2013. I-VI
 

Nemzetközi tárgyilagosság és méltányosság
Ankerl Géza

Mostani állapotában az emberiségnek mint jellegzetesen kommunikálásra képes halmaznak az egysége még csorbát szenved azáltal, hogy kisebb-nagyobb csoportjai más anyanyelven beszélnek, sőt, földrészeket átfogó egységei — nevezzük őket kultúrköröknek vagy civilizációknak — más-más jelrendszerben rögzítik nemzedékeken átnyúló, évezredes szellemi hagyományaikat és szentírásaikat. Mielőtt tehát a leibnizi szellemben készpénznek vennénk az egyetemes nyelvű és igazságú, az összeillő monádok teremtette világegységnek a megvalósulását a mai „globális falu” révén, a valósággal foglalkozó társadalomtudós szemével körülnézve el kell ismernünk, hogy korunk világában szembeötlő különbözőségek léteznek nemcsak az egyének között, hanem az egész földrészeket elfoglaló (vagy akár több kontinensre kiterjedő) kultúrkörök írásmódjában, kollektív életmódjában és antropológiai sajátosságaiban is. Global communication without universal civilization. Coexisting contemporary civilizations című könyvünkben (Genf, Cambridge, 2000) világosan megkülönböztettük a világ geopolitikai szféráit: az arab-muzulmán, az indiai-hindu, a kínai és a nyugati civilizációt. A különbségek önkényes elhallgatása vagy az egyéni különbségek általi szándékos individualista elkendőzése helyett csakis az eltérések és az egyezések tárgyilagos felmérése alapján mozdítható elő az együttműködés és az egységesülést szolgáló egyetértés.
A kultúrköröknek fontos sajátosságuk, hogy „írásba adják” a világ felfogásához szükséges általános kategóriákat és fogalmi kereteket. Az egy társadalmon belül élő és felnövő, eredeti gondolkodású egyének nézetkülönbségei is csak ezeket az általános kereteket „csipkézik”, amelyek által felfogják az emberben és környezetében levő megkülönböztetendő, figyelemre érdemes jelenségeket, rangsorolásukat, valamint idő- és térbeli (esetleg „okozati”) összjátékukat. A tényeknek kiválogatása (felvétele vagy elhanyagolása) révén már maga a puszta ténymegállapítás is előzetes rangsorolást kíván.
Az egyes kultúrkörök keretei többnyire már magukba a nyelvekbe, szóképekbe és írásmódokba bele vannak vésve. A megfigyelt jelenségek és a megállapított tények ugyanis csak leírással, tehát megnevezésük révén közölhetők, s így válhatnak közös társadalmi tudáskinccsé. Minden egyes kultúrkör a jelenségek felett a jelek és elnevezések világát alakítja ki magának, s mivel a hang- és képutánzó jeleken kívül a jelzett dolog és a jel közti kapcsolat önkényes, azaz megegyezéses, a jelvilág külön éli életét a maga összefüggéseivel és konnotációival. Maga a leírás viszont csak akkor lehet episztemológiailag általánosan érvényes, ha az elnevezésekbe nem keveredik szubjektív értékelés, hanem a ténymegállapítás szintjén maradnak.
Mivel az egyes beszédközösségek vagy kultúrák más-más nyelven fogalmazzák meg a világról szóló megfigyeléseiket és értékeléseiket, s a különböző civilizációk eltérő írásmóddal rögzítik mindezt, a tényleírások, a megállapítások és az álláspontok átültethetősége, lefordíthatósága is az emberi civilizáció egyetemessé tételének egyik alapügye.
A közösen megfigyelhető és felfogható világ együttes képének megosztása az együttműködésnek szükséges feltétele ugyan, de nem elegendő. Aktív együttműködés csak úgy alakulhat ki, ha bizonyos értékrendek és a belőlük adódó célok közösek vagy legalábbis összetartanak.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969