2013. I-VI
 

A vallásfilozófia kézikönyve
Frideczky Frigyes

Richard Schaeffler vallásfilozófiai könyve nekünk, magyaroknak két szempontból is érdekes és rendkívül figyelemre méltó. Egyrészt azért, mert –– mint Schaeffler is hangsúlyozza –– Magyarország Szent István korától Európa szerves része, másrészt pedig a középkor végétől (az 1526-os mohácsi csatavesztéstől) „olykor fájdalmas tapasztalatot szerzett az iszlámmal kialakult kapcsolata folytán”. A XVI. és a XVII. századi térképeken éles határ választja el a „keresztény Magyarország”-ot a „muzulmán Magyarország”-tól. Hogy Budavár visszafoglalásával (1686) nem ért véget az a feszültség, amelyet a szerző mostanáig tartó hatásként érzékel a keresztények és a mozlimok közötti, gyakran erőszak és háború formájában is megnyilvánuló ellentétekről (Boszniában és Szerbiában), valóban elgondolkoztató. Ilyenformán érthető az a tézise, miszerint ha a béke „nem lehetséges párbeszéd nélkül”, akkor a nemzetek és az etnikai csoportok között „nem jöhet létre párbeszéd, ha annak nem része a vallások párbeszéde is”. Ebben az összefüggésben a vallásfilozófia (a szerző szerint) „kettős feladatot is betölthet: egyértelműbben tudatosíthatja a vallásnak az európai kultúrában játszott szerepét, és segítséget nyújthat abban is, hogy a nem európai kultúrákkal folytatott párbeszéd hatékonyabb legyen”. Szerzőnk úgy látja, „történelme és földrajzi helyzete folytán Magyarország szempontjából ez különösen fontos feladat lehet”.
A szerző elfogadható kiindulópontja, hogy „a filozófiának születése óta tárgya a vallás”. Ugyanis szinte minden lényeges kérdés, amelyre választ kerestek a filozófusok (a világ eredete, alapvető összetevői, a megismerés lehetősége, az ember szerepe és pozíciója a feltárásban) mind-mind mitológiai elbeszélések, kultikus cselekmények tárgya volt valamennyi világkultúrában. Ezért „kialakulásakor és története folyamán újra meg újra azáltal alakította ki önértelmezését, hogy kritikusan elhatárolódott a vallástól”, ám tudomásul kell vennie, hogy a vallás nemcsak ősibb a filozófiánál, hanem „mindenkor kortársa is a filozófiának, s nem lehet beolvasztani sem a filozófiába, sem a tudományba”. (Volt idő, amikor mind a tudomány, mind a művészet csupán a vallás „szolgálóleánya” lehetett.) A vallás mindenkor felemelte a szavát azonos jogokat követelve, „amikor úgy érzékelte, hogy a filozófusok vagy a tudósok kérdésfeltevései és válaszkísérletei az ő felségterületére tévedtek”.
Richard Schaeffler, feltételezve, hogy könyvét azok is haszonnal forgatják, akik egyetemeken, gimnáziumokban filozófiát vagy teológiát oktatnak, úgy véli, műve „vezérfonalul szolgálhat a vallásfilozófiai kérdésfeltevések és álláspontok bemutatásához”. Talán éppen ezek a pedagógiai szándékok vezetik, amikor a téma taglalására hatféle megközelítési típust javasol. Ezek valamennyikére nem térhetünk ki részletesen. Már maga az első, a legősibb típus: a vallásfilozófia mint a „preracionális tudat” kritikája is rendkívül érdekes. Már az ókorban létrejött a vallásfilozófiának az a típusa, amelynek „alapvető meggyőződése, hogy a vallás olyan rendszerként írható le, amely a természet és a társadalom jelenségeinek tudomány előtti értelmezésére és magyarázatára szolgál”. Feltételezhető, hogy e jelenségek tudományos megközelítésmódja és a vallási képzetek tartós fennmaradása „bizonyos érzelmi tényezők hatásának tudható be”. Schaeffler P. Statius (Kr. u. 45–96) latin költőnek tulajdonítja „A félelem szülte először az isteneket a földre” (Thebais) mondást. (Három különböző, tizennyolc-tizenkilenc kötetes lexikonban olvastam Publius Papinus Statius Thebais, Silvae, Achilleis című gyűjteményes köteteiről, de sehol sem leltem a fenti idézetre.) Mindamellett feltételezhető, hogy bizonyos — akkoriban még fel nem ismert okozatú — „transzcendens” jelenség (villám, földrengés, tengerár) „emberfeletti hatalmak képzetét szülte az emberekben”, összekötve azzal a feltevéssel, hogy ez az istenek büntetése, valami emberi vétek megtorlása, amelyet az ember e láthatatlan erő kiengesztelésével (áldozat, ajándék, könyörgés) enyhíthet, feloldhat. A szorongáshoz hasonlóan az ennek „másik arcát” alkotó remény is képes „a tudomány és a filozófia térnyerését késleltető gátlásokat eredményezni”. Az ebben a világban be nem teljesült reményekért egy eljövendő, földi életen túli világ nyújt majd kárpótlást. „A nap mint nap megtapasztalt szociális és politikai gyámoltalanságukat ellensúlyozza majd egy majdani ítélet, amely letaszítja trónjukról a hatalmasokat, a kicsinyeket pedig fölemeli” (Lukács 1, 51–53).


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969