2013. I-VI
 

Tanuló szervezetek - szükségszerűségek és korlátok
Ujhelyi Mária

Sok kutató és gyakorló szakember a versenyelőny egyik fontos, ha nem is egyetlen forrásának tekinti a szervezeti tanulást. Számba véve ugyanakkor a tanuló szervezetek jellemzőit, joggal vetődhet fel a kérdés, hogy léteznek-e egyáltalán ilyen szervezetek? A menedzsmentkutatások sora olyan következtetésre jut, amely direkt vagy indirekt módon ellentmond a tanuló szervezet koncepciójának. Emellett logikai úton is belátható, hogy számos szervezeti tanulásnak ellentmondó jelenség érhető tetten a szervezetekben. E szakirodalmi fejtegetés célja, hogy rámutasson a jelenség mögött meghúzódó ellentmondásokra.
A menedzsment-szakirodalom egyik visszatérő dilemmája, hogy van-e tartalom a különböző új elnevezésű irányzatok mögött, valóban valami teljesen új születik, vagy csak időről időre divatba jönnek új kifejezések, s a kutatók ezt próbálják megtölteni tartalommal. Ilyen új divat vagy paradigma a „tanuló szervezet” megközelítése. Az egyik álláspont szerint a versenyelőny egyik legfontosabb forrása a szervezeti tanulás vagy tanuló szervezetté való válás, a másik álláspont viszont idealisztikusnak, megvalósíthatatlannak, az egyéni érdekekkel ellentétesnek tekinti azt. Nem célom egyik vagy másik álláspontot bizonyítani, csak arra teszek kísérletet, hogy szembeállítsam a tanuló szervezetek jellemzőit és a magyarországi vállalatokról általánosan kialakult képet.


(Tanulás, oktatás, tréning, fejlesztés) A tanulás az ember természetes tevékenysége. Szinte valamennyi összetett magatartásunkat tanuljuk. Egyik, talán leginkább elterjedt megfogalmazása S. P. Robbins szerint a következő: „Tanulás bármely viszonylag tartós magatartás-változás, mely tapasztalataink eredményeként következik be.” A magatartás-változás célja a hatékonyabbá válás, a kompetenciagyarapítás. A tanulás folyamata nem észlelhető, csak az eredménye. A hétköznapi életben gyakran más kifejezéseket is szinonimaként használunk e jelenség leírására, de a kutatók megkülönböztetik jelentésüket.
„Az oktatás a tanulás segítése”, „egy tanulási folyamat határozott kezdeményezése, és tudatos beavatkozás ebbe a tanulási folyamatba”. Az oktatás akkor eredményes, ha az oktatott személy elfogadja a segítséget, s tanulni akar, tehát tervszerű tanulásról van szó. Az oktatás célja sok esetben a tanulási képesség fejlesztése, azaz a „tanulni tanítás”. Ezzel a definícióval összhangban áll T. N. Garavan és munkatársai fontos megállapítása, miszerint az oktatás tevékenységsorozat, amelynek célja, hogy képessé tegye az egyént a tudásfejlesztésre. Ugyanez a szerzőcsoport arra is rávilágít, hogy az oktatás során szerzett minősítés bizonyos pozíciókhoz való hozzájutás előfeltétele, mivel a szervezett oktatásban való részvétel és a minősítés a bizonyíték, hogy az illető személy megszerezte a szükséges képességeket és alkalmasságot.
Az oktatás során megszerzett képességek tovább erősíthetők a tréning és továbbképzés segítségével. „A tréning tapasztalatszerzés révén a tudás, a jártasság és az attitűd módosítására-fejlesztésére tett szisztematikus erőkifejtés egy tevékenységben vagy tevékenységsorozatban való hatékony teljesítmény elérése érdekében.” A fejlődés A. Collin megfogalmazása szerint komplexebbé válás, tanulás és érés. Valamennyi fogalom az ember lehetőségei, képességei fejlesztésének egymást kiegészítő részei, s kapcsolatban állnak a tanulással.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969