2013. I-VI
 

A rendszerváltó exodus
Szabó A. Ferenc

Hazánkban lassacskán megszokottá vált, hogy az állampolgárok — csekély kivétellel — szabadon utazhattak a nyugati országokba, a többi szocialista államban azonban a világútlevél korántsem lett általános. Lengyelországban katonai diktatúra volt, a Német Demokratikus Köztársaság polgárai csak Keletre kaptak útlevelet, mivel a vezetők attól tartottak, hogy a kiutazók a Német Szövetségi Köztársaságba menekülnek. Csehszlovákia, Bulgária és Románia meglehetősen merev, konzervatív politikai vezetése is csak erős szelekcióval engedélyezte lakosai szabad mozgását a világban.
A Szovjetunió új vezetése viszont a politikai ellenzék képviselőinek és a kivándorolni szándékozók egy részének, elsősorban a zsidó állampolgároknak lehetővé tette — megfelelő feltételek teljesítése esetén — az emigrációt. Románia helyzete sajátosan alakult. Az a kettős politika, amely egyszerre volt szélsőségesen diktatórikus a belügyekben, s külön utakat keresett Kína és a nyugati demokráciák felé, súlyos ellentmondásokkal került szembe. Románia volt az egyetlen olyan szocialista ország, amely állampolgárai egy részének (szinte kizárólag a nemzetiségieknek) engedélyezte a kivándorlást, általában mégis akadályozta a szomszédos országokba tartó szabad utazást, turizmust vagy rokonlátogatást. Azt sem kedvelte a román vezetés, ha túlságosan sok külföldi fordult meg az országban, hiszen ezáltal nyilvánvalóvá vált, hogy milyen mély ellentmondás van a szavakban hirdetett sikerek és a rideg valóság között. A román hatóságok szigorú belügyi intézkedésekkel és a határátlépés nehezítésével kívánták elvenni azoknak a külföldieknek a kedvét a beutazástól, akik a fentiek ellenére is megpróbálkoztak vele.
A mostoha viszonyok elsősorban a romániai magyarokat és a Magyarországról beutazókat sújtották, főképp a nagy számok törvénye miatt, hiszen a csaknem kétmillió romániai magyarnak magától értődően nagy igénye volt a kapcsolattartásra. S míg a román vezetés — igaz, súlyos fejpénzért — lehetővé tette a zsidók és a németek emigrációját, addig a magyarok mozgását meg kívánta akadályozni. Mind a romániai, mind az anyaországi magyarok körében általános volt az a vélemény, hogy a magyarság a helyén kíván maradni Erdélyben, de igényli a kölcsönös kapcsolattartást. A magyarokkal szembeni elnyomás, talán éppen e konzekvens álláspont miatt, egyre súlyosbodott. Miután a zsidóság teljes egészében, a németség pedig java részben kivándorolt, számottevő kisebbségként csak a magyarok maradtak Romániában. Így nekik kellett elviselniük a válságjelenségek miatt egyre szélsőségesebbé váló diktatúra kisebbségellenességét, amely gazdasági és kulturális téren egyaránt megkülönböztetetten ellenük irányult. Ráadásul Magyarország — nehézségei ellenére — sokkal elviselhetőbb viszonyokat tudott teremteni állampolgárainak, s az intenzív kapcsolatok egyértelművé tették volna, hogy Romániában egyre rosszabbul mennek a dolgok.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969