2013. I-VI
 

Etnikai tisztogatás az emberiség történelmében
Várdy Béla

Ortega szemében ez a jelenség sok pozitív töltést tartamazott, hiszen „a tömegek lázadása” kiszabadította az átlagembert sok évezredes megkötöttségéből, s ezáltal élhetőbbé tette életét. Ugyanakkor ez a tömeglázadás sok negatívumot is magában hordozott, hiszen az így felszabadított tömegember magával hozta durva és primitív tömegkultúráját is, s meghatározóvá tette az így kialakuló tömegtársadalomban. Ortega szerint a primitív tömegkultúra ily mérvű elhatalmasodása természetes következménye volt annak a mai világban nehezen kimondható ténynek, hogy az emberek tulajdonképpen nem egyenlők, sohasem voltak azok, hiszen mindenki különböző tehetséggel és adottságokkal jön a világra. Az amerikai (1776) és a francia (1789) forradalom által kikiáltott és szentesített emberi egyenlőség gondolata tehát ilyen értelemben teljesen hamisnak látszik. Persze, más a helyzet, ha azt a tényt nézzük, amelyet a mai radikális liberalizmus képviselői képtelenek figyelembe venni: az amerikai alkotmányban emlegetett egyenlőség nem a sokat emlegetett erőszakolt egyenlőségre utal, hanem mindössze az egyelő lehetőségek kinyilatkoztatása. A történelem formálása, a civilizáció kifejlődése gyakorlatilag mindig egy szellemi elitnek a birtokában volt. Ezzel az igazsággal természetesen az amerikai alapító atyák is tisztában voltak, hiszen ők maguk is e szellemi elithez tartoztak. A történelemformáló elit kultúrája viszont más, sokkal kifinomultabb, értékesebb, s más szférákban mozog, mint a hirtelenjében felszabadított, mosdatlan tömegek kultúrája. Ortega megismételte azt az előzőleg Eötvös József báró által is kifejtett elméletet, miszerint a szabadság és az egyenlőség — függetlenül a nagy forradalmi szólamoktól — tulajdonképpen két egymást kizáró elv. Teljes társadalmi egyenlőséget ugyanis csak a tehetségeseknek, a szellemi elit tagjainak az erőszakos visszaszorításával lehetne elérni. Ez viszont gyakorlatilag véget vetne az egyéni, kulturális és tudományos haladásnak, s az emberi társadalmat a fejlődés kezdetleges fokára vetné vissza. A szellemtörténeti filozófia képviselőjeként Ortega meg volt győződve arról, hogy az eszmei-intellektuális és a gazdasági-anyagi erők harcában a történelemformálás terén az előbbieknek mindig fontosabb szerepük volt, mint az utóbbiaknak. Ha nem így lett volna, akkor manapság az emberi civilizáció eredményei sokkal szerényebbek lennének. A tömegek lázadása következtében azonban, amely az anyagi-gazdasági erőket és az alacsony szintű tömegkultúrát helyezte előtérbe, ez a helyzet teljesen megváltozott. Az új materialista, tömegkultúrájú világban ugyanis az emberiség megállíthatatlanul halad az új kulturális barbarizmus felé.
Hogy Ortega félelmei nem voltak alaptalanok, annak legkézzelfoghatóbb bizonyítéka az a tény, hogy a tömegeket felemelő XX. század a világtörténelem legvéresebb százada is lett. Az 1900-as évek második negyede az emberi történelem legnagyobb tömegmészárlásainak volt a szem- és fültanúja: részben egy tizedesből nemzetvezérré lett (Hitler), részben egy kaukázusi postarablóból csalhatatlan birodalmi cárrá emelkedett briganti (Sztálin) vitte véghez őket. Az előbbi mintegy hatmilló zsidót és velük rokonszenvező embert küldött a hamvasztókemencékbe, az utóbbi pedig körülbelül ötvenmillió ártatlan embert juttatott rabszolgatáborokba és szibériai tömegsírokba. De továbbmenve: a XX. század második fele is tele volt hasonló jellegű, ha számokban nem is olyan mértékű tömeggyilkosságokkal és genocídiummal is felérő etnikai tisztogatásokkal Földünk egymástól oly távol eső részein, mint a délkelet-ázsiai Kambodzsa, a közép-afrikai Ruanda vagy a balkáni Bosznia és Koszovó.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969