2013. I-VI
 

Gyökereink
Kindler József

Lassabban vagy gyorsabban, de a lefelé menetel immár évtizedek óta tart. Külön balszerencsénk, hogy nálunk, magyaroknál az utóbbi tizenkét évben — azaz, mondjuk ki nyíltan, az úgynevezett rendszerváltás óta — hihetetlenül felgyorsulva, valósággal robbanásszerűen változott belvilágunk. Ennek lényegi magyarázatára, a szembenézésre a lumpenedés tagadhatatlan jelei szinte rákényszerítik a még józanul és tisztességesen gondolkodó, a szó valódi értelmében vett értelmiségieket. A szókimondó, erkölcsi érzéküket megtartó írástudók ki is mondják ezt, miként a Heti Válasz is idézi Tahóságshow címmel a Magyar ATV január 3-ai Péntek esti klubjából Lányi András találó gondolatait: „A Big Brothert nem azért nézik a tömegek, mert jó, hanem mert nem kell rajta gondolkodni. Az átlagember unja már, amikor valami beszélgetős műsorban okoskodik pár értelmiségi. Az átlagember unja már, ha valaki okosabb, mint ő. Aki épp annyira okos, mint ő, azt viszont szereti.” Benyhe István szavaival: „Hogy egy pusztán vegetatív lény életét éljük, az csak addig fáj, amíg tudjuk, hogy van másmilyen élet is.” Bayer Zsolt társadalmunk „fenti köreiből” állít elénk a Magyar Nemzetben A lumpenproli apoteózisa című írásában elképesztő eseteket. (Például a miniszterelnök neje cigarettázott a Nobel-díj átadásának ünnepségén, „ahol emberemlékezet óta nem gyújtott rá senki, példának okáért a svéd király sem engedi meg magának a cigarettát, holott köztudomásúan erős dohányos”.) Valóban a lumpenproli apoteózisáról van szó, s védtelenek vagyunk vele szemben, mert hatalmas és gátlástalan propagandája hallatlanul széles körben, a lumpensajtó gátlástalan közreműködése által felerősítve terjed és hat.
Mondjuk ki nyíltan: az általános, finomabb formájú nyugati és a harsányabb keleti (ahová kénytelen-kelletlen tartozunk) züllés szinte megállíthatatlan. Éppen ezért átütő erejű tetszéssel fogadhatjuk azt, hogy vannak még olyan fiatal kutató értelmiségiek, akik igaz belső érdeklődéssel és nagyszerű felkészültséggel fordulnak az emberi épség és teljesség valamennyiünket érintő témája felé, s teszik ezt a manapság mindinkább megkerülhetetlenül előtérbe kerülő, szilárd erkölcsi alapokon.
Kocsis Tamás Gyökereink című könyve, amely alcíme szerint örömről és gazdagságról szól egy világméretű fogyasztói társadalomban, kiválóan példázza e mély elkötelezettséget, s az idősebb nemzedék tagjait, akik közé e sorok írója is tartozik, őszinte örömmel és — mi tagadás — lelkesültséggel tölti el a kiemelkedő felvértezettséggel megírt mű.
Elsősorban azt kell kiemelnünk, amit a szerző az értékek problémájával kapcsolatban megfogalmaz: „Semleges hozzáállás az ember mibenlétét érintő alapkérdésekben nem lehetséges.” Valóban alapkérdésekről van szó, s a materializmus taposómalmában még az ennek árnyoldalait felismerni képes emberek sem tudnak szakítani a fogyasztói társadalmat megalapozó materializmussal. „E kudarc legfőbb oka az — írja Kocsis Tamás —, hogy az érintettek nem fordítanak kellő nagyságú és egyforma súlyú figyelmet az általunk teljesnek nevezett ember valamennyi dimenziójára, amelyeket a könnyebb érthetőség kedvéért gyökereknek neveztünk.” A társas, a kulturális és a természeti gyökerek mellett a szerző a vallási gyökereket is tárgyalja, mégpedig nem valóságidegen beállítottsággal, hanem olyan meghatározó szempontokként, „amelyeken keresztül feltárul az emberi lét értelme, s amelyek szilárd hátteret biztosítanak a teljességet fenyegető csábításokkal szemben”. Kutatásaiból egyértelműen kiderül, hogy „a teljességhez szükséges gyökerek erőssége és a fogyasztói társadalomba integrálódás között alapvetően fordított irányú a kapcsolat”. Csakhogy ezt az összegző megállapítást egyedülállóan kivételes vizsgálatára alapozza, amelyben a teljes ember gyökereit tekinti át, mégpedig az erdélyi Kézdiszék és a nyugat-magyarországi Őrség reprezentatív taglalásával.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969