2013. I-VI
 

Valóság, igazság és racionalitás a XX. század bizonyos filozófiai irányzatainak kiemelkedő képviselőinél
Segesváry Victor

A valóság megismerése csak akkor lehetséges, ha közvetlen kapcsolatban vagyunk vele. Ha a valóság független jelenség, s önmagában létezik (Ding an sich), értelmét csak akkor fedezhetjük fel, ha az, ami való, független az emberi öntudattól, vagy ha az öntudat át tudja hidalni a való és a saját maga közötti választóvonalat egy transzcendentális kapcsolat révén. Ennek következtében semmi értelme sincs annak, hogy az emberi Dasein megkérdőjelezze a világ létezését, vagy bebizonyítása e lét valóságát, hiszen a Dasein lényegét éppen a világban való jelenléte adja meg: éppen azért tárul fel előtte a világ, mert jelen van benne, mert saját léte a világ létezésének bizonyítéka. A félreértés abból adódik, hogy a Dasein léte a világban való jelenléte, míg a többi létező (dolgok és tárgyak) a világban lehet ugyan, de nem mindig észlelhető vagy észrevehető. Heidegger végeredményben azt vallja, hogy a valóságról szóló vitát „onológiailag majdnem lehetetlen kibogozni”.
A világ ontológiai struktúrája két kategóriából tevődik össze. Az első azoknak a létezőknek az osztálya, amelyekkel közvetlen érintkezésben vagyunk, tehát, mondhatni, rendelkezésünkre állnak, de amelyeknek autonómiájuk van, vagyis individuálisan és specifikusan meghatározhatók. A második kategória maga az immanens világ, minden más létnek a valódi alapja, amely lehetővé teszi számunkra a többi létező megismerését. Ez a folyamat meghatározások és vonatkoztatások révén megy végbe, s ezeknek mint értelmezéseknek és összefüggéseknek az összessége alkotja az immanens világ egészét. Ily módon felruházzuk a többi létezőt olyan tulajdonságokkal, amelyek a tudományon belül funkcionális összefüggésekben jelennek meg. A Dasein, amely nemcsak a létet, hanem bizonyos potencialitásokat is magában foglal, még a preontológiai struktúrában gyökerezik; a világban való léte, a többi létezőhöz való közelsége megértésen és elkötelezettségen át valósul meg. Röviden: a Dasein az öntudata révén integrálódik az e világi események szövevényébe.
Az első pillanatban a heideggeri valóságfogalom megegyezik a mindennapi élet tényleges valóságával. Ezt azonban a filozófus tagadja, mert szerinte a mindennapok racionalitása szükségesnek tartja a valóság létezésének bebizonyítását, s azt vallja, hogy a valóságot be is bizonyítható, míg az ő ontologikus-egzisztenciális gondolkodásában hasonló követelménynek semmi alapja sincs. Az ő meglátása szerint az általánosan vallott valóságtudat csak az immanens világra vonatkozik — a létező dolgok és tárgyak egymásra hatására —, s ezzel mellőzi az ontológiai perspektívát, amely a transzcendens világszemlélethez kötődik, s integrálja a potenciálisat, a még nem létező valóságát is. Éppen ezért a hermeneutikai módszer vezet az ontologikus önkinyilatkoztatására. Bár semmiféle dolog vagy tárgy nem azonosítható a lét alapjával, az utóbbi mégis megnyilvánul számunkra a dolgok és a tárgyak megértése által. Ha nem így lenne, akkor nem léteznének nyelvek az emberi kultúrákban. „Egyetlen létező sem értetheti meg magát szavak révén”, mert valamiről beszélni azt jelenti, hogy amiről beszélünk, azt már előzőleg megértettük mint létezőt — enélkül nem tudnánk értelmet kapcsolni a szavakhoz —, vagyis megértettük a lényegét. Nem beszélni, tehát nyelveket nem használni emberségünk megtagadását jelentené, mert „ahhoz, hogy ember legyünk, tudnunk kell beszélni”.


1. oldal következő>>

 

 

Név
E-mail

Tudományos Ismeretterjesztő Társulat
1088 Budapest, Bródy Sándor u. 16.
1431 Budapest, Pf. 176.
Tel: 06 1 327-8965
Fax: 06 1 327-8969