2013. I-VI
 

Perek és ellenperek
Schmidt Mária

A nemrég lezárult XX. század némely hírhedt peres eljárása is tartogat még fel nem tárt, meg nem fejtett részleteket, homályban maradt összefüggéseket. Történészek és jogtörténészek járják körül újra és újra ezeket az eseteket, hogy megértsék és megértessék, mi és miért történt. Ezek közé a megfejtésre váró történetek közé tartozik az az eljárás is, amely Alger Hiss amerikai külügyi főtisztviselő ellen folyt 1949–1950-ben.
Amit mi XX. századnak nevezünk, az valójában igen rövid ideig, az első világháború utolsó éveiben már kirajzolódó erőátrendeződéstől, tehát 1917-től az 1980-as évek végéig, 1990-ig tartott. A bolsevik puccsal kezdődött, s a szovjet világbirodalom összeomlásával ért véget. A kommunista birodalom fennállásának egész időszaka alatt harcban állt. Harcban állt a világnak mindazon részével, amely nem tartozott az ellenőrzése alá, de azokkal is, akik esetenként szövetségesei, hívei voltak, sőt saját állampolgárai egy részével is. És ebben a szűnni nem akaró, szakadatlan harcban az akkori spin doktorok, vagy ahogy akkoriban nevezték őket: a propagandisták, kitüntetett szerepet szántak a bírósági tárgyalásoknak. Tökélyre fejlesztették a módszert, hogyan lehetséges a tárgyalótermeket, a peres eljárásokat és a bíróságokat propagandacélokra felhasználni. Az ő találmányuk volt, hogy koncepciós pereket rendezzenek, méghozzá úgy, hogy közülük némelyiket időről időre látvány-, illetve kirakatperré fejlesszék. Magyarországon nagyon sokszor összekeverik a koncepciós per, illetve a kirakatper jelentését. Pedig nagyon nagy különbség van a kettő között. A kirakatperek nem mindig koncepciós perek, s a koncepciós perek nagy többsége egyáltalán nem látvány-, illetve kirakatper. Kirakatpernek vagy látványpernek azokat az eljárásokat tekinthetjük, amelyeket a legszélesebb nyilvánosság előtt folytatnak le azzal a céllal, hogy példát statuáljanak, s megtanítsák a polgároknak, mi minden lesz akkortól kezdve tilos, mi mindenért jár büntetés. .
Kirakatpereket tehát akkor rendeznek, ha a hatalom birtokosai valamilyen témát előtérbe akarnak helyezni, vagy valamilyen nagy tanulságot akarnak a per során kimondatni, bemutatni. Sok kirakatpert rendeztek a második világháború után, hogy bemutassák és megtanítsák, mi vár azokra, akik háborús bűnben marasztalhatók el, mi vár a náci ideológia kiszolgálóira.
Koncepciós pereket évtizedeken keresztül futószalagon rendeztek a Szovjetunió befolyása alatt álló országokban. Ezeket általában a nyilvánosság teljes kizárásával, a legnagyobb titokban folytatták le, nagyon sokszor gyorsított eljárásban, zárt tárgyaláson; egyszerre közölték a lefogottakkal a mondvacsinált vádakat és a spártai ítéleteket, s a dolog természetéből adódóan mellőzték vagy formálissá tették a bizonyítási eljárást.
Léteztek azonban olyan politikai propagandaigények, amelyek megkövetelték, hogy a koncepciós és a látványper összekapcsolódjon. Ezekben az esetekben nagyon gondos előkészületre volt szükség, hiszen a koncepció általában előre megírt forgatókönyvet feltételezett, s ilyen esetekben szorosan együtt kellett működnie a bírónak, az ügyésznek, a vádlottnak és a tanúknak. A koncepciós kirakatperekben is új tanítást, a hatalom éppen aktuális üzenetét akarták megtanítani a nyilvánosságnak — mindazoknak, akik kénytelenek voltak azokat tudomásul venni.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969