2013. I-VI
 

Társadalomtudományok a világban
Kun Tibor

Átfogó, elemző, helyzetfelmérő kézikönyvet tart a kezében az olvasó; elméleti és gyakorlati kérdések és válaszok, történelmi áttekintések, e tudományok felhasználásaira vonatkozó fejezetek váltakoznak benne népes szerzőgárda tollából. Már most tájékoztatom e cikk olvasóit, hogy képtelenség a könyvben érintett valamennyi témát bemutatni vagy akár csak érzékeltetni is, így önkényes válogatást kellett végeznem.
Kezdjük a bemutatást az elméleti-történeti tanulmányokkal! Mindenekelőtt az Előszó és a Bevezető érdemel figyelmet. Ezekből tudjuk meg, mi is a jelen könyv célja. Nos, anélkül hogy teljességre törekedne, a társadalomtudományok területén –– beleértve többek között a fejlődő országokat is –– kívánja „előmozdítani az oktatást, a kutatást, az infrastruktúrát és a nemzetközi együttműködést”. A szerzők kiemelik, hogy bár a XX. század a társadalomtudományok korszaka volt, e tudományok nagy változásokon mentek át addig, amíg belátták: nem annyira a „gyakran törékeny és átmeneti igazságok” terjesztése kell hogy céljuk legyen, mint inkább az adódó „szituációk megértése, hogy így járulhassanak hozzá biztos tévedések elkerüléséhez”. Manapság ezek a tévedések egyre inkább beépültek a kutatásokba és az oktatásba; sajnos, pénz hiányában a társadalomtudományok eredményei még napjainkban is elsősorban a gazdag Európából és Észak-Amerikából jutnak el hozzánk. Mint általában a tudományok egyik része, a társadalomtudományoknak is megvannak a maguk modern kutatási eszközei, teóriái; ez utóbbiakat a természettudományokhoz hasonlóan tudják tesztelni. Ugyancsak a természettudományokkal összevetve, a társadalomtudományoknak a következő előnyeik vannak az előbbiekkel szemben: képesek a társadalom átalakítására, valamint „tanulmányozni és megmagyarázni azokat a feltételeket és folyamatokat, amelyek során a tudományos ismeret testet ölt”.
A tudományok különböző szempontok szerint vizsgálhatók: a társadalomtudományokat –– jelen esetben –– négyféle megközelítésben ismerhetjük meg: 1. univerzális és kontextuális érvényességükben, 2. a politikai döntések meghozatalában való hasznosságuk alapján, 3. a diszciplináris struktúra és az interdiszciplinaritás által támasztott követelmények közötti feszültség alapján, valamint 4. a tudományosságuk alapján a tudományok globális válságának összefüggéseiben a XX. század elején és végén.
Vizsgáljuk meg részletesen ezt a négy pontot a könyv alapján!
1. A XX. század elején a társadalomtudományok igyekeztek nemzetközi elismertséget szerezni maguknak, ez az igyekezetük azonban erős ellenállásba ütközött a „modernitás” nemzeti és nemzetközi tudományos köreinek részéről. Csak a második világháborút követő mintegy húsz év hozott változást, leginkább amerikai hatásra, amikor a nemzeti tudat háttérbe szorult a „modernizáció”, azaz a nemzetközi karakterek megnyilvánulásai előtt. Ebben a folyamatban Európa lassan kezdte elveszíteni vezető szerepét. Az 1960-as évektől a nyugati világnézetet más nézetek szorították ki a társadalomtudományokból: az antropológiai megközelítés, a rasszizmussal való végleges leszámolás az archeológia területén, valamint a pozitivizmus kritikája.
2. A XX. század elején a társadalomtudományok hasznossága került előtérbe a társadalmi tervezés területén, felülkerekedett a liberális piacgazdasági követelményeken, különösen az 1929-es gazdasági világválság után, amikor már közvetlen módon befolyásolhatták a társadalom fejlődési irányultságait. A második világháború után –– az UNESCO és az Amerikai Egyesült Államok kezdeményezésére –– megindult a társadalomtudományok politikai problémák tanulmányozására való felhasználása. Az 1970-es évek gazdasági válsága miatt csökkent e tudományok eredményei iránti politikai igény.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969