2013. I-VI
 

Mire vezet a kordiagnosztika?

Németországban hosszúra nyúlik azon dolgoknak a jegyzéke, amelyekre panaszkodni lehet. Talán azért is, mert ez az ország egy ideje már teljesen a gazdasági adatokra, a szorgalom megfelelő jutalmazására és az utcakép meghatározott minőségére összpontosít, valahányszor azt firtatják, mi az, ami sajátosan jó ebben az országban. Ugyanakkor a túlzások és a szükség közepette is Németország kivételességének és negatívumokban is kiemelkedő voltának hangsúlyozására hajló intellektuális kordiagnosztika is hozzájárul ahhoz a jövőt illető félelemhez, amely a fogyasztási hányadot éppúgy negatívan befolyásolja, mint a gyermekvállalási hajlandóságot és azt a társadalmi erőt, amely a kísérletezéshez és az egyéni döntőképességhez szükséges. Néha úgy tüntetik fel, hogy minden reformra szorul, s az ország teljes átalakításán kívül semmilyen más lehetőség sem kínálkozik a tönkremenetel elkerülésére. Némelyek nem átallják azt írni, hogy a németországi társadalmi-gazdasági viszonyokat gondolkozás nélkül felcserélnék a svédországiakkal vagy a kanadaiakkal. Ha hinni lehet az agyelszívást, azaz a német kutatók Nyugatra való elvándorlását tükröző statisztikai adatoknak, akkor megállapítható, hogy valóban jó néhányan vállalkoznak külhoni életre, ám a kordiagnosztika művelői valószínűleg azért nem kerekednek fel, mert erősebben kötődnek a német nyelvhez és a német szakkönyvek piacához.
A kordiagnosztikával kapcsolatban felvetődik a kérdés, hogy lehetséges-e önmagában összefüggő egészként elemzés alá vonni egy országot. A társadalomtudományi kordiagnózisok többsége olyan szemlélet jegyében születik, amely csak lazán kapcsolódik valamely nemzetállamhoz. Rendszerint az egész OECD-régióra hivatkoznak, s megkísérlik, hogy valamilyen kulcsfogalomból kiindulva írják le e régiót modern társadalomként. Így lesz szó például kapitalista vagy ipari, információs vagy tudáson nyugvó, kockázatvállaló vagy szórakozás jegyében álló társadalomról. Vagy a társadalmi élet valamelyik területét, például a gazdaságot vagy a tudományt állítják be meghatározónak az élet egyéb területeit illetően, vagy kiemelnek valamilyen sajátságot, így például a technizálódást vagy az individualizálódást, amely valamennyi társadalmi szférát érinti. A társadalom fogalma ezzel összefüggésben a megfelelő ismérv egyetemes elterjedtségére utal. Furcsa lenne német kockázati társadalomról vagy német ipari társadalomról beszélni.
Már az ily módon készült kordiagnózisokkal szemben is az az ellenvetés, hogy a tudományos ténymegállapításokkal való szoros kapcsolatot erősen stilizált tendenciák kinyilvánításával és kiragadott tények korszakokat lezáró mozzanatokká való felnagyításával helyettesítik. Ha a második világháború utáni korszak képéből kihagyjuk a felelősségi jogot érintő újításokat, a jóléti államot és infrastruktúráját, valamint az epidemiológiát és a pénzpiacok fejlődését, akkor már 1970 körül a rizikó jegyében álló társadalom kezdett kirajzolódni. Ha pedig azt a benyomást tudja kelteni az ember, hogy a XIX. században az állam még képes volt az irányításra, s a szigorú parancsadási láncolat, amelynek a hivatalnokok egy-egy kis csavarját alkották, egy gépezet ésszerűségével működött, akkor nem esik nehezére, hogy a politikai cselekvést illetően korszakváltást regisztráljon a XX. század húszas éveinek végén.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969