2013. I-VI
 

Homo oeconomicus és a befejezetlen teremtés
Blümel Ferenc

A társadalmak fennmaradásának és fejlődésének legszükségesebb feltételei közé tartoznak az emberek és intézmények közötti bizalmat, szolidaritást, együttműködést építő folyamatok. E látszólag puha tényezőket jelentő dolgok nem csupán a pszichológiai, hanem a politikai, a kulturális és a gazdasági összefüggésekben is érvényesülnek. Jelentőségük, értékelésük meghatározása egyszerű mennyiségi összevetések alapján nem lehetséges.
A személyiség struktúrájának kialakulását vizsgáló pszichodinamikus kutatások egy érdekes paradoxonja felhívhatja figyelmünket az előttünk álló bonyodalmakra. A társadalmi együttélés erkölcsi követelményeinek csak nagyon komoly, összetett személyiségintegrációt kívánó egyéni (s ne hallgassuk el, családi, csoportos) teljesítmények alapján felelhetünk meg. Olyan pszichológiai folyamatok tartoznak ebbe, mint például a szolidaritás, az altruizmus, az agresszió- és önközéppontúság gátlása, az impulzusok késleltetése stb., amelyek kialakulása komplex szocializációs feltételeket igényel; azt is mondhatjuk manapság, hogy az anyaméhben fejlődő élettől kezdve. A piac és a gazdaság által túlnyomóan meghatározott társadalomban viszont egyre inkább hiányoznak azok a szocializációs feltételek, amelyek között kialakulhatnának a személyiség szerkezeti-funkcionális, az együttműködéshez elengedhetetlen erkölcsi követelmények teljesítésére való képességei. Mind a jelenségek, mind az általánosítás szintjén, ám a hétköznapok gyakorlatában is sokszorosan megéljük e paradoxon létezésének következményeit. Így például a fokozódó fogyasztásra orientált gazdaság működésének módjából adódó szocializációs feltételek, valamint az impulzusok késleltetésének –– a testi egészségtől a mentális, a társas és a spirituális szintekig –– a pszichológiai kibontakozást lehetővé tevő útja egyre súlyosbodó zavarok megjelenését okozza. A jóról és a rosszról, vagyis az erkölcsről való gondolkodás egy gazdasággal kapcsolatos műben tehát már nem csak elméleti probléma fejtegetését jelenti. A helyes életmód megteremtése napi gyakorlati problémává vált az élet különböző színterein. Ebben a munkában jelent átfogó és egyben aprólékosan részletes, elmélyülő áttekintést Menyhay Imre professzor munkája.
A szerző olyan gazdaságpszichológiai alapvetést készített el Homo oeconomicus avagy a befejezetlen teremtés című könyvében, amelynek célkitűzése megegyezik a freudi pszichoanalízis és egyben minden pszichoterápiás törekvés alapvető célkitűzésével: az embert egyoldalú kötöttségeiből kiszabadítani, s polarizált (jó–rossz) egyoldalúságokra vezető meghasonlottságait oldani annak érdekében, hogy teljességét az egyéni boldogulás szintjén, a tágabb közösségi körülmények között megélhesse. A könyv a mély emberségű toleranciát érzékelteti anélkül, hogy az együttélésben szükséges szabályok fontosságát szem elől tévesztené. A mértéknek ez a sokoldalú és következetes képviselete a könyv végén a szociális piacgazdaság jövőképének felvázolásába torkollik.
A gazdaságpszichológiai célkitűzéshez kapcsolódóan Menyhay professzor a pszichoanalízisen keresztül megvilágított emberi természet potenciálját vizsgálja meg mind a destruktív, mind a konstruktív gazdasági folyamatok lehetőségei szempontjából, s egyértelműen állást foglal az elembertelenedett, túlracionalizált gazdasági folyamatok megváltoztatásának szükségszerűsége mellett. Következtetéseit a pszichoanalízis és származékos kutatásainak legújabb eredményei is messzemenően alátámasztják.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969