2013. I-VI
 

Dögvész és epekórság
Kiss László

A XIX. századot Európában és Észak-Amerikában az általános halálozási tendenciák átalakulása jellemezte. Mint klasszikus tanulmányában Abdul R. Omran megfogalmazta, akkoriban ment végbe az úgynevezett epidemiológiai átmenet. A XIX. századot megelőzően a halálozás alakulását elsősorban az határozta meg, hogy mikor jelentek meg a kiterjedt járványok (az említett területen elsősorban a pestis és a himlő), valamint a néha velük összefüggésben, néha tőlük függetlenül pusztító éhínségek. A pestis világméretű visszaszorulása a többmilliós nagyságrendű járványos halálozás eltűnésére vezetett, s a halandósági viszonyok átalakultak. Omran ezt a nehezen megfogható szakaszt a visszavonuló pandémiák (nagy kiterjedésű járványok) időszakának nevezte el. A pestis néhány kisebb fellobbanás után csakugyan eltűnt Európából és Észak-Amerikából, helyét azonban mintegy száz évre világszerte átvette a kisebb halálozási arányú, de ugyancsak nagy pusztítást okozó kolera.
A XIV–XVIII. századi pestisjárványok súlyossága aligha becsülhető túl. Sokak szerint a pestis egy-egy terület népesedésének az első számú alakítója volt; járványai nagyobb arányú pusztításokat okoztak, mint a legkiterjedtebb, leghevesebb háborúk. A kora újkor végén, a XVIII. században a pestis még viszonylag gyakori vendégnek számított Európában, így nálunk is. 1737–42-ben, 1755–56-ban és 1795–96-ban eltérő intenzitású és kiterjedésű pestisjárványokat jegyzett fel az orvosi krónika. A pestis elleni szokásos vesztegzár intézményét ugyan már a XVI. század végén kidolgozták, általánossá mégis csak a XVIII. században vált. Az 1810-es évek elején Moldvában pusztított e betegség, s Magyarország a szorosok lezárásával, vesztegzárral és veszteglőházak kialakításával próbált védekezni ellene. Mivel az erdélyi határszakaszt a hegyes terep, valamint az alig ismert ösvények és rejtekutak miatt a katonaság nem őrizhette tökéletesen, helyi lakosokból álló polgárőrséget is szerveztek, s e „plájások” rendszeresen ellenőrizték a nehezen bejárható terep eldugott szállásait, kunyhóit és kocsmáit, az ott talált, törvénytelenül érkezett idegeneket pedig veszteglőházba kísérték.
A pestis behurcolását mégsem sikerült megakadályozni. Egy, a vesztegzár közelében dolgozó útkaparó 1813 szeptemberében ismeretlen módon szerzett ruhákat vitt haza falujába, Tükrösbe. Néhány nap múlva egész családja meghalt pestisben, az őket ápoló bácsfalusi rokonok pedig a szomszéd faluban is elterjesztették a ragályt. A helyi hatóság erélyesen fellépve szigorú zár alá vette az érintett két települést és a fertőzött családokat, így a betegség további terjedését sikerült megakadályozni. Az év végéig a két faluban tizenkilencen betegedtek meg, s öt haláleset történt.
Ugyanezen év őszén Brassóban is megjelent a pestis. Ott nem sikerült a gyors lokalizálás, ezért a járvány hamarosan viszonylag nagy méreteket öltött. A vesztegzárat a környéken is életbe léptették. A városból kivezető utakat és a szomszédos területeket a katonaság szállta meg. „A bekerített területen belül őrséget állítottak a fertőzött utcák kereszteződésére, sőt minden körültövisezett ház is külön-külön őrt kapott. Ha már a pestis valamelyik házban, utcában megszűnt, az elzárást addig felfüggeszteni nem lehetett, míg az előírt fertőtlenítési idő le nem telt, s minden ott található bútort és ingóságot szabályszerűen nem fertőtlenítettek, illetve el nem égettek, s teljes bizonyossággal meg nem győződtek arról, hogy a pestises fertőzött ruhákból és bútorokból semmit el nem rejtettek.” A pestis áldozatainak száma Brassóban kétszáz körül volt. A járvány befejeződésének időpontja egy alispáni levél alapján 1814. április 16-ára tehető. Az utolsó nagyobb járvány után tizennégy évvel, 1828-ban Brassóban fordultak még elő pestises esetek, ezúttal azonban sikerült a hatósági intézkedéseket idejében életbe léptetni, így a jelentéseknek csak huszonnyolc megbetegedésről és tizenhét halálesetről kellett beszámolniuk. A pestis 1828 után többet nem pusztított hazánk területén.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969