2013. I-VI
 

Leni Riefenstahl
Nemes Károly

Leni Riefenstahl közismerten Hitler kedvenc rendezője volt. Felvetődhet a kérdés, érdemes-e, szükséges-e róla megemlékeznünk, s bár a válasz egyértelműen csak tagadó lehet, nem árt megvizsgálnunk, miért és miként lett azzá, amivé lett, s ezt az analízist ki kell terjesztenünk a dokumentumfilmre is, amely újra és újra felveti ennek a műfajnak a valósághoz való viszonyát, különös tekintettel a dokumentumfilmek igazságtartalmára.
Helene Bertha Amalie Riefenstahl 1902. augusztus 22-én (más források szerint 1907-ben) született Berlinben. Először táncolni tanult. Az 1923–24-es szezonban néhány gálaesten szerepelt. Amikor Max Reinhardt németországi és európai turnéjához szerződtette, táncolt Zürichben és Prágában is. 1925-ben színésznőként került a filmhez. Arnold Fanckkal, a hegyi filmek specialistájával dolgozott együtt. Sok filmben szerepelt: A szent hegy (1925), A nagy ugrás (1927), Piz Palü fehér árnyai (1929), Vihar a Mont Blancon (1930), A fehér mámor (1931). 1932-ben rendezett először, Balázs Béla forgatókönyve alapján készítette A kék fény című filmjét, amelyet dokumentumfilmek sora követett. A háború alatt haditudósító volt, annak lezárultával pedig Nyugat-Németországban próbálkozott dokumentumfilmek készítésével.
A kék fény Velencében díjat nyert, s annyira elbűvölte Hitlert, hogy alkotóját a párt címzetes rendezőjévé tette. Riefenstahl így kapta feladatául a nemzetiszocialista párt nürnbergi kongresszusainak filmrevitelét. E megbízás a köztudatban összekapcsolódott Az akarat diadala (1934) című dokumentumfilmjével, annak ellenére, hogy már az 1933. évi kongresszusról is készített filmet A hit győzelme címmel. Mivel nem Leni Riefenstahl bemutatása vagy a német náci film megismertetése a célom, elegendő e két alkotás összevetése. A téma azonossága miatt akadnak átfedések, de különbségek is közöttük.
A hit győzelme a kora reggeli (szeptember elsejei) Nürnberget mutatja be. Foszladozó köd, utcák, házak, kutak, órák, lépcsőzetes lelátó a főtéren. Katonakórus, mindenütt virágdíszítések, horogkeresztes zászlók és transzparensek. Katonák menete és gyerekek csoportja jelenik meg. Majd befut egy vonat, amelyről a vezetők (köztük Joseph Goebbels) szállnak le. A városban egyre élénkebb a forgalom, egyre nagyobb a tömeg. Végül Hitler száll ki a repülőgépből, s nyitott autóban harangzúgás közepette keresztülhajt a városon. E hangulatteremtő bevezető rész után kezdődik a tulajdonképpeni film. Este Hitlernek virágot adnak át, majd meghallgatja egy helyi tiszt üdvözlését, s rövid válaszbeszédet tart. Ezután hivatalosan Heinrich Himmler nyitja meg a kongresszust. A beszédekben a nagy német csodát magasztalják, amely csak Hitler vezetésével történhetett meg. Egy olasz fasiszta átadja Benito Mussolini üdvözletét. Végül együttes éneklés következik: „Letérdelünk, hogy az igaz Istenhez imádkozzunk.” Ez a rész egy horogkeresztes zászló közelképével zárul.
A következő rész helyszíne a hatalmas stadion. A felvonulás Hitler személyét emeli ki. A korábbi egyéni üdvözléseket itt a tömeg hódolása teljesíti ki. Következik az 1923-as áldozatokról való megemlékezés. Majd sor kerül Hitler nagy beszédére: „Az, amit évek óta vártunk, most megvalósult.” Közben a kamera már rögzíti a később általánosan ismert gesztusokat: a hajigazítást, a jobb kéz nyughatatlan, rángatózásig hajló mozgását. Hatalmas ováció követi a beszédet. A tömegmozgást a kiemelt lelkes, éljenző arcok közelképei ritmizálják. Elsősorban fiatalokat mutatnak, mert a következő beszéd kifejezetten nekik szól. A tombolás után a főtéri díszszemle teljesíti ki ezt a részt. Hitler ingujjban, mosolyogva fogadja a csapatok vonulását, amelyet kiemelések tarkítanak: csizmák, feliratok, zászlók, az ablakokban felemelt karú nézők. Hermann Göringet köszönti a stáb, amelyet maga a Führer is üdvözöl. Ez a rész a SS Reichsstandarte felvonulásával zárul.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969