2013. I-VI
 

Az Es, az abszolútum és a „babystyling”
Menyhay Imre

A mélylélektanban a szubjektumot egónak vagy énnek, míg a normatív struktúra pszichikus képviselőjét szuperegónak vagy felettes énnek nevezzük. Az utóbbi nem más, mint az, amit — amikor még számíthattunk rá — lelkiismeretnek neveztünk. A lelkiismeret tartalmát a normák adják, amelyek mindig korlátoznak. Ha tehát egy társadalmi és gazdasági berendezkedés önmaga jellemzésére a korlátlan szót használja, akkor a felettes én szerepe kiesik a lelki élet struktúrájából, s megkezdődik a társadalomnak és egyedeinek pszichikus csonkulása.
A pszichikus hajtóerőknek Es (magyarul: ez) a neve. Az Es csak egyetlen parancsot ismer: azt, hogy az életet (az egyedet és a fajt) okvetlenül fenn kell tartani. Az elnevezés jól kifejezi a lényeget: olyan alapvető hajtóerőről van szó, amelynek még konkrét nevet sem tudunk adni. Ezért helyes, hogy az Est Freud Das Ich und das Es című munkájának magyarra fordítása során ősvalaminek nevezték el. Az ősvalami rávilágít a freudi hajtóerők semleges jellegére; ez természetesen az általános hajtóerőkre — az agresszió, az egoizmus és a birtoklás aeb-komplexum néven összefoglalt együttesére — is érvényes.
Az Esnek „nincs lehetősége arra — szögezi le Freud —, hogy az énben szeretetet vagy gyűlöletet ébresszen. Az Es nem képes közölni, hogy mit akar; az Esnek nincs szoros értelemben vett akarata” (Freud, 1920–24, 289. l.). Máshol: „Természetesen az Es nem ismer értéktételezéseket, nem ismeri a jót, a rosszat és az erkölcsöt” (Freud, 1940–52b, 81. l.).
Az Es az evolúció folyamán nem változtatta meg lényegét. Minthogy az Es van, nem is változhat. Minél távolabb tekintünk vissza az evolúcióban, annál hamisítatlanabbul tudjuk nyomon követni az Es semleges jellegét, vagyis azt, hogy az élvezetszerzésen nyugvó hajtóerőknek az élet az egyetlen céljuk, s ebben nincs helye értéktételezésnek az ember alapvető erkölcsi gátlásainak — a morálkomplexumnak — a kifejlődése és a kultúra megjelenése előtt.
A hajtóerők semleges jellegét Konrad Lorenz Az úgynevezett gonosz című munkájában a következőképpen mutatta be: „Egy kutya, amely a vadászás passziója közben egy nyúlra veti magát, ugyanazokat az élénk, örömteli vonásokat mutatja, mint gazdájának köszöntése közben, vagy ha várakozással néz valamilyen esemény elé. Sok kiváló felvétel bizonyítja, hogy az oroszlánon sem lehet ádáz vonásokat felfedezni dramatikus pillanatokban, közvetlenül az ugrás előtt” (Lorenz, 1974, 32. l.).
Freud azt írja az Esről, hogy titokzatos, az ember számára még logikailag is hozzáférhetetlen, „primitív és irracionális karakterű” őserő. Részletesebben így nyilatkozik róla: „Az Es egy gerjedelemtől zubogó katlan. Úgy képzeljük, hogy nyitott a szomatikussal szemben, s felveszi az ősi hajtóerők ébresztette szükségleteket, amelyek pszichikusan benne jutnak kifejezésre. … Az Es az ősi hajtóerők energiájával töltődik, de nincs organizációja, akaratképzésre képtelen [hiányzik belőle a megszállottság, amely az én és az öntudat lényege], csak az a célja, hogy az ősi hajtóerők ébresztette szükségleteket az örömszerzés elve alapján kielégítéshez juttassa. Az Esben végbemenő folyamatokban a logikus gondolkodásnak nincs helye, mindenekelőtt az ellentmondás ismeretlen. Az ellentmondásos mozzanatok egymás mellett léteznek, anélkül hogy semlegesítenék egymást, vagy eltávolodnának egymástól. Az Esben nincs semmi olyan elem, amely a tagadással egyenértékű volna, … és semmi olyan, amely megfelelne az idővel kapcsolatos képzeletnek. Nincs benne hajlandóság, hogy felismerje az idő múlását, s ami igen különös, … a pszichikus folyamatok az idő függvényében nem változnak. A kívánságok, amelyek az Est soha el nem hagyták, a benyomások, amelyek elfojtáson (akaratlagos, erőszakos felejtésen) át az Esbe merültek, virtuálisan halhatatlanok” (Freud, 1940–52b, 80–81. l.). Elemezzük a szöveget!


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969