2013. I-VI
 

Az ismeretlen Sztálin
Kapronczay Károly

„Különleges szellemi izgalmat jelentő könyvet tart kezében az olvasó: Kun Miklós oroszországi és amerikai levéltárakban folytatott, több évtizedes kutatásai alapján feltárja benne Joszif Sztálin személyiségét, a hatalomhoz vezető rögös útját, családjával és környezetével való kapcsolatának eddig ismeretlen mozgatórugóit. A világon itt először publikált levelek, feljegyzések, jegyzőkönyvek alapján a szerző rekonstruálja, hogyan uralhatta kontinensnyi birodalmát a kis grúziai városkából jött, nem túl szerencsés adottságokkal rendelkező Szoszo Dzsugasvili, aki ifjúkorában kimaradt a papneveldéből, évekig mások nyakán élősködött, a századelőn postakocsirablásokat irányított, majd Lenin árnyékában előtérbe került az illegális bolsevik mozgalomban” –– írja a PolgART Kiadó gondozásában megjelent könyv bevezetője. E sorok nem „reklámízűek”, csupán fel kívánják hívni a figyelmet Kun Miklós számtalan képpel illusztrált könyvének lényegére. Az időskorú hazai olvasóközönség, amely ifjúként vagy középkorúként átélte a sztálinizmus utolsó éveit, az azt követő évtizedet, pontosan értékeli és érzékeli a könyv igazi erényét: az igazságot arról az emberről, akit életében –– furcsa kifejezéssel élve –– „istenként” tiszteltek, tisztelni kellett. Szobrokat emeltek neki, utcák, iskolák, intézmények, sőt díjak viselték nevét, az életútjáról készült könyvek rendkívüli, követendő emberként állították mindenki elé. Nála csak Lenin volt nagyobb, s ő a legjobb tanítványa volt.
Amikor meghalt, mestere mellé temették, de néhány hónap múlva, az utódlás küzdelmei során „erről-arról” kezdtek beszélni, két év múlva pedig –– igaz, csepegtetve –– nemcsak hibái, tévedései, hanem zsarnoksága is napvilágra került. A XX. Kongresszuson végleg megpecsételődött sorsa: Hruscsov zárt ajtók mögött elmondott beszédében nemcsak Sztálin, hanem környezete szörnyű tetteiről is részletesen szólt, megindítva egy folyamatot — amely nem változtatott a rendszer lényegén —, megkezdte a diktátor környezetével való leszámolást. Nem volt könnyű „csata”, hiszen a hatalom bástyáin belül csaknem mindenki „érintett” volt, ki kisebb, ki nagyobb mértékben kötődött a rettegett diktátorhoz, nem könnyen adta fel pozícióit.
Csakhamar a Sztálinról szóló szakirodalom is megváltozott: rémtetteit, a párton belüli tisztogatásokat, a Gulágokat csak mérsékelten tárgyalták, főleg a nyugati világ — amely hozzánk nem juthatott el — tárta fel az igazságot, mondott véleményt a diktátorról. Hazánkban róla –– „hibái ellenére” –– a háború megnyerőjeként, kiváló hadvezérként beszéltek, még azután is, hogy Hruscsov eltávolíttatta mumifikált holttestét a moszkvai mauzóleumból. Az 1970–1980-as években számos történeti feldolgozás, tanulmány és biográfiai munka igyekezett feldolgozni életét, feltárni tetteinek mozgatórugóit. Az egyre szélesedő Sztálin-szakirodalom sok újat és sok ismétlést hozott, de valami mindig hiányzott: Sztálin „emberi ábrázolása”: miként viselkedett családjában, szűkebb és tágabb környezetében, miként emlékeznek meg róla legbelsőbb munkatársai, amennyiben életben hagyta őket vagy még élnek. Ezt a hiányt pótolja Kun Miklós Az ismeretlen Sztálin című könyvével, amelyen –– miként maga írja könyvének bevezetőjében –– több évtizedig dolgozott. Kun Miklós sorra felkereste a diktátor belső munkatársait (Molotovot, Kaganovicsot, Mikojant), még élő családtagjait, azokat is, akik Sztálin közvetlen munkatársai voltak, majd Gulág-táborok foglyai lettek. Olyan emberek elbeszéléseiből tárul fel a kép, akik valóban ismerték — bizonyos időszakokban szerették vagy tisztelték — Sztálint, nem intimitásokat, hanem valós történeteket mondanak el. A könyv nem visszaemlékezések tára, hanem izgalmas olvasmány, amely végigkíséri Szoszo Dzsugasvili életét Joszif Sztálinig, a száműzött bolsevik pártkatonától a hatalom legmagasabb tisztségét betöltő politikusig, aki mindenáron meg akarta és tudta védeni hatalmát. Ennek az útnak a felvázolása közben a szerző „kiigazítja” a hazugságokat, megmutatja az igazságot az életút minden állomásáról, dokumentumokat elénk tárva lebbenti fel a fátylat a titkokról, amelyekben Sztálin élete bővelkedett, amiért ő a tudatosan felépített Sztálin-képet „zavaró múltat” meg akarta szépíteni. Ez a „megszépítés” életekbe került, egykori barátok, családtagok, elvtársak haltak meg, mert olyat „tudtak”, ami nem illett az idealizált képbe, s Sztálin ki akarta azt törölni a múltjából.
A kötet mindenre kiterjedő módon, aprólékosan követi nyomon a diktátor életét, dokumentumokkal támasztja alá az életút fordulatait, lényeges eseményeit, miközben nem csorbul a szerző stílusa, könnyed elbeszélő módja. Különös értéket jelentenek a fényképek, amelyeknek csak csekély aránya a hivatalos, valamilyen korabeli vagy későbbi kiadványban már látott fotók csoportja. A több száz darabos illusztrációs gyűjtemény fényképeit Sztálin nem kívánta „publikussá” tenni: részben régebbi múltját, likvidált „elvtársait”, családjának kevésbé kedvelt tagjait ábrázolják. A kötetben azok a színes propaganda-képanyagok is láthatók, amelyek a bölcs vezért, a nagy hadvezért, a népek szeretett atyját ábrázolták, amelyekkel annak idején mindenütt találkozhattunk, de nem volt mindegyik eredeti szovjet „termék”: hazánkban, az úgynevezett baráti államok mindegyikében tervezték-rajzolták azokat. Azok számára, akik átélték a kort, kissé furcsa ez a „találkozás”: nem nosztalgiát vált ki, hanem a letűnt szörnyű múlt fölötti megkönnyebbülés érzését. Kiváló munkát vehet kezébe, akár történész, akár a korral foglalkozó kutató, múltba révedő kortárs vagy Sztálin nevét csak iskolai tananyagként ismerő ifjabb korosztály tagja az olvasó.


1. oldal

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969