2013. I-VI
 

Kárpátalja mint Zakarpatszká-Ukrajna autonóm szovjet tagköztársaság (1944. november 27. — 1946. január 22.) II.
Botlik József

1945. január 21-én Munkácson rendezték meg Zakarpatszká-Ukrajna szakszervezeteinek első területi szintű fórumát, amely „…megvitatta a Népbizottságok első kongresszusának Kiáltványát és a szakszervezetek feladatait.” A résztvevők határozatban „…hangsúlyozták Kárpátontúl Szovjet-Ukrajnával való újraegyesülésének szükségességét és fontosságát, továbbá azt, hogy tevékenyen segíteni kell a helyi népbizottságokat az iparvállalatok munkájának felújításában, az egész népgazdaság újjáépítésében”. A kongresszuson Kárpátalja-állam 41 tagú szakszervezeti tanácsát is megválasztották. Itt említjük meg, hogy ZU kormánya már 1944. decemberében megkezdte az államosítást, és 1945 végére — akkori szóhasználattal — „közösségi tulajdonba vette” a kárpátaljai bankokat, a vegyi-, illetve a favegyipari, a fa-, valamint a fémipari üzemeket és más vállalatokat.
Időközben, már a szovjet megszállást követő napokban, 1944. október 24-én Husztra érkeztek a londoni emigráns csehszlovák kormány meghatalmazottjai a miniszteri rangú František Nemec (1889-1963) vezetésével, hogy Kárpátalján az 1938. november 2-a előtti csehszlovák törvények alapján újjászervezzék a polgári közigazgatást, és előkészítsék a terület visszacsatolását az újra megalakuló Csehszlovákiához. Ennek következtében november elejétől 1945. január közepéig sajátos kettős hatalom működött Kárpátalján: az Ungvárról irányított szovjet katonai és a Husztról vezérelt csehszlovák polgári közigazgatás. Ez utóbbi a huszti, a técsői, a rahói, a volóci és a nagyszőlősi járásban igyekezett kiépíteni helyi hatalmi szerveit. Nemec vezetésével a csehszlovák delegátusok mindent elkövettek annak érdekében, hogy megakadályozzák Kárpátalja Szovjetunióhoz való csatolását. Települések sorát keresték fel, amelyekben nemzeti bizottságokat szerveztek és megkezdték a hajdani a Köztársasági Földműves Párt (közismert nevén a cseh agrárpárt), a cseh nemzeti szocialista, a csehszlovák kommunista párt és a Csehszlovákiai Szociáldemokrata Munkáspárt helyi alapszervezeteinek az újjáalakítását.
A kárpátaljai magyarság előtt — bár a területen igazából a szovjet megszálló hadsereg volt elsősorban birtokon belül — ekkor látszólag még két út állt: Csehszlovákia vagy a Szovjetunió. Ottani nemzetrészünknek sajnos, hamar tudomásul kellett vennie, hogy újra kisebbségi sorsra kárhoztatták. A reménykedők egy része ekkor még Prága felé tekintett, a másik része a szovjethatalomban, azaz Moszkvában bízott. A többség azonban közömbösen vette tudomásul az eseményeket, hiszen közvetlenül a front elvonulása után elsősorban már a napi túlélésről volt szó. Az akkori helyzet jól érzékelhető a színmagyar Beregszász példáján, hogy miként viszonyult a város a csehszlovák kormány Huszton működő meghatalmazottaihoz. A beregszászi szovjet katonai városparancsnokság kezdetben nem gátolta a helyi értelmiségek törekvéseit, a többpártrendszer megszervezését, sőt azt a város lakosságának döntő többsége is támogatta. Dénes János „városvezető” (tisztsége így szerepel a dokumentumokon, később polgármester — B. J. megjegyz.) — a november 6-án kelt, 19/1944. számú határozat szerint — arról számolt be Beregszász város vezetőségének, hogy október 31-én látogatást tett Huszton a csehszlovák kormány delegátusánál. Ez alkalommal utasítást kapott, hogy „meg kell szervezni négy csehszlovák pártot… éspedig ezek régi számarányának megfelelően új nemzeti tanácsot kell szervezni (az) 1938. november hó 2-án érvényben volt csehszlovák törvények szerint.”


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969