2013. I-VI
 

Van-e északi kisebbségi modell?
Tófalvi Zoltán


Ez a beszélgetés Jávorszky Bélával nem azért készült, hogy sajátos kelet-közép-európai kisebbségi gondjaink megoldásához modelleket keressünk, hanem hogy jelezzük: az évszázados torzsalkodások után van lehetőség arra, hogy a többség és kisebbség jogilag rendezett és mindkét fél számára elfogadható „társbérlet”-ben éljen. A svéd kisebbség helyzetének megoldásával, a minden szinten tökéletesen működő kétnyelvűséggel olyan „világörökséget” hoztak létre, olyan értéket teremtettek, hogy nemzetközi megítélésüknek már nem sokat árt, ha megtudjuk: bizony ők is hozzájárultak a négy országban élő lappok felgyorsult asszimilációjához, kipusztulással fenyegető tragédiájukhoz.
— A XX. század végén, a harmadik évezred küszöbén a kisebbségi kérdés világprobléma. A kisebbségi sorba jutott népek, népcsoportok, az erőszakkal több ezer kilométerre költöztetett etnikumok (például a Szibériába hurcolt krími tatárok) a történelemben soha nem tapasztalt határozottsággal jelentik ki, hogy mindennél jobban ragaszkodnak anyanyelvükhöz, származásukhoz, szokásaikhoz, kultúrájukhoz, értékeikhez; anyanyelvükön akarják oktatni gyerekeiket. A nemzetiségi tudat reneszánszát éljük. Milyen tanulságokkal szolgálhat a legtöbb tanulmányban, elemzésben „modell”-ként emlegetett skandináviai kisebbségi politika?
— Megítélésem szerint északi kisebbségi modell nincsen. Minden ország a maga útját járta történelme folyamán, a kisebbségekkel szembeni magatartását megszabták saját korlátai. A finnországi svédek eszményi helyzete az ott élő svédség politikai-társadalmi befolyásának és az ország történetének köszönhető.
A mintegy háromszázezer finnországi svéd Észak-Európa legnagyobb kisebbsége, valahogy úgy, ahogyan Közép-Európában a magyarok. Az összehasonlítás azonban nemcsak sántít, hanem disszonáns is. A finnországi svédek hivatalosan, alkotmányjogi szempontból nem alkotnak kisebbséget, még csak nemzetiséget sem, hanem országalkotó társnemzetet jelentenek. Az ország törvényeit, rendeleteit, országos hatályú szabályzatait finnül és svédül hozzák. Állami tisztségviselő, politikus, hivatalnok, bíró csak az lehet, aki mindkét nyelven beszél! Az a település, ahol a kisebbséghez tartozók aránya eléri a nyolc százalékot vagy a száma a háromezer főt, kétnyelvű: utcatáblái, hivatalos hirdetményei, kiadványai kétnyelvűek, a feliratok sorrendje pedig a mindenkori nyelvi arányokat követi. Ha egy településen az ott élő finnek száma nem éri el a törvényben megszabott minimumot, akkor ott minden svédül zajlik. Egynyelvű még a postabélyegző is.
A mai Áland tartomány (Áland-szigetek) a Népszövetség 1921. június 24-ei döntése értelmében autonóm terület. Közigazgatási nyelve a svéd, amelynek csorbíthatatlanságát törvény védi: a tartományban csak svéd nyelvű iskola létesíthető! A községek hozzájárulása nélkül a finnt nem is lehet tanítani, s a nem svédül tanító iskolák támogatására a községek nem kötelezhetők. A tisztségviselés, a választási jog, az ingatlanvásárlás joga álandi „állampolgárság”-hoz kötött. Ez pedig csak ötévi helyben lakás után és megfelelő svéd nyelvtudás birtokában kérelmezhető a helyi hatóságoktól. Az Áland-szigeteknek saját zászlójuk van, saját postabélyeget adnak ki, lakói katonai szolgálat helyett polgári szolgálatot teljesítenek: világítótoronynál vagy az egészségügyben segédkeznek.
Az 1993. január 1-jével életbe lépő új álandi önkormányzati törvény ismételten megerősítette: az 1951-ben hozott önrendelkezési törvényt létrehozója, a finn parlament sem módosíthatja a helyi parlament beleegyezése nélkül.


<<előző 2. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969