2013. I-VI
 

Az emberi gondolkodás eredete
Frideczky Frigyes

Az emberi horda egyedeinek életben maradását és fejlődését az évmilliók során egészen a Homo sapiens sapiensig gyors kulturális változásra való képessége segítette. Az egyén mindennapi táplálékának megszerzése, valamint a természeti és állati környezet fenyegetéseivel szembeni védekezés eredményessége saját közössége, a horda együttes erején alapult. Ennek felismerése együtt járt a közös tevékenység által kívánt alkalmazkodás, az együvé csiszolódás szükségességével, s ezzel párhuzamosan valamiféle kommunikáció, egyetemes jelrendszer létrejöttével. E korai szocializálódás, az emberi (közösségi) kultúra sajátos típusai közvetlenül hatottak az egyéni felismerésre. A kulturális változás sebessége megnőtt az emberi fejlődés során, először lassan (a Homo erectus csak valamicskét változott egymillió év alatt), azután egyre gyorsabban (a korai Homo sapiens kétszázezer év alatt nagy újításokat ért el), s végül gyorsabban fejlődött saját fajunknál, a Homo sapiens sapiensnél.
Sokáig azt tartották, hogy az emberi beszéd, a nyelvi kifejezés isteni eredetű: Isten (a második teremtéstörténetben) Ádám emberré gyúrásakor (adama = föld) átadta a megnevezés jogát: a látott állati lények nyelvi megfogalmazását. „Az Úristen megteremtette még a földből a mező minden állatát s az ég minden madarát. Az emberhez vezette őket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott.” Descartes már 1637-ben azt állította, hogy „a nyelv az emberi értelem alapja, s egyedül ez emelte az embert a teste fölé, mely addig akarat nélküli báb volt”. A módszeres kétkedés által megállapított első bizonyosság, a cogito ergo sum lehetővé teszi a megismerést, s bizonyosságot ad a tudatunktól független valóság létezéséről. A XVIII. századi gondolkodók első nyelvünket konkrétnak gondolták –– azaz olyannak, amelynek nincsenek absztrakt fogalmai —, amely az arckifejezéseken, a kéz és a test gesztusain, valamint az utánzó jellegű egyszerű hangadásokon alapul. Donald szerint „mentális eredetünk modern elméleteit ténylegesen Charles Darwin iránymutató, Az ember származása (1871) című munkájának megteremtésétől számítjuk”.
Merlin Donaldnak e nagy sikerű könyve a gondolkodás és közlés forradalmait mutatja be az emberré válástól világunk társadalmi kommunikációs rendszereiig. Az ember minden történeti korban azzal jellemezhető, hogy milyen gondolatközlési rendszereket használ. Az állati létből az emberré válás során a testtel való (mimetikus) közlés jelentette a fordulatot, ezt követte a természetes nyelv, majd az írás kialakulása. Az írás Donald értelmezésében azért különleges fordulat, mert létrehozza a külső emlékezeti rendszereket, amelyekre hivatkozunk a közlés során. Donald elméletének érdekessége, hogy a közlési és gondolati rendszerek között bennfoglalási viszonyt tételez fel. A gesztusok világa és a nekik megfelelő gondolkodásmód például nem szűnik meg a beszéd kialakulásával. Könyvében összekapcsolja a régészet, a kommunikációkutatás és a modern idegtudományok szemléletét.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969