2013. I-VI
 

A kurdok eredete, nyelve és vallása
Husain Shorsh

A huszonkétmillió kurd a világ egyik legnagyobb olyan nemzete, amely nem önálló állam keretei között él. Kurdisztánt jogilag nem ismerik el, politikai határai nem léteznek. Négyszázötvenezer négyzetkilométernyi területén a mai Törökország, Irak, Irán, Szíria, Libanon, Örményország, Grúzia és Azerbajdzsán osztozik. Tíz–tizenkét millió kurd él Törökországban (az ottani népesség 20%-a), öt-hat millió Irán területén (10%), négymillió pedig Irakban (23%). A kurdok által lakott terület Törökországtól az Iráni-felföldig, az Araráttól a Tigris és az Eufrátesz közti területig, vagyis az ókori Mezopotámiáig húzódik.
A legtöbb történész egyetért azzal, hogy a médek, akik Kr. e. 612-ben legyőzték az asszírokat, s megalapították birodalmukat, a kurdok elődei. A méd árja nép, amely a Kr. e. 2. évezredben népesítette be kelet felől a mai Nyugat-Kurdisztán területét, s keveredett az ott élő néppel. Ez a teória mind az Az iszlám enciklopédiájában, mind az Encyclopaedia Britannicában megtalálható, s orosz akadémiai körökben is támogatják. A médek és az eredetileg ott élő lakosság egybeolvadása Kr. e. 612 és 550 között, a Méd Birodalom idején kezdődött, s az iszlámosítás kezdetéig tartott. Végezetül önálló nemzet született: a kurd. A kurdoknak az iszlám előtti időszakát még nem kutatták eléggé, az erről szóló történelmi szövegek és dokumentumok nagyon ritkák. A médek szinte semmilyen nyomot sem hagytak maguk után. Amit birodalmukról tudunk, azt görög, római és perzsa forrásokból vettük át. A kurdoknak már az iszlám kezdetén megvoltak mai nemzeti és nyelvi sajátosságaik, s jelenlegi területükön éltek. A Méd Birodalom bukása, Kr. e. 550 után e területen több mint ezer éven át perzsa dinasztiák uralkodtak. Ezek az uralkodóházak azonban nem nagyon tudták kiterjeszteni hatalmukat a kurdok hegyi törzseire.
A Kr. e. VII. században a médek elfoglalták a Kaszpi-tengertől délnyugatra fekvő területet, s létrehozták Médiát. A kurdok az időszámítás kezdetét Kr. e. 612-re teszik, amikor a médek Babilónnal szövetségre lépve Küaxarész vezetésével bevették az Asszír Birodalmat, s elfoglalták a fővárost, Ninivét.
Az ókori sumer írások megemlékeznek a gutikról (kutik, későbbi forrásokban kárdok), akiknek országát Kurduinnak (Kurchia) nevezték, s akik a Tigris folyó mellett, a Zagrosz-hegység keleti részén éltek. A Tigris mellett fekvő Penik városáról, amely napjainkban a Fenik nevet viseli, szintén említést tesznek a sumer források.
Xenophón Anabaszisz (Felvonulás) című művében, amelyben az ifjabb Kürosz hadjáratát és a Perzsiából hazatérő tízezer fős görög hadsereg útját írja le, megemlékezik arról, hogy a Van-tó nyugati partját érintve Kr. e. 400–401-ben háborúba keveredett a kárdok néppel. A kárd tehát a kurd nép, hazája, Kurduin (Kurchia) pedig azonos a kurdok által jelenleg lakott területekkel.
A Szászánida-dinasztia első fejedelme, I. Ardasír 226-ban a kurd Maki királyt a dinasztia ellenségei között említette.
Az első olyan könyvet, amelyben Kurdisztán mint a kurdok hazája szerepel, Nezhet elklub címmel Musztauszfi Elkezuini arab történész írta Kr. u. 740-ben. Mark Sykes 1912-ben készült etnográfiai térképei is azt támasztják alá, hogy a kurdok hazája a Van-tó és Tigris közötti területen fekszik.
A kurdok hazája (Kurdisztán) Irán és Törökország területével határos, s Mandali városától az Araráton át a Kaukázusig tart. Élnek kurdok Örményországnak a törökországi Erzerum városáig húzódó hegyei között is, valamint délen, az ókori Mezopotámia területén, ahol Kurdisztán nyugati határát az Eufrátesz alkotja.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969