó belügyminisztériumi IX. közjótékonysági és szegényügyi osztály hatáskörébe utalták. A Magyar Vöröskereszt saját hatáskörében az úgynevezett szociális hézagok megszüntetésében vállalt szerepet. A lengyel részről megalakult, a lengyel menekültek gondozásának ügyeit intéző polgári bizottság (Komitet Obywatelski dla Spraw Opieki nad Uchodźcami na Węgrzech), valamint a Magyarországra internált lengyel katonai személyek képviselete (Przedstawicielstwo polskich źołnierzy internowanych w Królestwie Węgier) elnevezésű szervek az internáltak belső ügyeit intézték, érdekképviseletként működtek. Az említettek mellett több magyar és külföldi (amerikai, angol, svájci), illetve egyházi segélyszervezetek is a menekülteket segítették. A magyar lakosság az első hetekben minden különösebb szervezés nélkül élelemmel, ruhával, ideiglenes szállással és a lélektanilag ugyancsak figyelmen kívül nem hagyható nagy odafigyeléssel, rokonszenvvel fogadta a menekülteket. Összeállításunkban a lengyelek Magyarországra érkezésének, az első napok, hónapok emlékeit elevenítjük fel. (A visszaemlékezés-részletek a szerző gyűjtéséből valók.)


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969