2013. I-VI
 

Arnold Gehlen születésének centenáriumára

Minél több új dolgot kell feldolgoznunk egy dinamikus kultúrában, annál nagyobb szükség mutatkozik olyan klasszikusok iránt, akiknek olyan meglátásokat köszönhetünk, amelyek jobban képesek ellenállni az avulásnak. Márpedig ha egy szerzőnek összegyűjtött művei jelennek meg, akkor az azt jelzi, hogy az illető szert tett a klasszikusok rangjára. Gehlen összes művei 1978 óta jelennek meg a majna-frankfurti Vittorio Klostermann kiadónál.
Gehlen lipcsei volt. Már tanulmányai során összekapcsolta a szellem felé való irányultságot és az ennek megfelelően szellemtudományokként tematizált szakágak tanulmányozását azzal az érdeklődéssel, amely ezen emberi entitás természeti keletkezési és kibontakozási feltételeire irányult. A későbbiekben azt is kimutatta, hogy még a művészetelméleti kérdések megoldásában is haszna vehető az állattanból eredeztethető meglátásoknak. Tanárkodását is Lipcsében kezdte 1934-ben a doktori disszertációjának elkészítéséhez segítséget nyújtó tanárának, Hans Drieschnek az utódaként. Königsbergben (Kalinyingrádban) és Bécsben a filozófia tanáraként működött, a második világháború után pedig szociológiát tanított először a speyeri közoktatási főiskolán, majd az aacheni műszaki főiskolán.
Gehlen — Theodor W. Adornóhoz hasonlóan — irodalmi rangú szerzőnek bizonyult, s ezenfelül szakavatottan kezelte a médiát. Könyvei nagy példányszámban keltek el, esszéit a lapok irodalmi mellékletei közölték, de a rádióban is elhangzottak. Szerzőjük attól sem riadt vissza, hogy szónokként lépjen fel. Kimagasló képviselője volt a „szakadatlan reflexió” modern kulturális gyakorlatának, amelynek nélkülözhetetlen értelmét és intézményesítésének szükségességét éppen vele szemben védelmezte meg legismertebb tanítványa, Helmut Schelsky.
Gehlen mégsem tetszett értelmiséginek — korántsem jellemezte szüntelen elkötelezettség, mindig megőrizte tartózkodását, s kissé hangsúlyozottan tette nyilvánvalóvá a jó modor tehermentesítő hatását. Ezért azután Gehlent Adornóval és Heideggerrel ellentétben parodizálni sem lehet. A tolla alól kikerült írások igen szemléletesek, nem terhelik az olvasót feleslegesen túlrészletezett szakismeretekkel. E szövegek idézésre kiválóan alkalmasan foglalják össze a lényeget. Gehlen mindemellett ahhoz is értett, hogy filozófiáját néhány fogalom segítségével sajátosan egyedivé és megjegyezhetővé tegye. E fogalmak közül ötöt sorolunk fel és magyarázunk meg az alábbiakban: a fogyatékos lényt, a tehermentesítést, a háttérteljesülést, a modern művészet értelmezésre szorultságát, valamint a kultúrforradalomra jellemző kikristályosodásokat.
Fogyatékos lény mi magunk, emberek vagyunk biológiai fajunk képviselőiként. Már Herder is úgy látta, hogy hiányok és fogyatékosságok jellemeznek bennünket a többi fajhoz képest. Gehlen (az először 1940-ben megjelent) Az ember című fő művében fejti ki ezt, s bontja ki pozitív oldalát korának életfilozófiai tudásanyagát felhasználva. Az ösztön vezérelte magatartás biztonságából kiszabadult ember a környezetétől viszonylag függetlenül létezik, anélkül, hogy nagymértékben szakosodva alkalmazkodna a létének ezáltal feladhatatlanná vált különleges előfeltételeihez. A természettől való effajta emancipálódás következményei mintegy kompenzációképpen kikényszerítik a társadalmilag fenntartott, intézményesen tartósított és egyúttal igen differenciálttá váló saját világok, vagyis kultúrák kialakulását, amelyek az embert még igen szélsőséges természeti feltételek közepette is életképessé teszik. A természet által ránk kényszerített kultúra természeti jelenség marad ilyesformán. Aki ezt biologizmusnak tartja, s helyette a szellem autonóm eredetének elméletére vágyik, az Gehlentől azt a választ kapja, hogy „már magában az ember biológiájában” benne rejlik ez az eredetelmélet.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969