2013. I-VI
 

Kossuth Lajos állítólagos amerikai leszármazottai
Várdy Béla

Ezt a bizonyos Donald Kossuthot — aki különben az interjúig mit sem tudott Kossuth Lajosról és Magyarországról — az illető programvezető „genealógusai” lelték meg mintegy „fél évi nehéz kutatás után”, mégpedig azzal a látszólagos céllal, hogy összepárosítsák őt a hírhedt Haynau Gyula báró (1786–1853) szintén Amerikában élő unokájával, a nyolcvanéves Maja Haynau (született 1922-ben) bárónővel. Ennek a párosításnak egyik legmeglepőbb eredménye az a tény, hogy míg Kossuth állítólagos leszármazottja egy szót sem tud magyarul, Haynau utolsó leszármazottja kicsit érti és beszéli nyelvünket.
A Kossuth-leszármazottak után kutató „tévés genealógusok” néhány Kossuth-sírt is felkutattak, amelyek közül le is filmezték Mary Kossuth (1862–1940) Buffalo környéki sírját; s őt mint Kossuth Lajos „unokahúgát” mutatták be. Ez a kijelentés azonban — Donald Kossuth állítólagos híres ősével és annak nemzetével kapcsolatos teljes tudatlanságával egyetemben — szeget ütött a történész fejébe, aki az utóbbi évek folyamán közel egy tucat Kossuth-cikkel gazdagította az amúgy is bőséges Kossuth-irodalmat. Vajon megállja-e a helyét ez a „tévés genealógusok” által megformált állítás? Vajon valóban vannak-e Kossuth Lajosnak amerikai leszármazottai?
Mielőtt erre a kérdésre válaszolnánk, röviden tekintsük át Kossuth amerikai útját és annak mind a magyar, mind az amerikai történelmi fejlődésre gyakorolt hatását.


(Kossuth Lajos amerikai „diadalútja”) Több mint kétéves törökországi kényszertartózkodás után Kossuth 1851. december 4-én nagy reményektől telve ért partot Amerikában, ahol 1852 július 14-éig maradt. Amerikai tartózkodása alatt meglátogatta az Egyesült Államoknak a Mississippi folyamig terjedő részén épült minden nagyobb városát. Ez alatt a „diadalút”-nak nevezett körutazása alatt sok beszédet mondott, nagy tömegnépszerűségnek örvendett, s kívülről nézve úgy látszott, hogy talán politikai céljait is eléri. Ez azonban nem következett be. Kossuth teljesen eredménytelenül, politikai törekvéseiben meghiúsultan, a magyar politikai emigrációból kiábrándultan, elkeseredetten, Mr. Alexander Smith álnéven inkognitóban tért vissza Európába. Ezt követően soha többé nem látogatta meg Amerikát, annak ellenére, hogy az amerikai demokráciának továbbra is rajongója maradt. Mikor közel négy évtizeddel később a New York Herald riportere, James Creelman (1859–1915), meglátogatta őt torinói magányában, Kossuth továbbra is csak szeretettel és megbecsüléssel beszélt az Egyesült Államokról: „Az Ön országa az, amelynek ereje fokozatosan növekszik. A legnagyobb veszély az Önök gazdagságában rejlik. Ha a nemzetek nagyon meggazdagodnak, elvesztik erejüket és fokozatosan feladják etikai ideáljaikat... De Isten ments, hogy az Egyesült Államok, amely az emberiség jövőbeli reménye, valaha is összeroppanjon.”
Visszatérte után Kossuth Magyarország függetlenségével kapcsolatos politikai céljait Európában igyekezett elérni, azonban mind kevesebb reménnyel. Ez a remény az 1867-ben megkötött osztrák–magyar kiegyezéssel végül teljesen elpárolgott. Azt követően már csak Kasszandra-levélre futotta az egykori nagyhatalmú kormányzó-elnöknek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969