2013. I-VI
 

Történelem és racionalizmus, avagy Darwin fajelmélete és a magyar őstörténet
Szöllősy Kálmán

Legalább ilyen súlyú kérdés a történelem fontossága, amely még azt is befolyásolja, hogy mit veszünk észre, mit őrzünk meg vagy éppen találunk ki; hogy minek nézzük a történelmet. A történelem kezdetben teljesen egy a mitológiával: istenek és emberek, emberi és állati (totem) ősök közös története. S a történelemben elválaszthatatlanul fonódnak össze a valóságos, tényszerű események a szimbolikusakkal. A keresztény történelem és az időszámítás például a világ visszaszámítgatott teremtésével kezdődik: a népeket Noé fiaitól, Sémtől, Hámtól és Jáfettől származtatják (akik ebbe nem férnek bele, mint az indiánok, azok „nyilván” az ördögtől erednek). A „nyelvtudomány” egyik fő problémája, hogy milyen nyelven beszélt Ádám, s hogyan alakult ki a bábeli nyelvzavar. A történeti célú irodalomban, persze, megjelennek a valóságos események is, ám nem különülnek el a mitológiától. A szó mai értelmében vett történelem fokozatos elválással jön létre, bár a szimbolika valamelyest mindig fennmarad. A mitológia inkább csak elfajul, s olyan ideológia lesz belőle, amely dákoromán vagy dänikeni elméleteket szül. Elfogulatlan történetírás valószínűleg csak a képzeletben létezik, de fokozatok azért vannak, s megkülönböztethetők azok a történelemképek, amelyek elemi tudományos szabályok betartásával jöttek létre. Ezek a szabályok azonban nem változatlanok.
Noha az érdekek mindenen felülkerekedhetnek, a nyilvánvalóan hazug szándékú történelemképekkel nem kívánunk foglalkozni, érdekesebb ennél a mértéktartó történelem. Két tényezőből áll össze: az elérhető tényekből és értelmezésükből. Az utóbbi talán még az előbbinél is nagyobb befolyással van a történelem általunk felfogható képére, s éppúgy befolyásolják a gondolkodás történelmi változásai — másképp gondolkodtak az ókori görögök, mint Szent Ágoston vagy Descartes —, mint a konkrétabb történelmi gondolatrendszerek. Még a történelem lényege, az idő fogalma is koronként különböző, s tartalmi szempontból döntő, hogy körkörösnek vagy egyenes vonalúnak (lineárisnak) tartjuk-e. Egyáltalán történelemnek tekinthetjük-e azt, ami folyton visszatér? Lehetséges-e történelem buddhista alapon? Bár történni történik valami, de lehet, hogy történetből csak európai gondolkodással alakíthatunk ki történelmet?
Történelmi kérdések megválaszolása a meglevő tényekkel való „gazdálkodás”-on múlik, ám az, hogy mi számít fontos ténynek (a maguktól értődő adatokon kívül), a koncepción múlik. Ezért nincs egészen igaza Pauler Gyula amúgy becsülendő, ám mértéktelen ténytiszteletének. A koncepciót — vagy mélyebb szinten gondolati keretet (paradigmát) — a legkülönfélébb hagyományok szabják meg, s nemigen engedik, hogy forgalomban levő tényeket és forrásokat más oldalukról is szemügyre vegyünk.
Rengeteg a tisztázatlan fogalom, ezért a történelem legkülönbözőbb kérdései sokszor terméketlen vitába fulladnak, az emberek elbeszélnek egymás mellett. Tisztázásra szorul, hogy miféle eszközeink vannak történelmi tények és összefüggések feltárására, hogy ezek mit képesek egyáltalán felszínre hozni, hogy milyen világ- és történelemképből következnek, s hogy milyet hoznak létre. A történelem, noha adatokból épül fel, azok pedig valamilyen módon a valóságos történetből származnak, magától nem áll össze. „A gondolkodás csak akkor képes felismerni, felsorakoztatni és »szemügyre venni« a tényeket, ha talált előbb olyan rendet, amely e tényeket összeköti egymással.” A történelem gondolati, emberi rekonstrukció, amelynek nemcsak alapanyaga, hanem módszerei, sőt — megkockáztatom — valamiféle tervrajza is van. Az utóbbit a kor szelleme, világképe rajzolja meg. S ez, bár az aktuális igényektől és érdekektől meglehetősen függetleníthető, nem érdekmentes. Mint ahogy teljesen semleges, bármely világképpel összeférő eszközök és módszerek sincsenek.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969