2013. I-VI
 

A holokauszt krónikája
Frideczky Frigyes

A vészkorszak héber szava a Soá, So’á. A zsidók ezt használják a holokauszt helyett, ugyanis az utóbbi a görög eredetű holokauszton égő, valójában az Istennek önként ajánlott, teljesen elégő áldozatot jelent. A nácik által az 1930-as évek és 1945 között elkövetett zsidóüldözés, a zsidók tömeges elpusztítása semmiképpen sem nevezhető önkéntes áldozatnak. A németek ezt Endlösungnak (végső megoldásnak) nevezték: Hermann Göring birodalmi marsall 1941. július 31-én e kifejezéssel utasította Reinhard Heydrichet, a birodalmi biztonsági főhivatal főnökét, hogy készítsen átfogó tervet erre a „végső megoldás”-ra. A hat hónappal később megtartott wannsee-i konferencián Heydrich vezetésével tizenöt náci igazgatási szakember (valamennyi az SS tagja) vett részt –– köztük Adolf Eichmann –– a részletek kidolgozásán. E kifejezés lett a zsidóság kiirtásának fedőneve.
A magyar holokauszt hatvanadik évfordulójára számos könyv jelent meg, más-más nézőpont szerint megvilágítva e szörnyűséges tizenkét év (1933–1944) gyötrelmes történetét. Anélkül hogy valamennyit sorra vennénk, megállapíthatjuk, hogy a legszélesebb látókörű, a gyökereket is felmutató, meghökkentő, a legapróbb részletekről sem megfeledkező munka a chicagói székhelyű Publications International Ltd. vezérigazgatójának, Louis Webernek 2001-ben bemutatott, negyvennyolc és fél íves, megjelenésében is lenyűgözően reprezentatív könyve, A holokauszt krónikája. E mű a szerző szinte személyes vállalkozása, szívügye volt, „hogy a holokauszttal kapcsolatos igazság a lehető legtöbb emberhez eljusson”. Nemcsak azért, mert „mint könyvkiadó egyedülálló helyzetben volt ilyen nagy igényű elgondolás megvalósításához”, hanem mert úgy érezte, egy Amerikában letelepedett lengyel zsidó család gyermekeként „személyesen is érdekelt” az ügyben. A 2001-es chicagói kiadás időpontját a már korábbi, kamenyec-podolszkiji tömeges zsidókivégzés hatvanadik évfordulója okán választotta. (1941. augusztus 27–29-én az ukrajnai Kamenyec-Podolszkijban az Einsatz-kommandók tagjai, helyi nacionalistákkal karöltve, mintegy huszonháromezer zsidót lőttek hatalmas gödrökbe. Az áldozatok között az ötezer helyi zsidó mellett tizenhat-tizennyolcezer Magyarországból deportált zsidó is volt, akiket a magyar Belügyminisztérium mellett működő Külföldieket Ellenőrző Országos Hivatal jelölt erre a sorsra. Legtöbbjük nem tudta igazolni magyar állampolgárságát.)
A budapesti Park Könyvkiadó tiszteletre méltó feladatra vállalkozott, amikor e könyv magyar nyelvű megjelenítését eltervezte, s a 75. Ünnepi Könyvhétre a hazai olvasók asztalára tette. Elgondolkoztató, hogy amikor még viszonylag friss volt e borzalmas „élmény”, a túlélők nem szívesen beszéltek róla. Szemérmesek voltak vagy személyes ügyüknek tekintették. Még azok a tanárok is, akik szemmel láthatóan a testükön hordták a megnyomorítás jeleit, óvatosan beszéltek, nem akarták emlékeikkel megterhelni gyermekeiket, tanítványaikat. De minél távolabb kerülünk a Soá-tól, annál erősebb az érdeklődés iránta. „Időben tőle egyre távolabb, lélekben hozzá egyre közelebb, emléke bennünk nemcsak megmarad, de nőve nő, s mint óriás mered” –– írta a költő.
Ehhez több könyv és film is hozzájárult, például a Schindler listája. Sokan megírták emlékirataikat, hangszalagra vagy videóra mondták emlékeiket. 1978-ban New Havenben program indult, amely később a holokauszt-tanúvallomások Fortunoff Video-archívuma nevet kapta, s mintául szolgált a más városokban zajló hasonló programokhoz. 1994 óta pedig a holokauszt túlélőinek, a felszabadítóknak, az embermentőknek és szemtanúknak több mint ötvenezer tanúvallomását rögzítették harminckét nyelven, ötvenhét országban. De nemcsak a túlélőktől, tanúktól kapott értesülést a világ, hanem a gyilkosok is dokumentálták a bűncselekményeket. Aprólékos feljegyzéseket vezettek tetteikről: a különböző tervekről és parancsokról, s arról, hogyan hajtották végre azokat. Rengeteget fényképeztek kitűnő gépekkel, filmeket is forgattak. Sokan büszkék voltak a megbízatás pontos, „kiváló”, sőt ötletes egyéni megoldására, s magukat is megörökíttették a tett színhelyén.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969