2013. I-VI
 

Egy elfelejtett kapcsolat
Fejérdy Gergely

A kijelentés egymagában nem volna megdöbbentő, de minthogy egy francia diplomata szájából hangzott el, s nem másra, mint saját felettesére, a külügyminiszterre vonatkozott, azonnal kíváncsivá tett. Annál is inkább felkeltette érdeklődésemet, mert a párizsi diplomácia korabeli vezetőjét Robert Schumannak hívták. Noha manapság e név hallatán már nem kizárólag a híres német zeneszerző jut eszünkbe (ő egyébként két n-el írja a nevét), hanem az „Európa atyja”-ként tisztelt francia politikus is — aki 1950. május 9-én bemutatott tervével, az Európai Szén- és Acélközösség megalapításával a világtörténelem ismert személyisége lett —, nem látszik érdektelennek olyan történelmi tényekre és összefüggésekre rámutatni személyével kapcsolatban, amelyek talán egyáltalán nem ismertek, de jelentőségük, különösen manapság, az európai államok közösségbe való visszatérésünk pillanatában nem elhanyagolható.


(Robert Schuman miniszter és Magyarország) A párizsi magyar követ, Károlyi Mihály gróf 1948. november 23-án jelentést küldött Rajk Lászlónak, a magyar kormány hivatalban levő kommunista külügyminiszterének arról a beszélgetésről, amelyet az éppen hazájában tartózkodó Henry Gauquiéval, Franciaország budapesti követével folytatott. E szövegben olvasható a már idézett érdekes mondat: „Mit csináljak egy olyan emberrel, aki egész nap imádkozik?”
Az 1947 augusztusától Párizsban tartózkodó magyar követ ugyanis felháborodottan említette francia kollégájának, hogy többszöri megkeresés ellenére sem fogadta őt Robert Schuman, a Quai d’Orsay élére négy hónappal azelőtt kinevezett külügyminiszter, holott a két ország viszonyában egyre súlyosabb nehézségek adódtak. Károlyi Gauquié közbenjárását kérte az ügyben. A francia politikus, a korabeli sajtó ironikus kommentárjaihoz hasonlóan, a fenti csipkelődő megjegyzéssel válaszolt, mintegy jelezve, hogy fenntartással fogadja mélyen keresztény felettesének politikai lépéseit. A két diplomata beszélgetése után két nappal, november 25-én Robert Schuman fogadta a vörös grófként ismert magyar követet. Károlyi Mihály, aki a lehető legrosszabbra volt elkészülve, érzékelhetően meglepődött az új külügyminiszter békítő és megoldást kereső válaszain, habár a francia politikus „gyengeség”-ének tulajdonította őket.
Robert Schuman tisztában volt azzal, hogy a vasfüggöny teljes leereszkedésével, amelyet 1947 őszén a Kominform megalakulása és Marshall-terv szovjet elutasítása különösen is világossá tett, a kontinens számára teljesen természetellenes helyzet jött létre. Francia külügyminiszterként valamiféle kiegyenlítő szerepet szánt a párizsi diplomáciának a nemzetközi kapcsolatokban. 1948 júliusától hangsúlyozta az európai országok gazdasági, katonai, lelki és politikai együttműködésnek szükségességét. Schuman nem csupán a nyugat-európai országokban gondolkodott, hanem a Szovjetunió által megszállt közép- és kelet-európai államokban is. Ugyanakkor nem hagyhatott figyelmen kívül bizonyos politikai tényeket és eseményeket, amelyek óvatossá tették: 1947 nyarán Nagy Ferenc magyar miniszterelnök külföldre kényszerítése és az emiatt lemondó magyar diplomaták ügye (közülük a párizsi követtel, Auer Pállal levelezésben állt), a térségbeli francia kulturális intézetek elleni támadások, az 1948. februári prágai puccs és a minden téren érzékelhetően élesedő ellentétek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969