2013. I-VI
 

Homoszexualizmus a filmben
Nemes Károly

Írásom nem valóságos jelenségként foglalkozik a homoszexualizmussal, kizárólag annak filmbeli vizsgálatára szorítkozik. Felületesen szemlélve úgy tetszhet, hogy olyan extremitásról van szó, amelyről csak hatásvadász céllal beszélhetünk. Valójában a homoszexualizmust nagyon sok film érinti. Különösen jellemző ez az 1960-as években megjelent szexuális forradalmat követő évek filmjeire és általában a posztmodern művészetre. Az ábrázolás ilyen bővítésére való indíttatások persze különbözők lehetnek, gyakran az értelmezés is tág teret kap, de a kérdés nem intézhető el a témának a kommersz filmek körébe való utalásával és azzal, hogy ez is egy módja az érdeklődés felkeltésének. Bár az üzleti számítás sosem zárható ki, a filmek felelevenítésével színesebb képet kapunk.
Kétségtelen, hogy az 1960-as évektől kezdve készült a legtöbb homoszexuális vonatkozású (vagy azt érintő) alkotás, ám a tárgyválasztásnak szélesebb spektrumú múltja van. Az első homoszexuális filmet feltételezhetően Richard Oswald készítette Mások, mint a többiek (1919) címmel. A filmet Magnus Hirschfeld neurológus (a Szexuális Tudományok Kutatóintézetének létrehozója, a 175. büntetőparagrafus eltörléséért indított mozgalom irányítója) kezdeményezte, s bár a melegek védelmében lépett fel, azokat –– főleg Conrad Veidt játékában –– meglehetősen negatívan ábrázolta. Az első részben ugyanis a homoszexuális kapcsolat tönkreteszi a hőst. Maga Hirschfeld az ő holtteste felett tart védőbeszédet, kiegészítve a 175. paragrafus ellen tiltakozó tüntetés jeleneteit. Természetesen a náci Németországban sem a mozgalomnak, sem ennek a filmnek nem lehetett jövője. Ahol –– 1960 előtt –– ilyen témájú alkotások készülhettek, ott nagyjából három csoportot alkottak, amelyek persze nem mindig voltak konkrétan elválaszthatók.
Az első csoport nem érdemli meg ezt a jelölést. Csupán az avantgárd-experimentalista törekvések révén született egy-két ide sorolható mű, amelyek meglehetősen nyílt ábrázolásmódjukkal tűntek fel. Ilyen volt Robert Florey Lót Szodomában (1932) című alkotása. A film elején az „elfajzott”, nagyrészt meztelen ifjak orgiája látható álomszerűen, lebegőn, kettős expozíciókkal. Lót elítéli őket, Florey azonban kifejezetten szépnek mutatja be a testeket. Ez kevésbé vonatkozik a később keletkezett, de szintén experimentalista Tűzijátékokra (1947), Kenneth Anger szimbolikus ábrázolású filmjére. Benne a tengerészek közé került fiú –– az élve boncolás jelenetei után –– karácsonyfaként egyesül az egyik katona csillagszórószerűen sistergő péniszével.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969